Dinnyeszezon – 2011

A hazai dinnyeszezon beállta körül kisebb kommunikációs zűrzavar alakult ki a napokban. Kedden a Magyar Távirati Irodán keresztül a FruitVeb nevű, a dinnyével is foglalkozó terméktanács ügyvezetője hivatalosan is bejelentette az idényt azzal, hogy a múlt hét óta csak hazai dinnye kapható a piacon. Ezen a napon a vásárlókat „bosszantó” csínyekért felelős Tesco is fontosnak tartotta értesíteni a sajtót arról, hogy odavan a magyar dinnyéért és úgy általában a hazai terményekért. S a lelkiismeretlenségéről keletkezett fogyasztói tapasztalatok ide és a fogyasztók megkárosítását bizonyító tények oda, a Tesco akkor is imádja a magyarokat, termelőstül, vásárlóstul együtt, sőt, a nyilatkozatból még az is „átjött”, hogy az arrogáns és a bennünket lesajnáló véleményét általában ontó Iglódi Csató Judit szóvivő is értünk él.
Mivel az elmúlt hosszú időszakban nem telt el egyetlen év sem, hogy a dinnyetermesztők ne szenvedtek volna el óriási károkat a kereskedőláncok magatartása miatt – leginkább ezért csökkent a dinnye termőterületének nagysága 10 év alatt a harmadára –, a derűlátó nyilatkozatoktól erős késztetést érezve elindultunk a legnagyobb forgalmat lebonyolító áruházakba ellenőrizni a valóságot. Száguldó riporterünk, mondhatni, nem mai gyerek, ám a szeme előtt kibontakozó, néha hányingert keltő igazság sokkoló hatással volt rá. Hazai dinnyét természetesen sehol sem talált. Olyat azonban, ahol a címkéken ezt hazudták, illetve olyat, amelyek a mediterrán Olasz-, Török- és Görögországból származtak, igen. Az egyik budapesti és a gödöllői Tesco, a dunaharaszti Auchan és a fóti Cora áruházakban olyan „lehasznált” dinnyékre lelt, amelyeket az állatkerteknek sem szívesen ajándékozna oda az ember. Sőt, az egyik áruház olyan gyümölcsöt is kitett a vásárlóknak akciós termékként, amely maga volt egy állatkert. Repedésein keresztül ki-be járkáltak a bogarak. Otthon ezért agyonütnék a kereskedőket a vásárlók. S persze szomorú, de letagadhatatlan tény: a legnagyobb hazai láncnak, a CBA-nak a hatvani központjában található boltjában is csak külföldről származó dinnyét lehetett kapni, még ha javára írandó is, hogy ott legalább egyik gyümölcs sem vette el a vásárlók étvágyát.
A boltokban látottakról szóló cikkünkben szóvá tettük, hogy ugyan a Tescótól és a kereskedőláncoktól semmi jóra nem lehet számítani, de vajon a dinnyetermesztőket képviselő terméktanács miért nem inkább a saját szemének hisz, mielőtt sületlenségeket nyilatkozik? S bár a FruitVeb egy teljes napig abban a hitben tartotta az embereket, hogy csak hazai dinnyét lehet kapni a piacokon, az elnök cikkünkre másnap lefújta a dolgot, majd pedig tűzoltásként bejelentette, hogy szervezete 10 millió forintot szán a hazai dinnyét népszerűsítő reklámkampányra. Nem mondom, hogy bele kellene nyugodnunk, ám mivel ebben az országban mindenütt rendetlenség van, miért épp a FruitVebnek elkeresztelt terméktanácsnál ne lenne az?
Sokan felhördülnének arra a gondolatra, hogy a hazai dinnyeszezon előtt legalább két hónappal egyáltalán ne lehessen külföldről származó dinnyét venni Magyarországon. Pedig ez a globalizációban eretneknek tűnő, protekcionista gondolat nagyon is európai. Éppen Brüsszelből való, amelynél európaibb várost nemigen lehet találni. Ott ugyanis egyetlen kereskedelmi láncban sem lehet kapni jószerivel a szomszédos országból származó német sört. A gazdasági nacionalizmust rejtő igazságot persze nem árulták el tudósítónknak. Az egyik belga multi az okokról szólva azt lódította lapunknak, azért, mert a vásárlók nem keresik. Egy másik meg azzal próbált félrevezetni bennünket, hogy igenis lehet kapni, például a Malmedyben található áruházukban. Abban a városban, amelyik a belga–német határ mellett található.
Arra, hogy miként kellene rábírni a mi rosszcsont, koszlott és elvetemült multijainkat, hogy a pénzünkért bennünket szolgáljanak, egy következő cikkben fogunk visszatérni.