Bár hetvenéves lett Medveczky Ádám, lelkében örökifjú. A derű és a tiszta hit sugárzik belőle a legnehezebb pillanatokban is. Pedig mostanáig elkerülték a hivatalos elismerések, s ebben biztosan szerepet játszott számos markánsan nemzeti közéleti megnyilvánulása, és az, hogy a zenészekkel, legyenek akármennyire kiszolgáltatott helyzetben, mindig teljes sorsközösséget vállalt, elveiben sem poszt, sem pénz soha meg nem ingatta.
Csendes, szerény ember, aki hisz Istenben, hazában, családban, mindent alázattal fogad, amit a sors rámér, a mellőzöttséget, a félreállítást is, pedig a világ egyik legjobb operadirigense. A nemzet karmestere, hiszen komolyan vette a Szózat szavait – „itt élned, halnod kell” – és annak ellenére nem hagyta el és nem támadta Magyarországot, hogy mostanáig nem részesült méltó elismerésben, sőt, a média is inkább elhallgatta sikeres koncertjeit. Kínos tartozása hazánknak, bár az idén azért oldódni látszik a jég, hiszen tavasszal a Kossuth-díjat, két hete pedig az Árpád-pajzsot vehette át.
Medveczky Ádám azonban nem csak egyenes gerincéről ismert. Nemcsak azért rajonganak érte a muzsikusok, mert ember maradt az embertelenségben, hanem azért is, mert olyan jó szakember. Nem egy énekestől, zenésztől hallottam már: ha ő int be, úgy indul a tétel, hogy szinte lehetetlen elrontani, lehetetlen nem a jó karaktert, a jó hangszínt hozni, így mindenkiből kihozza a maximumot. A határozott zenei elképzeléseihez való ragaszkodását nem felesleges keménykedéssel, hanem ösztönző szavakkal fejezi ki a próbán, nem megaláz, hanem motivál. Nemcsak érti, nemcsak tudja, hanem érzi is a műveket, és ezt közvetíteni is képes zenésznek, közönségnek egyaránt. Életműve ember és zenész, pedagógus és művész találkozásának ritka példája, olyan, aki mindenkiben mély nyomot hagy, akivel csak találkozik.
Isten éltesse sokáig!
origo.hu
Megerőszakoltak és meggyilkoltak egy anyát Soroksáron
