Olvasóinkól

Hargitai János (Budapest): Őszintén szólva nagyon nem tetszik nekem ez a tüntetéssorozat, ami a kormány munkáját kíséri. Amikor közpénzeket síboltak el, és sorra bíróságra kerültek a hatalom holdudvarához tartozó magas beosztású szocialisták, alig voltak tüntetések. Most egyszerre mindenkinek eszébe jutott, hogy éljen ezzel a jogával. Nem kedvelem az összeesküvés-elméleteket, de nekem kilóg a lóláb. Éppen ezért lenne egy javaslatom: azok a kormánypárti emberek, akik megértik, hogy egy porig rombolt, kiárusított országban egyik évről a másikra csodákat tenni nem lehet, szervezzenek ellentüntetést. Mutassák meg, hogy lojálisak azzal a politikával, amelytől remélhetik sorsuk jobbra fordulását. Szeretnék látni olyan transzparenseket, hogy „El a kezekkel az Orbán-kormánytól!” „Ne azért tüntessetek, hogy újra fejre álljon az ország!” „Akartok Görögországot idehaza, tenger nélkül?” „Ne a bűnözővel legyél szolidáris, hanem azzal, aki elszámoltatja!” Nem elég kávézás közben, baráti körben dohogni arról, mi folyik ma az utcán.

Kovács Balázs (Budapest): A rezidensek, azaz a pályakezdő orvosok követelőzéseitől hangosak a tévéhíradók. Nagyarányú béremelést kérnek a kormánytól, és ha nem kapnak, felmondanak, majd tömegesen távoznak külföldre, mondják. Felőlem tüntessenek az érdekeikért, senki nem fogja őket kommandósruhába bújva viperával és gumibottal véresre verni az utcán (az egy másik kormány gyászos hozzáállása volt). De mielőtt nagyon megharagudnának, gondoljanak egy percre a hivatásukra, ha úgy tetszik, a küldetésükre. Jogos az önök igénye, igen. De nem jogos az igénye más diplomásnak is? És itt, a pénzügyi szektor kivételével, akármelyik szakma frissen végzett diplomása szóba jöhetne. Ebben az országban az elmúlt húsz év keserves csalódásai után alighanem mindenki többet érdemelne – a korrupt politikusokat leszámítva. Kedves rezidensek, mi lenne, ha ez a „mindenki” egyszerre az utcára vonulna? Mi az önök célja, második Görögország? Mert jelenleg csakis újabb adósságokat felvéve kaphatnának komoly összegű béremeléseket.

Lónyai Anna (Budapest): Személyes érintettségem miatt mindig örömmel olvasom azokat a cikkeket, amelyek a lombikbébiprogrammal foglalkoznak. Mint olvastam, a meddőség oka sok esetben az, hogy a nők későn vállalnak gyereket. Félreértés ne essék: minden tiszteletem azé a nőé, aki negyven fölött esik teherbe, és vállalva a kockázatot, megszüli gyerekét. Mégis, úgy érzem, részben a bulvárlapok hatására, amelyek nemrég repesve adtak hírt egy hatvan fölötti román asszony szüléséről, és más különleges, nem jellemző esetekről, másfelől pedig a nők karriervágya miatt a gyerekszülés túlságosan kitolódik a mai generációknál. És ez nem jó. Egy nő, ha csak teheti, szüljön huszonévesen, még utána is csinálhat nagyszerű karriert. Legyen értéksorrendje: legyen az első az egészséges gyerek, akinek iskolatársai nem nézik nagymamának az anyukáját. Próbáljunk visszatérni ahhoz, ami bevált, ami egészséges, tartsuk tiszteletben a termékenység legjobb éveit. Mindezt nem is elsősorban a nőknek címezném, inkább a férfiaknak. Akik a fiatal nőkkel szórakozni szeretnek, és nem látják meg bennük az anyát. Ez nagy baj. Egy nő, ha szép, áldott állapotban is az marad. Sőt, a gyerekét magához ölelve még szebb, még asszonyibb lesz, még érzelemgazdagabb, még inkább adni tudó lesz. Csak ehhez tekintet kell. Igazi férfiak tekintete.