A politikatörténet szakadatlan háborúk sorozata

Czakó Gábor Európa, hová tetted keresztséged? című, a gazdaságkor káros hatásairól szóló, június 27-én megjelent írása több sebből vérzik, mint Szent Sebestyén. A szerző sajnos elfelejti meghatározni, mit ért gazdaságkor alatt, hát idézem a megfelelő passzust az őt citáló Központ című, marosvásárhelyi hetilapból: „Gazdaságkorban az isteni és a természeti törvények visszájukra fordulnak, »azt adják a császárnak, ami Istené, a búzát eldobják, és a pelyvát dagasztják«. A fő elv a látszat, miközben a szellemi-lelki létminimum alatt tartott tömegeket a giccs-törvény cirkusza és kenyere élteti, az ember pedig, arctalan maszszaként, a piac és a pénz isteneit imádva, ha kell, ha nem, fogyasztja a hot dogot és a kólát.”
Szerencsére nem ilyen egyszerű. A gazdaságkor jelképes kezdetének az 1776. évet lehet megadni, amikor három fontos esemény történt: Watt gőzgépe kereskedelmi forgalomba került, megjelent Adam Smith műve a nemzetek gazdaságáról, és tizenhárom amerikai brit gyarmat kiadta a Függetlenségi nyilatkozatot. A kort a haszonelvűség jellemzi, ami az író szerint alámosta Európa három alapkövét. Az „Ázsia és Afrika kincseiből”, az antik világ romjaiból továbbfejlődő, kereszténységgel és iszlámmal fűszerezett földközi-tengeri kultúrát, amelyben görög, római, arab, zsidó és kis-ázsiai elemek keveredtek egymással. Ez aztán továbbkeveredett germán, kelta, szláv és még ki tudja, hányféle elemmel, és ma is meghatározza nemcsak az európai, de az ebből kinövő amerikai kultúrát is. Utóbbit főleg a növekvő számú mozlim bevándorlótól félti. De nagyon sok muzulmán kell ahhoz, hogy a 80 százalék keresztény, fél százalék mohamedán arány megváltozzon a 313 milliós Egyesült Államokban. A szerző Amerikát a kor süllyedő zászlóshajójának festi le GDP-jének 100 százalékát elérő adósságállománya miatt. De volt az már 120 százalék felett is. Igaz, 1946-ban, s az adósságot Európa szerencsésebb felének talpra állítása, a hideg-, a koreai és vietnami háború mellett az 1970-es évek elejére sikerült 30 százalékra ledolgozni. Az állam adóssága Reagan elnök óta – a Clinton-adminisztráció alatti csökkenést leszámítva – emelkedik.
A kereszténységet is alámosta a haszonelvűség, amit általában a protestáns vallásokhoz szoktak kötni. De mivel is kezdődött a reformáció? Luther 1517-ben írt, az egyház és képviselői gátlástalan haszonszerzése ellen fellépő 95 pontjával. Ebben a korszakban „országok, uralkodók versengtek azon, hogy melyik a legkeresztényibb.” A jelzőt használó I. Ferenc francia király uralkodása alatt egész falvakat égettek fel, és sok ezer embert mészároltak le, mert másképp voltak keresztények. Az egyik öldöklés vezetőjét a pápa is kitüntette. A legkeresztényibb jelzőért a spanyol királyok nem versenyeztek, hanem annak tartották magukat. Például II. Fülöp, aki állítólag csak egyszer nevetett életében, mikor meghallotta a párizsi Szent Bertalan-éji mészárlás hírét, ahol a francia király rendeletére halomra ölték a fellelhető protestánsokat. Ez alkalomból a pápa Rómában háromnapos díszkivilágítást rendelt el, búcsúval egybekötött hálaadó misét celebrált, és emlékérmet veretett. Most inkább nem írok hasábokat az emberi történelem egyik leggonoszabb intézményéről, a pápai rendeletre létrehozott, szerzetesek által irányított, fél évezreden át működő, az Újvilágra is kiterjedő inkvizíció eljárásairól, kínzókamráiról és tömeggyilkosságairól, amelyek során az áldozatok vagyonát is elkobozták. Inkább ide illik a szerzőnek ez a mondata: „A világ egyéb tiszteletre méltó vallásai ilyesmiknek megengedői nem voltak, még kevésbé ihletői”, mint ide: „a kereszténységből fejlődött ki a személy, a szabadság, a magántulajdon és a fejlődés gondolata, a filozófiával meg a technikai elkötelezettségű tudománnyal együtt”. Ezt más vallások nem tették lehetővé, „ezért a többi – nem keresztény – égtáj története és fejlődése merőben eltér az európaitól”.
