A brazilok az újabb, immár végzetes kudarcot is foghatják a szerencsétlenségre – fogják is –, ám ennél nagyobb a baj. A selecao gépezete, csakúgy, mint a három csoportmeccsen, a Paraguay elleni negyeddöntőben is akadozott. A Lucas Leiva, Ramires, Ganso középpályás sor nem tudott fazont adni a játéknak, elöl pedig a Robinho, Pato, Neymar trió minden helyzetet elpuskázott, egyszer sem tudta bevenni a remeklő Justo Villar kapuját. Talán ennél is kínosabb, hogy Patóék – mint a csapat sztárjátékosai – nem vállalkoztak a büntetőrúgásra. Helyettük Elano, Thiago Silva, André Santos és Fred hozott szégyent a Copa címvédőjére. El kell telnie néhány hónapnak, sőt talán évnek, hogy az ismét a „jogo bonito”, a szép játék legyen a brazil futball védjegye, s ne a toporgás után az égbe bikázott tizenegyes.
Adná magát, hogy az idei Copán látott minden idők – vagy legalábbis az elmúlt fél évszázad – leggyengébb brazil válogatottja. Ám csínján kell bánni ezzel a megbélyegzéssel, mert nem is olyan régen, éppen tíz évvel ezelőtt a mostanihoz hasonló szürke és eredménytelen brazil együttest láthattunk. Az akkori gárda Hondurasszal szemben 2-0-ra maradt alul a negyeddöntőben. További párhuzam a mostani tornával, hogy akkor Argentína sem jutott be a legjobb négy közé. Azt gondolhatnánk, a 2001-es blama a szövetségi kapitány állásába került. De nem, Luis Felipe Scolari maradt a posztján, s egy év múlva világbajnoki címre vezette Brazíliát. Igaz, Marcos kapust leszámítva a teljes kezdőtizenegyet lecserélte. Persze, volt kivel frissíteni. Ronaldo meggyógyult, Ronaldinho abban az évben, 2002-ben robbant be, Rivaldóhoz hasonlóan pedig Cafú, Roberto Carlos is kihagyta a 2001-es Copát, s ezen ismert klasszisok a többiekkel, Lucióval, Roque Juniorral, Edmilsonnal, Gilberto Silvával és Klebersonnal ütőképes csapatot alkottak.
Hozzájuk mérhető egyéniségek jelenleg nincsenek a talonban. Sőt, Mano Menezes a nép akaratának megfelelően megfiatalította a válogatottat. A mostani, meglévő keretből kellene nyerő tizenegyet faragni. A brazilok szerencséjére nem egy, hanem három év alatt. Ha rajta múlna, akkor Menezes folytatná a munkát. A vasárnap esti fiaskó után úgy nyilatkozott, hogy azt az elmúlt huszonöt év magyar szövetségi kapitányai is megirigyelhetnék. Íme: „Szomorú vagyok a kiesés miatt, de a megkezdett úton kell tovább haladnunk. Van annyi tapasztalatom, hogy tudjam, a korai búcsú megeddzi és erősebbé teszi a játékosokat.” S lám, a fűcsomón meg-, a négyszögletes kapufáról pedig kipattant labdának is megvan az analógiája: a brazil szakvezető a rossz talajra fogta a kihagyott büntetőket. Milyen kár, hogy a paraguayiak háromból kettőt így is berúgtak… Meglátjuk, a brazil szövetség vezetői miként értékelik Menezes munkáját, tegnap az már kiderült, hogy a szintén leszerepelt argentinok mestere, Sergio Batista továbbra is élvezi a bizalmat.
Venezuelai kollégájuk, César Farías viszont hősként térhet majd haza. Dél-Amerika lesajnált futballnemzete, amely a kontinens országai közül utolsóként, csupán 1967-ben mutatkozott be a tornán, s világbajnokságra a mai napig egyszer sem jutott ki, Chilét 2-1-re felülmúlva története során először elődöntőt játszhat a Copa Américán. „Nem érjük be ezzel az eredménynyel, még tovább akarunk menni” – jelentette ki magabiztosan Farías. S az eddig látottak alapján ki merné azt állítani, hogy ez lehetetlen. A szövetségi kapitány a győzelem után csak elismerést követelt csapatának, a kapus, Renny Vega sokkal határozottabban fogalmazott. „Minden venezuelainak ajánlom a sikerünket. Megérdemeljük a győzelmet, mert keményen megdolgoztunk érte, s vállaljuk az áldozatot, hogy távol vagyunk a családjainktól. Büszkék vagyunk, s azt akarjuk, az országunkban mindenki büszke legyen arra, hogy venezuelainak született.”
Nem tudjuk, mit hoz az elődöntő, de Vega Hugo Chávez, Venezuela elnöke vállveregetésére bizton számíthat.
Copa América, negyeddöntő: Venezuela–Chile 2-1, gól: Vizcarrondo (34.), Cichero (80.), illetve Suazo (69.); Paraguay–Brazília 0-0 – 11-esekkel: 2-0, piros lap: Alcaraz (103.), illetve Lucas (103.).

Miközben keresztényeket ölnek, az unió Koránt kutat – ez lenne a prioritás?