Hetvenhétmillió forintot zároltak a Pesti Magyar Színház költségvetéséből. Ez még inkább megnehezíti a helyzetüket.
– Tizenkét százalékos zárolásról van szó, amely másfél havi támogatási összegünknek felel meg. Nekünk kell az ezzel járó következményeket megoldani, de a napokban elindult az érdemi egyeztetés a Nemzeti Erőforrás Minisztériummal. Elismerték, nem az egyedi esetek ismeretében hoztak döntéseket a zárolásokról. Ugyanakkor azt is nyugodtan elmondhatom: az igazgatóságom elmúlt egy éve alatt erre a zárolásra felkészültünk.
– Hogyan?
– Elkezdtük a gazdasági racionalizálását, művészi újrafogalmazást. Egy harmincéves konstrukciót kellett újrapozícionálnunk: ebben a munkában jóval előrébb járunk, mint más olyan nemzeti intézmény, amelyet zárolás érint. A színházunk évekig gyakorlatilag pihenőként működött, ahol a dolgozók a közalkalmazotti jogviszonyukban, az államtól kapott biztos támogatási forrásokban csupán a biztonságot látták. Amikor kineveztek, rögtön tudattam az akkori gazdasági vezetővel, hogy nem vele képzelem el a folytatást. Ő egy másik generációt, másfajta gazdálkodási elveket képviselt, amivel nem tudtam azonosulni. Guelmino Sándorral, a jelenlegi művészeti vezetővel és Sipos Imre menedzserigazgatóval közösen mindezt megfogalmaztuk a pályázatunkban. Beláttuk, hogy kemény harcot kell vívnunk, piaci alapon kell megküzdenünk a fennmaradásunkért nap mint nap.
– Tudjuk, közben belső harcokat is kellett vívniuk.
– Így van. Ezzel akkor szembesültünk, amikor átvettük az intézményt. Alá nem írt szerződések garmadájával állunk szemben. Kiderült hogy a díszletépítő műhelyünk bérleti díját hónapokig nem fizették. Jogtalan kifizetések nyomára bukkantunk, mint például a nemzeti illeték, amelyet – bár egyfajta költségcsökkentésnek fogtak fel – évek óta csak szórtak ki az ablakon, holott jogszabály van arra, hogy ez így nem működhetne. Azonnal át is alakítottuk az egész bérezési rendszert. Az előző gazdasági vezetés az aláíratlan szerződéseket is érvényesnek tekintette, de nem találtunk két azonosat a közalkalmazotti színészi szerződések között. Az egész rendszert alapjaiban kellett rendbe tenni.
– Ebben Iglódi Istvánnak is szerepe volt?
– Vitathatatlan, hogy Iglódi homokba dugta a fejét, nem akart szembenézni bizonyos problémákkal. De mégis pont az ő „csendben maradása” miatt élhette túl az intézmény ezt az időszakot.
– Ezek szerint korábban senki nem ellenőrizte a működést?
– Én sem értem, hogy miért nem derültek ki ezek a törvénysértések egy APEH-vizsgálat során. Annyi biztos: az intézmény gazdasági vezetőségének és klientúrájának kapcsolatrendszere sokakhoz elért. Iglódinak fogalma sem lehetett arról, mi folyik a háttérben. Amikor az új gazdasági vezető átvette az irodáját, egyetlen iratot sem talált a korábbi időkből. Ugyan nincs rá konkrét bizonyítékom, de tudom, itt is működött iratmegsemmisítő. Az új vezetés hivatalba lépése előtt volt egy vákuumidőszak, amikor erre lehetőség volt.
– Milyen változásokat tettek meg a talpra állás érdekében?
– Jelentősen csökkentettük az alkalmazotti státusok, tevékenységi körök számát. Most százkilencvenen dolgoznak itt, de százötven fővel működnénk üzembiztosan. A gazdasági és a szervezési klientúra is lecserélődött. A rendbetétel felén vagyunk túl. Van jelmezraktárunk, egyedülálló cipészműhelyünk, női és férfi varrodánk. Ezek lehetővé teszik, hogy bérmunkákat vállaljunk, pluszbevételhez jussunk, de a mecénási lehetőségeket is folyamatosan kutatjuk. Előttünk van azonban még az épület rekonstrukciója, amelyhez 1966 óta nem nyúltak hozzá. Ezen a téren viszont csak apró lépéseket tehetünk.
– Nemcsak strukturális megújulásra van szükség, de a művészeti térképre is vissza kell kerülnie a színháznak.
– 2000-ben a Nemzeti Színházból Pesti Magyar Színházzá vált az intézmény, de minisztériumi fenntartásban maradt. Ez folyamatos létbizonytalanságot teremtett, amelyben képtelenség volt hathatósan alkotni. De az már érezhető, hogy újra figyelmet szentel ránk a szakma, bejönnek a színházunkba. Jegybevételünk is számottevően emelkedett a múlt évben. Hét bemutatót tartottunk, meghívott rendezőkkel, többek között Pelsőczy Rékával, Göttinger Pállal dolgozhattunk.
origo.hu
Öt éven keresztül bujkált egy veszélyes bűnöző Magyarországon
