Félkatonai fekete seregek

Megnyugvással fogadhatta a lakosság nagy többsége a T. Ház törvénymódosítását, amelynek értelmében különböző, egyenruhának látszó hacukákban nem lehet senkire sem a frászt hozni, s a bennük való utcai masírozás is tiltva vagyon. Aki fékezhetetlenül militarista, vonzódik az uniformisokhoz, kénytelen beérni az otthoni tükör előtti parádézással. Ha semmiképpen nem bírnak magukkal, a kiskertben sétálgathatnak a félkatonai cuccokban. Belátható: ha vannak, nem is kevesen, akikre riasztó hatást gyakorolnak az ilyesfajta öltözékek, akceptálni kell e félelmet még akkor is, ha nem járul a mundérhoz kardcsörtetés, pisztolytáska az abba való lőfegyverrel, de még egy dugós puska sem.
Kíváncsi lennék azonban arra, nem aggódnak-e egyes biztonsági cégek a törvénymódosítás után. Az egyenruhás bűnözés mint új tényállás érinthet olyan vállalkozásokat is, amelyek hosszú évekig szerették uniformisban zaklatni a pórnépet, a szerintük veszélyes elemeket. Az egyik securityszervezet derekas részt vállalt az előző kormány nyolc hosszú esztendeig tartó lakosságzabolázási kiszolgálásában. E buzgalma közepette a legkülönfélébb, fortélyosan félelmetes módokon igazgatta a valósággal uralmára bízott nagyközönséget. Igaz, törvényesen bejegyzett biztonsági cégről van szó. Csakhogy alkalmazottai például szénfekete ruhában teljesítenek szolgálatot. Miért baj ez? Hát mert senki nem a szénbányászokra asszociál, nem is a kéményseprőkre, hanem a történelmi múlt legszégyenteljesebb időszakaira. Vannak még jócskán, akik élőben látták, amint az SS alakulatai masíroznak bőrcsizmákban és ébenfekete uniformisukban Budapest utcáin. Az előző kormány, amely szavakban mindent elkövetett, hogy megbélyegezze a szerinte fasiszta szimbólumrendszerrel jelentkezőket, a kisujját sem mozdította, ha felvonulni támadt kedvük a neonáciknak a fővárosban. Nem volt már ilyen finnyás, midőn saját magánhadseregéről volt szó. Sőt elhalmozta őket állami megbízásokkal. Hovatovább nem is a rendőrségre és a honvédségre támaszkodott, csakis az In-Kal Securityre, amely egy félkatonai szervezet minden ismérvével rendelkezik. Ha a fekete egyenruhák nem az olasz fasisztákat és a német nácikat juttatják valakinek az eszébe, annak komoly iskolázottságbeli hiányosságai vannak.
Nekik lehetett fegyverük? Hozzájuk képest a betiltott Magyar Gárda és más szervezetek tagjai ártalmatlan ólomkatonák, hisz nem hordtak fegyvert, ha csak a mellények fémgombjai nem minősülnek annak. A balliberális oldal egyik ájulásból esett a másikba a rémülettől a gárdisták pincérszerű fekete mellényei és fehér ingei láttán. Ugyan miért nem aléltak el az ijedelemtől, amikor az In-Kal fogdmegjei grasszáltak a kormány megbízásából legszentebb nemzeti ünnepeinken? Pedig ők jogellenesen a motozást is megengedhették maguknak az MSZP–SZDSZ-érában. A kabinet alkotmányba ütközően átadta nekik az állami erőszak monopóliumát. Nem valószínű, hogy azokban a gyerekekben és szüleikben nem keltettek félelmet az in-kalos smasszerek, akik még a cumisüveget is elvették, nehogy egy kiskorú terrorista tejjel támadjon a gyáva, falevelek zörgésére is összerezdülő miniszterelnökre. Ha ezek a visszaélések nem tartoznak az egyenruhás bűnözés kategóriájába, akkor mi? Meg talán az is elég félelmetes volt, amikor kiderült, kormányzati megbízásra egy aktív bíró ellen gyűjtöttek adatokat. Igaz, a legfelsőbb bíró végül kivizsgálni sem tartotta fontosnak a botrányos esetet, mi ne legyünk ilyen nagyvonalúak. Amellett se menjünk el szótlanul, hogy ők nyomoztak maffiaszerűen, nyomozati jogkör nélkül az őszödi beszéd kiszivárogtatója után, üldözve, megfélemlítve például a hangtechnikust.
A közvélemény fel fog lélegezni, ha eltűnnek a félelemkeltő, garázda félkatonai és álbiztonsági szervezetek. Mind.