Nyilván összefonódik a történet az uralkodó korstílus, a barokk bemutatásával és távolról kapcsolódik (egyházi szálon is) Mária Teréziához, akinek közeli bizalmasa és támogatója volt Grassalkovich Antal. A királynő nemcsak adományozója volt a magyarországi katolikus egyháznak (a kiállításon is látható olyan miseruha és palást, amely az ő bőkezűségét dicséri), hanem ő alapította meg például a Szent István-rendet is, és komoly erőfeszítéseket tett a Szent Jobb hazahozataláért. A korszakra egyébként is jellemző volt a szentek és az ereklyék kultusza: míg Máriabesnyőn leginkább a Mária-kultusz virágzott (egyébként itt is emeltetett barokk kápolnát Grassalkovich Antal), addig Gödöllőn Nepomuki Szent János tiszteletét szerette volna meghonosítani a főúr: ennek a törekvésnek köszönhetjük azt a néhány nagyon szép Nepomuki Szent János-szobrot és egyéb hozzá kapcsolódó emléket, dokumentumot is, amelyek a kiállításon láthatók. A díszes ereklyetartók egyikében a szent csontszilánkjai, más elképzelés szerint a sírjáról származó föld található.
A kor divatjának megfelelően Grassalkovich is beszerzett ereklyéket, a templomi tárgyak elkészíttetésekor pedig a legnevesebb mesterekkel dolgoztatott, láthatunk például néhány olyan monstranciát, amelyeket Szilassy János, a kor jeles ötvöse készített. A kiállítás anyagának nagy részét máskülönben a környékbeli katolikus templomokban, a legtöbbet Vácott őrzik.
A tárlattal párhuzamosan a kastély kertjében is kiállítás nyílt: a fenyőfák között elhelyezett térinstallációk azt mutatják be, ahogy két fiatal képzőművész, Remsey Dávid és Turny Zoltán grafikákban gondolja újra a barokk motívumait, sajátos álomvilágot teremtve meg a rajzokon.
(Kincses templomok – Grassalkovich Antal, a főúri mecénás, 2012. január 29-ig.)
Két, Kádár-kegyenc unoka akar minket tönkretenni