Utálom a majmot

Sokféle nyelvi baki van. Véletlen baki, amely, mint a baleset, mindenkivel megtörténhet. Még diák voltam, amikor iskolánk igazgatójának jelenlétében azt mondtam, hogy szakkörünk tagsága korlátolt… Az igazgató akkorát nevetett, hogy piros arccal majdnem az asztal alá esett. Még most is látom… De megtanultam, hogy mit jelent a korlátolt és mit a korlátozott.
Azután egyetemi hallgatóként a házastársi csók helyett azt mondtam, hogy háztartási csók. De ezen már én is nevettem. S azóta mindig nevetek, ha rajtakapom magam valami elszóláson. Egy magyar nyelvi kiállítás megnyitóján a levezető elnök ezt mondta: „Mindenkit szeretettel várunk egy szegény fogadásra.” Ezt is mosollyal ütöttük el. A véletlen bakival egyébként nincs dolga a nyelvművelőnek, a legjobb, ha ezzel nyugtatjuk magunkat: „néha a nagy Homérosz is aluszik”. Más kérdés, ha nemcsak aluszik, hanem esetleg téli álomba merült.
Van azután olyan baki, amely gyakorlatlanságból ered, a másik pedig egyszerű műveletlenségből. Itt már érdemes néhány tapintatos megjegyzést tennünk. Lássunk most mindegyikre példát: tehát a megmosolyogtatótól a bosszantóig. A gyerek nem jár iskolába. Mit mond a pszichológus: „A gyereknek elromlott a kommunikációja az iskolával.” Puff neki! Nem kommunikál, ezért nem megy órára. Orvosnál: „Vetkőzzön le derékig, nyaktól lefelé!” A rádióban a csíksomlyói kegyhely turisztikai fejlesztéséről hallok. Bár ne hallanám: „Csíksomlyónak fel kell zárkóznia az európai kulturális szakrális erőterekhez.” Sokan vagyunk, akik Csíksomlyót olyannak szeretjük, amilyen… Nem európai szakrális erőterekre vágyunk, hanem Csíksomlyóra. De folytatódik a magyarázat: „Istentől kapott brand Csíksomlyó.” Így kapcsolódik össze a marketing és a vallás. Én jobban szeretném azt hallani, hogy Istentől kapott kegy, ajándék Csíksomlyó. Végül azt is megtudjuk, a csíksomlyói turisztikai projekt célja: „A három napot az év 365 napjára kell kiterjeszteni.” Szűz Mária, segítsd meg Csíksomlyót! Hátha sikerül ezt is túlélni…
Ma már köztudottan mindenki szakember. Ilyeneket hallok a rádióban: „A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a hó megolvad.” Nos, ehhez iszonyatosan képzett szakembernek kell lenni! A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy egyszer feljön majd a nap. A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy néha hideg is szokott lenni, akkor pedig jól jön a meleg ruha. Ez csak szóhasználati probléma, a következő már tagolási, mivel vessző, azaz tagolás nélküli a következő felirat: „Zárt biztonsági őrrel őrzött parkoló”. Vagyis a biztonsági őr be van zárva, és úgy őrzi a parkolót. De ha be van zárva, akkor hogyan őrzi? A következő mondat sem tökéletes: „Ápolni kell a szájhigiéniát.” A higiénia eleve egészségmegőrzés, tehát valamiféle ápolás, gondoskodás. Az ápolni a higiéniát olyan, mint hogy be kell zárni a zárt parkolót és persze a bezárt biztonsági őrt, vagy őrizni kell az egészségmegőrzést. Ugyanilyen furcsaság a sokfelé hirdetett „marha gulyáshús”. A gulyás marhát őriz, a gulyás az értelmező szótár szerint is elsősorban marhahúsból van.
Néha nem egészen tudjuk, hogy mit mondunk. A következő beszélő tudja, mert nagyon sokszor mondja, sőt pedagógusként életeleme a gyerek. De valamiért mindig gyerekanyagot emleget: „Életemben színesebb gyerekanyaggal nem találkoztam!” Vajon honnan jön és miért ennyire erős bástya a gyerekanyag? Miért nem elég: gyerek, gyerekek. Véletlenül jut eszembe egy remek rádióriport az állatkertből. Ezt is a rádióban hallottam. Megkérdezték talán a krokodil gondozóját, hogy miért nem foglalkozik például majmokkal. A legtermészetesebb módon mondta: „Utálom a majmot, mert hasonlít az emberre.” Ezen még nevettem akkorát, hogy majdnem lementem az útról.