Nassoló Magyarország

Még semmi nem történt, de a nyomulást nehéz a fogyasztók féltésének számlájára írni. A helyzet különben sem egyszerű. Lehet, hogy a Fidesz-kormány minden frontot megnyit, de ebben végképp ne higgyünk a szocialisták és a balsajtó óbégatásának. A kormányzat ugyanis meglebegtette, hogy bevezeti az úgynevezett hamburgeradót az egészségre káros, cukros üdítőkre, jégkrémekre, chipsekre, az ízfokozós levesporokra, az egészségtelen nassolnivalókra. Lett nagy felháborodás, azonnal kimutatták, hogy a magyarok többségének nem tetszik a hamburgeradó. Legalábbis a megkérdezettek 70 százalékának, állapítja meg a Trend Budapest Piackutató. A tiltakozók ellenében nekem nagyon tetszik, egyébként persze, hogy sokaknak nem. Mi tessen abban, hogy többet kell fizetni azokért a rágcsálni- és szürcsölnivalókért, amikkel olyan jól megy az idő két X-Faktor között? Az ember már csak ilyen. Akarsz citromos salátát? Neeem! Akarsz sült krumplit, sós mogyorót, sós pálcikát habzó barna lével? Igeeen! Ilyen egyszerű ez. Anyuka bemegy a közértbe, és hogy Noelka ne nyafogjon, azonnal a markába nyom egy burgonyaszirmos zacskót. Alapoznak. Anyuka ráerősít a dobozos sörrel, a szénsavas üdítővel, a soha nem elég drága cigarettával, a hamari zacskós levessel, a kilós jégkrémmel, amit nagykanállal lehet a „vacsi” után vagy helyett belapátolni, és megvan a napi kalória-atombomba. Ha valamit, ezt a chipsadót már régen be kellett volna vezetni.
Az egészségügy súlyos milliárdokat költ a tömegesen elhízott emberek betegségeinek gyógyítására. Magyarország pukkadásig nassolja magát. A fanyalgók meg álszentül sajnálják azokat, akik módszeresen követnek el merényletet az egészségük ellen. Majd külföldre mennek chipsért, majd a szegényebbek nem tudják megvenni a napi hizlaló löttyöket és napi betevő sült krumplit. Soha nagyobb katasztrófát. Akik most táblázatokkal és borús jóslatokkal menetelnek a különadó ellen, azok nézzen körül. Elhízott, szétfolyt fiatal lányok rengő hájakkal, puffadt kisfiúk hatalmas hátsókkal, hasméretes férfiak lihegnek izzadva a pocakjukat cipelve, a csecsemőt dagadtra hizlalják az édes tápszerekkel, középkorú nők alig bírják vonszolni a zsírfeleslegüket. Az orvosok már rég félreverik a harangot, de hát ki figyel rájuk? Évek óta nem vesszük komolyan, hogy félmillió cukorbeteg mellett ugyanennyi lappangó diabéteszes van, akár már gyermekkorban is. Két és fél millióan küszködnek magas vérnyomással, és ezek „melléktermékeivel”, az agyvérzéssel, érbetegségekkel, szemkárosodással, végtagproblémákkal, szívinfarktussal, veseproblémákkal, ízületi bajokkal és egyéb szövődményekkel. A hétéves gyermekek közül minden negyedik lány és minden ötödik fiú kövér. A cukorfogyasztás hihetetlen mennyiségű, 70 kiló fejenként és évenként, abból pedig káros a fruktóz, amivel az üdítőket édesítik. Egy fél liter cukros lötty majdnem egyenlő a napi cukorszükséglettel. Ugyanígy mérgez a só. Nemcsak a nassok vannak agyonsózva, de a szalámik, kolbászok, sonkák is úsznak benne. Vizsgálatok szerint már az óvodai ebédekben többszörös a sómennyiség, ami megágyaz a felnőtt ízlésnek: az agyonsózott és agyoncukrozott ételeknek. A napi sóbevitel 5-7 gramm, az itthon elfogyasztott mennyiség a férfiaknál 18 gramm, a nőknél 14 gramm.
A kormány helyesen teszi, hogy megadóztatja ezt a méreggyárat. Sőt, bármilyen óvatosan fogalmazunk, a magyar étkezési szokásokkal nincs mit dicsekedni Európában. Nagy üzlet az étel-házhozszállítás. Alig akad azonban étterem, ahonnan némileg könnyű, gyomorkímélő ételt lehet rendelni. Az étlapot uralják a pizzák, a többi meg tocsog az égett olajban, chiliben, csípős szószban, paprikában. Hadüzenetek a gyomor ellen. Az alapoknál kellene megint mindent kezdeni, hogy ne legyünk Európa legbetegebb országa saját fafejűségünk miatt.