Európa, hová tetted a keresztségedet?

Egy éve Európa-szerte hadjárat folyik Magyarország ellen, mert értékelvű közösségi sajtót akar, sőt, új alaptörvénye Himnuszának első sorát választotta mottójául: Isten, áldd meg a magyart! Ugyanakkor hitet tett a család mellett.
Az EU kötelezte az eladósodott Görögországot, hogy adja el közjavait, így fizessen a hitelező bankoknak, csak koldusbotját tarthatja meg. Ezenközben hazánk megadóztatta a multikat, adósságcsökkentő meg vagyonvisszaszerző lépéseket tett.
Az EU felszólította Magyarországot, hogy állítsa le életvédő/abortuszellenes plakátkampányát. A bűnös falragaszon egy magzat látható és ez a mondat: „Azt is megértem, ha nem vagy kész rám, de inkább adj örökbe, hadd éljek.”
Magyarországot sokan csodálják, utánozzák, mások naponta lökdösik az EU szégyenpadjára.



Európának hajdan három talpköve volt.
Első a kereszténység – az országok és az uralkodók versengtek azon, hogy melyikük a legkeresztényibb. A kereszténységből fejlődött ki a személy, a szabadság, a magántulajdon és a fejlődés gondolata a filozófiával meg a technikai elkötelezettségű tudománnyal együtt. A világ egyéb – tiszteletre méltó – nagy vallásai ilyesmiknek megengedői nem voltak, még kevésbé ihletői. Ezért a többi – nem keresztény – égtáj története és fejlődése merőben eltér az európaitól.
Második az Ázsia és Afrika kincseiből kifejlődött, görög–római elemeket ötvöző földközi-tengeri kultúra.
Harmadik a sokféle bevándorolt, keveredett és leszármazott nemzet, a maga rengeteg nyelvével, szivárványos kultúrájával, országaival, állandó, egymást serkentő versengésével.



A gazdaságkor egyre gyorsuló örvénylése mindhárom szegletkövet kimosta.
A kereszténység visszaszorult Európában, már az alaptörvényében sem utalnak rá. Folyamatos pergőtűz alatt tartják az egyházat, a keresztény jelképeket, világszemléletet. Az emberi személy: Isten barátja, fia, Krisztus társörököse (Róm 8,13 skk.) helyébe a barbi, a fogyasztói hülye lépett, akinek fogalma sincsen a térség szelleméről, az antik és nemzeti kincseiről, történelméről, saját feladatairól. Hetyke tudatlansággal viseli az Antikrisztus jelét, és „állandóan emelkedő életszínvonala” reményében lelkesen rombolja a bolygó életfenntartó rendjét, önmagát, személyes léte tartópilléreit: nemzetét, családját; isteni, személyes, sőt, biológiai identitását.
A magánállamok, azaz a nemzetközi bankok és világcégek elragadták a nemzetek anyagi és tudásvagyonát, a találmányokat, ellenőrzésük alá vonták az oktatást, a tömegtájékoztatást, a közbeszéd témáit. A szellemi élet intellektuálissá sorvadt, a művészet kereskedelmi szabványok kiszolgálója lett. Az államok jobb sorsra érdemes vezetői a demokrácia nevű méregdrága cirkuszban dögönyözik egymást, miközben a magánállamok uraira és vállalkozásaikra a gazdaságkor évszázadaiban kitalált demokratikus, emberi jogi és egyéb hangzatos szabályok, kötelezettségek a legcsekélyebb mértékben sem vonatkoznak. Az emberiség nem is tudja, hogy kik a tulajdonosai. A civilizáció a szabadságot megfosztotta lényegétől, azaz szellemi tartalmától. Merőben anyagivá tette, és szorosan fogja a gyeplőt pénzzel, véleményterrorral, sőt, a zsebtelefonok, világhálós „közösségi levelező rendszerek” jóvoltából a szó szoros értelmében pórázon tart szinte mindenkit: méterre pontosan tudja, ki, hol tartózkodik, és kivel, miről gondolkodik.


„...minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed” – írta hajdan Berzsenyi Dániel az öröknek vélt receptet, melyet Európa visszájára fordított, mint Csi Jeu, a miaok királya, aki megbüntette a jót, hogy elterjedjen a gonosz. Magyarország viszont élni akar. Kirántotta a fejét a hurokból – ez a bűne.
Az EU báván halad választott végzete felé. A szellemi erők útja bezárva. Az antikrisztusi ígéretek hamissága kiderült: a gazdasági növekedésnek vége, a föld állja útját. Az államok mind szegényebbek, egyre kevésbé bírják a jóléti, nyugdíj-, egészségügyi, rettegésfenntartó és egyéb költségeket, hiszen végzetesen eladósodtak. A magánállamok könyörtelen hitelezők. Leglátványosabb az europid civilizáció zászlóshajójának merülése: az Egyesült Államok adóssága elérte GDP-je szintjét. A népesedési válság szívja befelé más kultúrák népeit, különösen az iszlám világból, melyek el fogják nyelni az itteni fogyatkozó, koravén, mégis serdületlen, kulturálatlan új nemzedékeket, melyek már családot sem mernek alapítani.
Sorsa meg van írva, de nem olvassa. Ez az EU-tanázia.
Európa, hová tetted a keresztségedet? – kérdezzük Boldog János Pál szavaival.

A szerző író