Európában az állam berendezkedését római és germán, míg Ázsiában a kelet önkényuralmi hagyományai szabták meg elsősorban. A különbséget jól jellemzi a két köztes állapotú ortodox birodalom: Oroszország és Bizánc. Utóbbiban 529-ben Justinianus császár bezáratta az athéni akadémiát, amelynek tagjai, akárcsak a korábban az eretneknek nyilvánított nesztoriánus keresztény tudósok, keleten kerestek menedéket. Például Bagdadban, ahol Al-Mamún kalifa 830-ban megalapította a Tudomány Házát. Az arab tudósok főleg a kémia, az orvostudomány, a csillagászat és a matematika területén értek el jelentős – a hispániai mór kalifátus iskoláinak keresztény hallgatóin keresztül –, Európára is ható eredményeket. Sajnos a XV. századtól a mohamedán világ államainak politikai viszályai és nem vallási szempontok akadályozták az arab tudomány további fejlődését. Nem úgy, mint Európában, ahol a római egyház 1559-től 1966-ig tartotta fenn a tiltott könyvek jegyzékét, amellyel egész országokat zárt el új gondolatoktól.
A harmadik alámosott szeglet a „sokféle bevándorolt, keveredett és leszármazott nemzet a maga rengeteg nyelvével, szivárványos kultúrájával, országaival, egymást serkentő versengésével”. Európa politikatörténete szakadatlan háborúk sorozata, ami a második világháborúban érte el mélypontját. E törzsi, dinasztikus, a reformáció jelentkezésével vallási, majd a gazdaságkor beköszöntével nemzeti alapon folyó területszerző háborúk alatt kialakult nemzeteket, illetve államaikat fenyegetné a szélsőséges haszonelvűség démona? Amelyek miatt az utolsó háború sokkja után a páneurópai gondolat fokozatosan testet öltött az Európai Unióban, hogy megvédje a kontinens lakóit nemzeteiktől?
Európában „az emberi személy: Isten barátja, fia, Krisztus társörököse (Róm 8,13 skk.) helyébe a barbi, a fogyasztói hülye lépett, akinek fogalma sincsen a térség szelleméről, az antik és nemzeti kincseiről, történelméről”. Sajnos tényleg nincs. Például azt sem sokan tudják, hogy az újkor követelményeinek megfelelni képtelen, teljesen elszegényedett Spanyolország székesegyházaiban Máriának nemcsak külön kincstárat, de ruhatárat is berendeztek! A zárdákban az apácák kis Jézust ábrázoló bábukkal játszottak: megtették királynak, papnak, püspöknek, s megfelelő jelmezbe bújtatták. Ebben az országban írták le először a fogyasztót, a tömegembert. Az anyagiakban gyarapodó, műveltségben sekélyes egykori jobbágyokat, akik a legritkább esetben uraik könyvtárát irigyelték, főleg, mert nekik sem volt. De hogy egy magyar példával is éljek. Fekete Gyula író a hetvenes évek magyar falujában tette azt a jövőre nézve is rémisztő felfedezést, hogy a parasztnak mindene megvan: kovácsoltvas kerítés, tévé, hűtőszekrény, viszont a házban csak egyetlen könyv található. A KRESZ-könyv. Mindez az Olcsó Könyvtár korában, amikor a népművelés kiemelt szerepet kapott, annak a parasztnak a házában, akiben egyesek nemzetmegtartó erőt láttak. „A szellemi erők útja” már rég bezárva. Minden további csak következmény.
