Handabanda

Nem állt távol a handabandázástól Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint Szávay István jobbikos országgyűlési képviselő parlamenti felszólalása, amelyben arról kérdezett, hogy egyetért-e a kormány Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövettel, a „kommunista újságíróból lett diplomata” idiótázó kijelentésével. Füzes egy román lap kérdésére válaszolva azt találta nyilatkozni: Magyarország tudomásul vette, hogy elveszítette a hétszáz éves harcot Románia ellen, húszezer idiótát leszámítva senki nem gondol arra, hogy visszavegyük Erdélyt vagy annak egy részét.
Nem az a gond, hogy – mint Németh Zsolt kijelentette – a kormány egyetért a nagykövet nyilatkozatával, hanem a stílussal van baj. Igaz, a kormány bizalma akkor sem csorbult, amikor a nagykövet felesége okozott kínos diplomáciai incidenst, midőn március 15-én Orbán Viktor kormányfő üzenetének tolmácsolása után diplomatafeleségtől szokatlan módon hazafias érzelmektől fűtött beszédet mondott, amit aztán a román sajtó a magyar miniszterelnöknek tulajdonított, kínos helyzetbe hozva a magyar diplomáciát. Csak az nem ejt hibát, aki nem dolgozik. Márpedig Füzes Oszkár nagykövet és felesége – a romániai sajtóhírek alapján – valóban áldozatos és sokrétű munkát végeznek. A nagykövet neje igyekszik felkeresni a magyarlakta erdélyi falvakat, elment Csángóföldre is. Nyilván öszszességében értékelik a külügyben Füzes Oszkárnak és a diplomácia munkájába aktívan besegítő feleségének tevékenységét.
És ez így van rendjén. Különösen akkor, amikor a nagykövetünknek olyan atrocitásokat kell diplomataként elviselnie és kezelnie, mint például hogy horogkereszteket festenek a nagykövetség kerítésére, vagy hogy egy rendőr figyelmezteti, ne takarja el virágcsokrával a kolozsvári Mátyás király szobor mellett elhelyezett történelmietlen feliratot, amely királyunk „román eredetére” utal.
Bármennyire igyekeznek is a józan gondolkodású magyar és román politikusok a két ország jó és baráti kapcsolatát hangoztatni a politikai nyilatkozatok műfajában, tény, hogy valóban törékeny a jó viszony. Hiszen ha nem így lenne, akkor egy romániai magyar uniós képviselőnek nem merne durván beszólni román képviselőtársa, pusztán azért, mert magyarul merészelt kérdezni, amikor a magyar kormány tagjai voltak a vendégek egy brüsszeli parlamenti bizottságban. Mint ahogy nem reagáltak volna hisztérikusan arra sem, hogy három székelyföldi megye összefogva önálló képviseletet nyitott Brüsszelben, hiszen ha sikeresek lesznek, saját országuknak, Romániának hajtanak hasznot. Az iroda megnyitása miatt Tőkés László román állampolgárságának megvonását javasolta a román Nemzeti Liberális Párt szenátusi frakcióvezetője. És Füzest az ügy miatt berendelték a román külügyminisztériumba. A nagykövetet egyébként elég gyakran berendelik, ezek a találkozók idegrendszert próbára tevő alkalmak lehetnek.
Füzes Oszkár nagyköveti tevékenységét teljes egészében a Külügyminisztérium képes megítélni, csupán egy újságban megjelent interjúra alapozva ezt tenni tényleg méltatlan eljárás. Még akkor is az, ha a nagykövetnek ildomosabb lett volna diplomatikusabban fogalmazva ismertetni a kormány álláspontját a revízióról, és nem leidiótázni húszezer magyart azért, mert soha nem lesznek képesek belenyugodni az országunkat megcsonkító és tönkretevő trianoni békediktátumba. Tudomásul kellene venni, hogy ez az érzés a magyarok egy részében apáról fiúra fog szállni akkor is, ha ezért idiótának fogják tartani őket, sőt még akkor is, ha eme érzelmeik megvallását pragmatikus politikusok handabandázásnak minősítik.