Terepszínű amerikai álom az oltyánok földjén

Egy csapásra felkerült a világtérképre az eddig még Romániában is teljesen névtelen Deveselu, miután kiderült, hogy itt hozzák létre az amerikai rakétavédelmi rendszert. Az ország déli részén fekvő csöppnyi település lakosai életszínvonaluk emelkedését remélik a rég várt „hódítók” megtelepedésétől.

A hazája filmipara egyik nagy reménységének tartott, 2006-ban autóbalesetben, mindössze 27 évesen elhunyt Cristian Nemescu California Dreamin’ című mozijának hangulatát idézik néhány hete egy kis falu lakóinak mindennapjai Dél-Romániában. A nemzetközi filmfesztiválokon díjak tucatját besöprő alkotás annak abszurd történetét meséli el, hogy 1999-ben, a koszovói háború idején miként tartóztat fel több napra egy romániai állomásfőnök egy radarlokátorral Szerbiába igyekvő NATO-osztagot azért, mert szerinte nincsenek rendben a vonatszállítmány papírjai. A rendezője halála miatt befejezetlen, mégis remekműre sikerült film leginkább annak hű ábrázolásával ragadja meg a nézőt, hogyan változtatja meg egy elmaradott település életét az amerikai katonák jelenléte, miként igyekszik mindenki hasznot húzni az istenített idegenek ott-tartózkodásából. Nos, Nemescuról bátran elmondható, hogy belelátott a jövőbe, hiszen alkotása nagy vonalakban éppen most, a valós életben játszódik le az Olt megyei Deveselun. Erre a román–bolgár határ mentén fekvő településre telepítik ugyanis a ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas amerikai rakétapajzsot. A washingtoni és a bukaresti kormány közötti egyezmény alapján a rakétavédelmi rendszer 2015-re válik működőképessé, és addig kétszáz amerikai katonát vezényelnek a községbe, ahol a kontingens létszáma idővel eléri majd az ötszáz főt is.
A Bukaresttől kétszáz kilométerre fekvő, mindössze két település alkotta község közel 3300 lakosának többsége érthető módon tárt karokkal várja az amerikaiakat. Akárcsak Nemescu mozijában, Deveselun a fiatal lányok az idegen katonáktól remélik a kitörési lehetőséget, míg a polgármester a román–amerikai barátságban látja a község felvirágoztatását. „Hej, milyen régóta vártunk mi erre a pillanatra. Deveselu most Románia, sőt nem túlzok, Európa legfontosabb községévé lépett elő. Biztos vagyok abban, hogy ennek a stratégiai létesítménynek a jelenléte számottevő gazdasági előnnyel jár majd számunkra” – nyilatkozta Gheorghe Beciu, a község tizenegy éve hivatalban lévő polgármestere. Az elöljáró az utóbbi időben előszeretettel tündököl a média kereszttüzében (mellesleg ért is a sajtó nyelvén, mivel életrajza szerint újságíró-egyetemet végzett), és valahányszor hírlapírók faggatják, nem mulasztja el kijelenteni: a községben a fiatal lányok is tárt karokkal várják az amerikai katonákat. Beciuból hirtelen akkora médiasztár lett, hogy egy kereskedelmi rádió munkatársai élő adásban csalták tőrbe: magukat amerikai tisztnek kiadva poénkodtak vele angolul, amiből egy szót sem értett, lévén, hogy csak oroszul beszél. A deveselui oltyánok közül sokaknak meggyőződése, összefüggés van aközött, hogy mindössze egy nap telt el Oszama bin Laden likvidálása és a rakétapajzs idetelepítésének nyilvánosságra hozatala között. „Ezek a parabolák biztosan a terroristák rakétáitól fogják megvédeni az amerikaiak elnökét. Arra azonban vigyázni kellene, hogy ne haragítsuk magunkra megint az oroszokat” – véli az aktuálpolitikában jártas Gheorghe Marinel, miközben a helyi légibázis egyik volt alkalmazottja abban reménykedik, hogy a külföldiek révén helyben talál valamilyen munkát. Deveselu ugyanis eddig egyetlenegy dologról volt híres: a Szovjetunió segítségével 1952-ben itt épült fel az a légi támaszpont, amely először fogadott MiG vadászgépeket, és ahol évtizedekig több mint száz pilóta szolgált állandó jelleggel – egészen a bázis 2002-es bezárásáig. A pilóták családjai számára épített, a helybeliek által stílusosan NATO-blokkoknak nevezett tömbházak úgy festenek, mintha átélték volna a koszovói háborút, a községet mindeddig nagy ívben elkerülték a befektetők, sőt tavaly a helyi közgyűlést is fel kellett oszlatni, és a „tanácstalanság” is közrejátszott abban, hogy a településnek ma sincs korszerű infrastruktúrája, csatornahálózata. Az elsősorban mezőgazdaságból élő oltyánok azonban szentül hiszik, hogy az amerikaiak révén gyökeresen jobbra fordul a sorsuk. „Nekem már mindegy, ha jönnek is, mert mi hetven évvel ezelőtt a szovjetek helyett az amerikaiakat vártuk, de a fiatalságnak csak jó lesz, ha megtelepednek” – sommázta bukaresti újságíróknak a deveselui Eugenia néni.