Szótlanul

Miközben eme sorokat gépelem, pontosan két teljes nap telt el azóta, hogy Czink Melinda kiesett az angol nyílt teniszbajnokság harmadik fordulójában. Két napja találgatjuk, az egyesben egyetlen wimbledoni magyar induló miként dolgozza fel az őt sújtó bírói tévedést, miként értékeli az eredményét, visszatérése után miként tervezi a pályafutását. Találgatjuk, mert Czink Melinda kerüli a magyar nyilvánosságot. A búcsú óta nem hallhattuk, nem láthattuk, s nem is olvashattuk nyilatkozatát. Az információs világban még csak csevegni sem kell az újságírókkal, a Facebookra kitett üzenet, a blog lehetőséget nyújt a személytelen kommunikációra.
Nem kívánok abba a hibába esni, hogy a szabatosan fogalmazott, nyomdakész értékelést a legfontosabb sportolói erény rangjára emeljem. Ám kíváncsi vagyok, Czink Melinda tudja-e, egy héten át valamennyi magyar médium sportrovata – a szaklapokról nem is beszélve – vezető hírként számolt be a szerepléséről, hogy a Sporttelevízó műsorra tűzte a meccseit, s Taróczy Balázs úgy szorított érte, mint szülő az első versenyes gyerekéért. A gondolatmenetben rögtön ezután az következhetne, mindezt fontosnak tartja-e, ám erre a kérdésre ő maga felel: a viselkedésével. Czink Melinda itthonról csak biztatást, támogatást kap. Nem értem, miként lehet emellett úgy elmenni, ahogy ő teszi.
Szótlanul.