Amikor az anyaországi polgár úgy dönt, hogy a horvát tengerpart vagy az osztrák síparadicsomok helyett inkább a történelmi Magyarország valamelyik magyarlakta vidékén tölti pihenőszabadságát, Erdély esetében a legtöbben a Székelyföldet választják úti célként. Holott a festői környezetéről is nevezetes tömbmagyar régión kívül megannyi olyan vidék is megérne egy többnapos felfedezőutat, ahol a szemet gyönyörködtető tájak mellett a magyar kultúrtörténethez tartozó emlékhelyek egész tárházával találkozhat a látogató.
Ilyen például az Erdély északi részén fekvő Máramaros, amelynek néveredetét az itt élő magyarok előszeretettel származtatják Árpád fejedelemtől, aki a Vereckei-hágón az új hazába érve, a Tiszát megpillantva az anekdota szerint azt kérdezte vezéreitől: ez itt már a Maros? Hogy a honfoglalók beszélgetése valóban elhangzott volna, természetesen nem tudhatjuk, az viszont tény: a magyarság számaránya tekintetében a jelenleg szórványnak számító régió minden csücske tartogat olyan helyet, amely kitörölhetetlenül beleírta magát irodalom- és művelődéstörténetünk nagykönyvébe. Ilyen például a Máramaros nyugati felén fekvő Koltó, Misztótfalu és Szinérváralja, amelyek történelmi nevezetességei vitán felül kiérdemelték, hogy bekerüljenek a magyar kormány által nemrég útjára indított, az anyaországi diákok határon túli tanulmányútját ösztönző és finanszírozó Határtalanul program úti céljai közé.
Közülük a legismertebb a megyeszékhelytől, Nagybányától nyolc kilométerre fekvő Koltó, amelyet elsősorban Petőfinek és Szendrey Júliának a Teleki-kastélyban töltött mézeshetei tettek híressé. A költő ugyanis gróf Teleki Sándor ezredes, emlékíró vendégeként időzött az impozáns vadászkastélyban, többek közt itt írta a Szeptember végén című költeményét 1847-ben. Az enyhe többségben magyarok lakta községnek sikerült turisztikai központtá küzdenie magát: a kastélyban működő Teleki–Petőfi Múzeum a „vad gróf” és a forradalmár költő életébe nyújt bepillantást, kertjében található Petőfi és hitvese egész alakos szobra. Ugyancsak irodalomtörténeti „mérföldkőnek” számít a költő egykori somfája is, amely alatt megannyi verset írt – végrendelete alapján ide temették Teleki grófot –, és amelyet egy vihar 1997-ben kidöntött ugyan, törzse azonban nemrég ismét kihajtott.
Kiemelt emlékhelyet tartogat a Nagybányához ugyancsak közel, tizenegy kilométerre, ám nyugatra fekvő Misztótfalu, Kis Miklós (1650–1702) nyomdász, tudós, művelődéspolitikus és író szülővárosa. Ő adta ki 1685-ben saját metszésű betűivel és saját költségén az azóta Aranyas Bibliának nevezett Szentírást. A kisvárosi református templom melletti régi lelkészlakban 1992-ben jól szervezett emlékházat alakítottak ki, amelynek fő értékei az európai nyomdászat fejlődését és Kis Miklós tevékenységét illusztrálják. Kevésbé vonult be a köztudatba a megyeszékhelytől 26 kilométerre északnyugatra található Szinérváralja, valamint nagy szülöttje, Sylvester János emléke. Holott a humanista tudós, bibliafordító (kevésbé ismert nevén Erdősi Sylvester, 1504–1551) az első magyar nyelvtan, a Grammatica Hungarolatina szerzője, de ő készítette el az első teljes, korszerű, tudományos kritikát kiálló magyar Újszövetség-fordítást is, nem utolsósorban pedig a magyar esszéirodalom megteremtőjének számít. Már akkor írt esszét, mielőtt Montaigne kitalálta volna a műfajt. Szintén Szinérváralján látta meg a napvilágot Zágonyi Károly 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a springfieldi csata hőse. Sylvesterrel ellentétben azonban szülővárosában nincs még emlékháza.
Ennek a három magyarlakta településnek a sorsát szívükön viselő értelmiségiek a kolozsvári Szórványtengely-mozgalom kezdeményezésére nemrég elhatározták, hogy a régió három emlékhelyét egyetlen összefüggő emlékturisztikai rendszerként próbálják az idegenforgalom vérkeringésébe kötni. Ebben a felállásban ugyanis – ha elkészülne egy közös idegenvezető-kalauz is – sokkal több magyarországi és erdélyi turistát lehetne idecsábítani. Varga Károly koltói református esperestől megtudtuk, a Teleki-kastély kertjében szoborparkot terveznek, ahol az idén őszszel a Liszt-évre tekintettel a nagy zeneszerzőnek állítanak mellszobrot (a magyarországi Dinnyés László alkotását), idővel pedig Teleki gróf közvetlen barátainak – például Jókainak, Garibaldinak vagy Victor Hugónak – a bronzmásai kerülnének a panteonba. Ezzel egy időben a helyi kastélymúzeumban nászutasoknak szánt lakosztályt kívánnak kialakítani, olyat, amely felidézi Petőfi korának hangulatát – mint például a koltói kastélyban kiállított rózsafaágy, a költő és Szendrey Júlia nyoszolyája.
origo.hu
Magyar Péter megint mellébeszél a mentelmi jogáról
