A földtörvény nemzetbiztonsági tényező

Hozzászólásomat a teljesség igénye nélkül, eddigi tapasztalataim alapján teszem meg. Tapasztalataimat hat év kisparaszti gazdálkodás – a mai értelemben vett családi gazdálkodás –, húsz év nagyüzemi gazdálkodás és huszonegy év őstermelői munka alapján adom közre. Elöljáróban elmondhatom, hogy a nehézségek ellenére a hat év kisparaszti sorsot tartom a legnyugodtabbnak, legbensőségesebbnek és a legeredményesebbnek. Fiatal éveimet tanyán töltöttem olyan paraszti közösségben, ahol egy életre meghatározó ismerteket szereztem. Ez a szigorú közösség, akit befogadott, azt állandóan tanította, emberségre és munkára nevelte.
A magyarság története során mindig azon múlott a nemzet sikeressége, hogy mennyire tudott összefogni. Könnyen megállapítható, hogy minél függetlenebb volt a magyarság, annál sikeresebb tudott lenni. Ezt jól példázza az Árpád-házi korszak 1301-ig és Mátyás király uralkodásának időszaka. A rabiga oldódása után 1867-től elindult egyfajta fejlődés, amelynek az I. világháború vetett véget. Hazánk megmaradását a Horthy-korszak jelentette. 1948-tól 1990-ig a magyar társadalomtól idegen, az ezeréves hagyományokat felforgató rendszer épült ki, amely azért omlott össze olyan könnyen, mert sohasem voltak gyökerei a magyar nemzet történelmében.
Az 1990-es évektől a második Orbán-kormány időszakáig a rendszertelen útkeresés időszakát éltük, valóságos koncepció nélkül. A 2004-es unióba lépés felkészületlenül érte a magyar gazdaságot, az zömében hátrányokkal járt számunkra. Nem tudtuk érdekeinket érvényesíteni, az akkori gyenge színvonalú érdekérvényesítés érezteti mai is a hatását. Az agrártörténetünk során sok pozitív példa mutatja, hogy a gazdaember mindig feltalálta magát nehéz helyzetekben is, mint például a kolhozrendszerben a háztáji gazdálkodás. Ez akárhogy is nézzük, sikertörténet volt.
A XX. század végétől a rendszerváltástól napjainkig rendkívüli kihívás ért bennünket. Elvárásaink nem teljesültek, a globalizmushoz való alkalmazkodás is nehéz. A teljesség igénye nélkül néhány problémakört említek: több évszázados hagyományok felbomlása, a földtulajdonlás többszöri alapvető módosítása, a feldolgozóipar hiánya, idegen tulajdonosok kezén, nagyfokú lemaradás az elméleti és gyakorlati oktatásban, a finanszírozás hiánya értékvesztést okozott, a lepusztult vidék infrastrukturális lemaradása, főleg az úthálózat, a város és vidék kettészakadása, pedig az érdekeink összhangban vannak.
Bölcs kormányfelismerés volt a stratégiai koncepció meghirdetése, a program minden szava igaz és a nemzet felemelkedését szolgálja. A siker attól függ, hogy a lehetséges erőforrásokat milyen sorrendben tervezik felhasználni. Első szakaszban azt kell fejleszteni, ami gyorsan megtérül. El kell érni, hogy a fokozatosan beindított programok rövid időn belül önfinanszírozók és fenntarthatók legyenek. Például az állattenyésztés fejlesztése elsődlegességet élvezzen, el kell érni, hogy jövedelmezővé váljon és a bürokrácia kisebb legyen. A termelői integráció elősegítése fontos a termékek közvetlen piacra jutása érdekében. Exportra jó minőségű, homogén, nagyobb mennyiség folyamatos szállításával lehet csak tartósan a piacon maradni. A hazai mezőgépgyártás fejlesztése is nagyon fontos feladat az energiatermelő berendezések (napkollektorok, szélerőművek, biogázüzemek stb.) elterjedése érdekében. Az utolsó békeévben, 1938-ban Magyarországon három repülőgépgyár volt, és fejlettebb volt a nemzetgazdaság az osztrákénál. A mezőgazdasági feldolgozóipar kis- és középüzemi méretei csak nemzeti összefogásban valósíthatók meg komoly gyártmányfejlesztés és piackutatás segítségével.
A magyar tanyavilág gazdasági egységei a világon egyedülállók voltak. Az 1981–1982-es felmérések szerint még mindig eltartott egy négy-hat fős családot egy tanyás gazdaság. Az önfoglalkoztatáson túlmenően 400 ezer forint körüli jövedelmet termelt évente egy tanya (Dr. Kádár Béla és Dr. Vadász László debreceni professzorok kutatásai alapján). Kiemelt feladat párhuzamosan az oktatás-képzés beindítása már ez év őszétől, a régi tapasztalatok alapján. Az oktatási időszak legalább fele gyakorlati képzés legyen. Ez a leggyorsabban megtérülő beruházás (a szürkeállomány adjusztálása). Az oktatást már az óvodás korban el kell kezdeni, és folyamatosan a gyakorlati életre kell nevelni a gyerekeket.
A gyorsabb fejlődés érdekében az egész mezőgazdasági vertikumot le kell modellezni és ehhez kell igazítani az ösztönző és támogatási rendszereket. Mintagazdaságokat kell kialakítani, az iskolákban pedig tanműhelyeket, tankerteket, kis állattartó telepeket kell működtetni.
A garanciákat biztosító földtörvényt minél előbb a parlament elé kell vinni és elfogadni, azonnali bevezetése fontos nemzetbiztonsági tényező. Biztosítani kell a szükséges anyagi forrást az állam elővásárlási jogának érvényesítésére a földek esetében. Egyidejűleg összhangban kell megvalósítani a hagyományokra épülő birtokviszonyokat. A bürokrácia nagymértékű csökkentése szükséges, amely még jelenleg is nő. Az állami szervek keze ráállt a bonyolult, bürokratikus eljárásokra, ezzel megnehezítve, lenézve, a munkától elvonva a gazdákat. A gazdálkodó ember nem lát kedvező jövőképet saját maga és családja részére. Gazdabarát adminisztráció kell.
A gazdatársadalmat értékmegőrző raktározási lehetőséggel, versenyképes méretű feldolgozóiparral, kereskedelmi egységgel, korszerű infrastruktúrával felszerszámozni csak a nagy volument befogadó szövetkezéssel lehet. Ebben a munkában állami szerepvállalás szükséges, megszervezése népi, nemzeti alapon történhet. A hosszú távú siker záloga a kölcsönös bizalom, a nemzeti összefogás, az elkötelezett politikai akarat. Fontosnak tartom az EU élethez igazított, rugalmasabb pénzügyi, adó- és gazdaságpolitikáját. Magyarország hosszú ideig Európa éléskamrája volt, ezentúl is lehetne bioéléskamrája. A magyar gazdához közel áll a természetes, vegyszermentes termelési mód (ma úgy mondjuk, GMO-mentes, ökológiai). Az egészséges élelmiszeren kívül ennek az eredménye még a foglalkozatás növekedése is, valamint a jövedelmezőségi szint is emelkedhet.
Ennek a programnak a megvalósítása nem kerül jelentős többletköltségbe, mert a siker elsősorban a szellemi tőke aktiválásán és a jó szervezésen múlik. Az anyagi forrásokat és eszközöket a kitűzött céloknak kell alárendelni.
A nemzet felemelkedése a vidék eredményessége nélkül nem fog bekövetkezni.

A szerző növényvédő-, állattenyésztő-mérnök,
agrárközgazdász, őstermelő