Az író megnevezi ennek felelőseit, legfőbb haszonélvezőit: „a nemzetközi bankok és világcégek elragadták [még ha igaz lenne is a példákkal alá nem támasztott összeesküvés-elmélet, nem inkább: megvették?] a nemzetek anyagi és tudásvagyonát, a találmányokat.” Kicsoda? A Coca-Cola? Ezenkívül érthetetlen, milyen logika alapján kellene e cégeknek megfelelniük az államokra kitalált demokratikus elveknek és gyakorlatnak, hisz az állami intézmények sem ezen az alapon működnek. Annyiban viszont demokratikusak ezek a cégek, hogy a választók, a vásárlók tartják életben, és ha nem felelnek meg igényeiknek, akkor végük. Ezért számon kérni, hogy például a médiavállalkozást életben tartó nézőkért, olvasókért folyó versenyben kiszolgálják az állam iskoláiban egyre alacsonyabb színvonalon újratermelt állampolgár igényeit, nem lehet. És elsősorban nem az ő feladatuk ezen változtatni, bár sokat tehetnek érte.
A pedagógusokon vajon miért nem kéri számon senki elégtelen teljesítményüket? Mert akkor fog itt megváltozni a szellemi és fizikai környezet, ha művelt, igényes, logikusan gondolkodó emberek kerülnek ki az iskolákból. Aminek egyes számú feltétele a főiskoláknak nevezett tanárgyárak megszüntetése és a gimnáziumok oly mérvű megerősítése, hogy annak elvégzése alkalmassá tegyen általános iskola alsó tagozatában rövid, maximum kétéves kiegészítő szakképzéssel a felső évfolyamokban való tanításra. Mert a médiatörvény vagy Isten szerepeltetése az alkotmányban semmin nem változtat. De nincs ok az aggodalomra. Állítólag a gazdaságkornak vége, és a kultúra kora következik. A kissé szélsőséges Rousseau szerint a végső romlás kezdete.

A szerző egy internetes kiadvány főszerkesztője


A civilizáció elnyelte a kultúrát
Szabó Balázs példás összefoglalását adja a gazdaságkor kereszténységgyűlöletének és saját antikrisztusi szolgálatának. A gyűlölködés lelki alapállás, sem érzelmi, sem észérvekkel nem befolyásolható. Az elmúlt 230 évben legalább százmillió emberi lényt gyilkoltak meg hatóságilag származása és vallása miatt, zömmel Krisztus-hívőt. A keresztényüldözések ma sem szünetelnek.
A gazdaságkor fogalmát cikkemben tényleg nem határoztam meg, mivel 1994 óta számos esszét írtam róla. Mi a helyzet? – Gazdaságkor titkai című kötetem négy kiadást ért meg. Legutóbb Az Antikrisztus és mi című könyvemben értekeztem az ügyről. Charles Polányi (A nagy átalakulás, 2004) így szól a jelenségről: „Ahelyett, hogy a gazdaság lenne beágyazva a társadalmi viszonyokba, a társadalmi viszonyok vannak beágyazva a gazdasági rendszerbe.”
