Hangszerelési kísérletek skálája

Rutinos rádiózó hamar megállapítja, milyen műfajú adóra került. Egészen másként beszél ugyanis a Civil, a Rádió C vagy a Tilos, mint a Klub-, a Lánchíd vagy a Katolikus rádió. Ez utóbbiak profi adók, amelyeket hivatásos rádiósok készítenek – leszámítva a néhány botcsinálta műsorvezetőt –, előbbiek viszont amatőrök maradnak, akármit is találnak ki. Ültethetik embereiket évekig is akár a mikrofon előtt, a civil illat körüllengedez, a mondatfűzés ügyetlen és akadozó, az őzés kiirthatatlan, de főként annak hallatszik ki a hangja, hogy ezek az alkalmi műsorvezetők vagy készületlenek, vagy nem tudják jól és jó időben lehívni az ismereteiket. Ez nem jelenti, nem is jelentheti, hogy a műsoruk nem érdekes, nem élvezhető, csupán hogy az iskola hiánya erősen kihallatszik.
A profi rádió hangneme ki van találva, még az is, hogy mikor kinek és milyen zene szóljon. A Katolikus Rádió alapvetően a műveltebb középkorú középosztályt kívánja elérni, akiket érdekel a nyelvművelés, a kulturális élet, a történelem és persze a hitélet. A Klubrádió jóval agresszívabb, határozottabb, hangjai felzaklatók. Örökös harcban áll a politikai jobboldallal, ha hatalmon van, elkeseredésében, ha nincs, akkor hogy ne is lehessen. A Klubrádió inkább direkt politikai, mint közéleti, még akkor is, ha magát a szólásszabadság letéteményesének tartja, ami mutatja, hogy az eltelt húsz évben nem csitult a médiaháború, és nem alakult ki konszenzus a kiegyensúlyozott közszolgálati tájékoztatás tekintetében. Érdekesség, hogy nincs a kínálati listán ellen-Klubrádió, ami pedig logikus lehetne, mert azok az adók, amelyeket filozófiai és politikai állásuk szerint szembe lehetne állítani vele, valójában nem ellene szólnak – sem a Katolikus, sem a Lánchíd –, hanem önmaguk céljaiért. És ettől más a hangjuk. A Lánchíd kiegyensúlyozott, mondhatjuk kedves rádió szintén polgári igény szerint szerkesztve, már ha a kulturális tartalmakat és a hírközlés hangnemét ekként határozhatjuk meg.
Végül is a feladat a polgári igényű rádiók szerkesztői számára adott. Szembemenve az idővel és a társadalmi folyamatokkal, valahogy meg kell őrizni a közös tudást. Ez a tudás folyton gyarapodik, az utókor felelőssége, mit tart meg benne. Nincsenek véletlen feltámadások, az örökléten dolgozni kell. A Lánchíd Rádió egyik kulturális műsora, a Sétálóutcák Pintér Edinával épp egy ilyen megtartó igényű magazin. Legutóbb Szőnyi Zsuzsa beszélt ott többek között a római Triznya-kocsmáról és annak vendégeiről. És ha egyre kevesebben is tudják már, ki volt Cs. Szabó László, Márai, sőt Vas István és Lengyel Balázs, akkor is kell maradnia egy magnak, amelyik szükség és aktuális idő esetére az emléküket megőrzi.
(Sétálóutcák, Lánchíd Rádió FM 100.3)