Vissza a világűrbe?

Nobel-díjat érdemelnének a háziaszszonyok többsége szerint azok, akik feltalálták a mosó- és mosogatógépet, a porszívóról nem is beszélve. A férfiakból álló bírálóbizottságok e véleményről nem szoktak tudomást venni, csak teljesítik feleségük kívánságát: pénzt áldoznak a hasznos szerkezetekre. Aztán bosszút esküsznek, és vizsgálódni kezdenek.
Tekinthetjük a nők egyenjogúságért vívott harcára mért megrendítő csapásnak, hogy a tudósok egy kiterjedt kutatás során a mosogatógépekben olyan élesztőgombafajokra leltek, amelyek túlélik a magas hőmérsékletet, a mosogatószereket, az öblítősókat és a lúgos kémhatású vizet is. A Fungal Biology című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerint az Exophiala dermatitidist és rokonát, az E. phaeomuriformist kimutatták 101 város 189 otthonában a mosogatógépekből vett minták jelentős részében, 56 százalékban az ajtó gumitömítésén. Mindkét gombafaj szisztémás betegségeket tud okozni – a szisztémás betegségtípusok nem túl szívderítő leírása megtalálható a világhálón és az orvosi könyvekben –, továbbá telepeket képez a cisztás fibrózissal élő páciensek tüdejében. Mivel különlegesen nagy a hő-, só- és zsíroldószer-tűrő képességük, kimondottan kedvelik a veszélyt, vagyis az emberi környezetet, a természetben viszont ritkák. A tudósok nem zárják ki, hogy a mosogatógépekben e két rokon egymásra talál, és extrém fajtát nemz, amely azután további, eddig ismeretlen megbetegedéseket okoz.
A két kis élesztőgomba kedves történetének vége tehát egyáltalán nem vidám, csak abban bízhatunk, hogy írtak már nekünk hasonló meséket a tyúkocskákról és a velük élő emberekről, valamint a disznócskákról is. Lett is világméretű pánik, pedig azok távol-keleti és távol-nyugati mesék voltak, csupa import. És már csak azért sem illenék komolytalankodnunk, mert épphogy elkerült (elkerült?) bennünket a hibrid kólibaktérium-törzs, amely tetemes pusztítást végzett a középkorú, egészségükre kiemelten ügyelő német nők körében, akik közül életük végéig járhatnak dialízisre, akik nem haltak meg. Most épp Franciaországban vendégeskedik, az még nem tudható pontosan, hogy az, amelyik Hamburg környékéről indult vagy valamely közeli rokona. Az új kólibaktérium is két törzs gyermeke, pontosabban génjeinek kombinációja. Valljuk be, egy kicsit tanácstalanok vagyunk mindettől.
Vissza a természetbe! – adta ki a jelszót Rousseau, amelyet ő maga ugyan nem vett komolyan, de akadtak követői. Meg lehet fontolni, mi mit kezdünk ezzel az egyre veszélyesebbé váló világgal, amelyben nem éhes oroszlánok leselkednek ránk a szavannában, hanem ravasz élesztőgombák a mosogatógép gumitömítésén. Ettől a kis szaktanulmánytól nagy valószínűséggel nem változik semmi, nem nagyon lesz nő, aki lemond a gépi mosogatás kényelméről. A leggyorsabban bizonyára a vegyi konszernek reagálnak majd, amelyek piacra dobják a „mosogatógép gumitömítéseit élesztőgombától megtisztító” új szerkombinációjukat. Ebből jó ideig megint meg tudnak élni, mert folyton elő lehet állni egy még jobbal és biztonságosabbal vagy egy új illatkombinációval. Vagyis megint csak az történik, hogy a civilizáció lohol a természet után, csapdákat készít, hogy befogja egyre ravaszabb küldötteit. A küzdelem reménytelen, a természet mindig jobb lesz, mint mi, ezért nem kellene mást tennünk, mint úgy élni, hogy tiszteletben tartjuk a rigolyáit.
Ez az Exophiala dermatitidis és E. phaeomuriformis pedig egyáltalán nem vicces. Miközben azt hisszük, hogy szeretteinket a legjobb és legbiztonságosabb körülmények között tudjuk, minden jót megadunk nekik (és magunknak), valójában a lustaságunkkal veszélyeztetjük őket. Nem lenne jó, ha szép lassan minden civilizációs találmányról kiderülne, hogy több a kára, mint a haszna, mert akkor mehetünk vissza a fára, vagy kilőhetjük magunkat a világűrbe. Ott legalább nem tudják kiszívni a gyerekek a hajtógázt a vécészagtalanítóból.