A civilizáció elnyelte a kultúrát. Az isteni javak: igazság, szépség, jóság, szeretet és a belőlük fakadó emberi értékek: család, hűség, közösség stb., mind alárendelődtek a haszonnak. A megváltással nyert szabadságát az európai ember a reneszánsz után befektette. Az így nyert mérhetetlen energiából hatalmas műszaki-gazdaságI fejlődés indult, és új törvények léptek hatályba. Ezeket az Antikrisztus könyvben tételesen fölsorolom. Itt csak néhány példa: az áldozat iránya megfordult: nem áldozzuk életünket/időnket gyermekünkért, hazánkért, hanem a nemes célokat áldozzuk érdekeinkért – a pénznek és az Antikrisztus egyéb beszélő bálványainak. Minden távolodik földtől és égtől, a valóságtól, és a pénz nevű zsákutcába tart. A reneszánsz végén megtört az egyház kamattilalma, a reformáció pedig már nyíltan engedélyezte: a kamatos kamat révén a pénz istenné, valamenynyi áru, a romlandók fölé emeltetett, noha valójában semmi: a világ összes bankszámlájából nem sajtolható ki egy meggymag sem. A pénznek ez a különleges és lényegében hamis helyzete az értéktelenségi törvény alapja: minél közelebb áll valaki az értékteremtéshez, annál kevesebbet keres, s minél távolabb, annál többet. Lásd a paraszt és a gabonaüzér helyzetét. A hazugság bűnből módszer lett: a „politikailag korrekt” nyelvterror tiltja a disznóságok néven nevezését. A tőke a demokrácia fölött áll, miközben a sajtószabadság – a nép más javaival együtt – a tőke tulajdona. A közvélemény is, hiszen a sajtó, a reklám, a butító iskola és a szórakoztatás képes a valóság leváltására. Iparszerűen terjeszt ontológiai téveszméket, miközben tolvajokat, bunkókat, cédákat emel példaképpé; a gyanútlant kikapcsolja tulajdon életéből. A „gender mainstreaming”, a nemtelenségi főcsapás a váltogatható nemekkel hovatovább fölülírja a biológiait. Amilyen fickósan kitiltotta köreiből a Mindenhatót a szcientifista tudomány, oly alázatosan engedi be az Antikrisztus pokoli tudománytalanságait.
A mértéktelenségi törvény szerint a gazdaság létmódja a rák. Ha nem növekszik, azaz egészséges, akkor üzletfelei fölfalják. A kapzsiság ősi bűne immár erény és törvény! „Aki azt hiszi, hogy egy zárt rendszerben – a Föld bolygón – bármi, pl. a gazdaság korlátlanul növekedhet, az vagy őrült vagy közgazdász” (Kenneth Baulding).
Mindezek eredménye bolygónk rombolódása, továbbá az áruember, a „humánerőforrás”, a barbi megjelenése. Dologként él, istenarcát elvetette, személytelen.
János jelenéseiben a sátán antikrisztusi alakjai egymást váltják, sárkányként, álprófétaként, paráznaként uralkodnak a világon. A szárazföldi vadállat rendeli el, hogy „…jelöljék meg jobb karját és homlokát, s hogy senki se adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát” (Jel 13,17). Ez a szám a Szabó úrnak oly kedves 666. A kígyó ugyanis személytelen: se keze, se lába; a mi eszünkkel és a mi kezünkkel rombolja a teremtést. Világában a megjelöltek emelkedhetnek ki a robotolók közül, mert az értéktelenségi törvény a hasznot hozzájuk továbbítja.
Hamvas Béla úgy tudta, hogy az Antikrisztusnak „csak annyiban van hatalma, amennyiben élő ember szolgálja; mi valósítjuk meg erőszak, hazugság, hivatal, rémállam, szcientifizmus által; azzal, hogy valótlanságban, a nihil és a fantazma országában élünk”.
Röviden ez a gazdaságkornak, a halál és a kárhozat civilizációjának az életrendje.
2008 őszén összeomlott számos bank. Minden maradt, csak a nullák potyogtak le a folyószámlákról. Leállt a pénzügyi-gazdasági növekedés, megtorpant a „fejlődés”, jött a munkanélküliség, államcsődök stb. Mi történik, ha a válság elmúlik? Újraindul a növekedés, a szennyezés, a melegedés, a szén-dioxid-kibocsátás ismét fölszökik, folytatódik a bolygó életerejének rombolása. Ez a 666 csapdája.
Megmenekülhetünk-e metafizikai visszafordulás, megtérés nélkül? A bárány és Szent Mihály nélkül?

Czakó Gábor
író