Nem csak az eurózóna perifériaországai, szinte az egész fejlett világ ugyanattól a kórokozótól, a magas eladósodottságtól szenved. Mégis Görögország az egyetlen, amelyről eddig lemondtak az „orvosok”, számos szakember tette egyértelművé: Athén menthetetlen.
– Görögország fő problémája az, hogy nagyon korrupt az elitje, ezért az állampolgár azt gondolja, ő is lehet ugyanilyen. Nulla alatt van a politikusok iránti, a vállalkozók egymással szembeni bizalma, a gazdagok pedig már rég kivitték a vagyonukat az országból. Mindez oda vezet, hogy adót senki nem akar fizetni – mutatott rá a hellén ügy mögött húzódó problémára a Magyar Nemzetnek nyilatkozó Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet szakembere. Szerinte Athén éretlen a közösségre, belépésétől kezdve az volt, csellel került be az unióba és az euróövezetbe, továbbá következetesen nem tartja be a „játékszabályokat”. – Ezt a végtelenségig nem lehet húzni, várható volt, hogy előbb-utóbb eljön az igazság órája – hangsúlyozta a kutató.
Görögország államadóssága nagyon magas, nincs messze attól, hogy elérje a GDP-je kétszeresét, 340 milliárd euró körül áll. A mozgósítható forrásokhoz képest azonban ez egy jelentéktelen öszszeg, s ha így nézzük, az ország kisegítése, fenntartható pályára állítása nem kellene, hogy olyan nagy kihívás legyen az euróövezet tehetősebb országai számára, nem is az. A támogatást azonban az idők végezetéig nem lehet folytatni. – A nagy baj az – vélekedett Rácz Margit –, hogy nem látszik, mitől fog megerősödni a görög gazdaság. – A lejáró adósságokat Athén ki tudja fizetni a kedvezményes hitelekkel, azonban egy hosszú távra szóló program felelős politikai végrehajtására lenne szükség, csökkenteni kellene a folyó hiányt, különben az adósság újratermelődik – fejtette ki a kutató, aki szerint erre az áldozatra a görög társadalom képtelen, kudarcba fullad minden kísérlet, amely a polgárok bekapcsolását célozza meg az adózásba. Ez az, ami Athén ügyét kezelhetetlenné teszi, ezért minősítik le újra és újra az országot, leginkább ez különbözteti meg a görögök helyzetét más, hasonlóan magas adóssággal rendelkező országokétól.
Kérdésünkre, hogy akkor az Athén számára odaítélt kisegítő csomagok ablakon kidobott pénzek-e, a kutató azt válaszolta, hogy nem. Ha ezekhez a forrásokhoz a görögök nem jutnának hozzá, nem tudnák lejáró tartozásaikat fizetni, s a görög állampapírokkal rendelkező francia, német és brit bankokat kellene kisegíteni. Ki kellene rúgni a görögöket az euróövezetből és az unióból? Erre a kérdésre a kutató már nem tudott egyértelműen nemmel válaszolni. – Ennek a jogi feltételei nincsenek kidolgozva – mondta, s azt is hozzátette, hogy egy ilyen döntéshez a jelenlegi uniós vezetőségnél – amely épp azon fáradozik, hogy „életlen késsel tyúkot vágjon”
– sokkal átgondoltabb és erősebb központi irányításra lenne
szükség.
Fontos tudni, hogy az euróövezet perifériaországainak gondja bár végső soron ugyanaz (a magas adósság), a problémák gyökere igen különböző. A görögöknél a nagyfokú korrupcióra és a gyenge versenyképességre vezethető viszsza a jelenség, a portugálok attól szenvednek, hogy az elmúlt tíz év kedvező körülményei között sem volt képes növekedni gazdaságuk, az íreket az építőipari lufi taszította a padlóra. Egyikük felépülését sem segíti azonban, hogy a jelek szerint egy lassuló világgazdasági környezetben kell rendezniük soraikat. – Lassú és nyögvenyelős korszak előtt áll a világ. A második világháború utáni gazdasági recesszióból az Egyesült Államok húzta ki a világgazdaságot. A 2008-ban kirobbant válság megoldását azonban már nem az Egyesült Államok gazdasági fellendülése hozhatja, legalábbis nem a közeljövőben – vélekedett Rácz Margit. Amerikának – miközben például a dollár iránti erős befektetői bizalom, az üzleti alapú gondolkodásmód egészen más keretet szab a történetnek – ugyanaz a problémája, mint a perifériának, kirívóan magas adósságot kell leszorítaniuk olyan környezetben, ami nem kedvez az ilyesminek.
– Miközben a görögöknek azt kell elfogadniuk, hogy nem tarthatják maguknál az összes bevételüket a vállalkozásuk után, az Egyesült Államoknak is meg kell értenie, hogy nem lehet hitelt hitelből fizetni, le kell szorítani a hiányt, le kell számolni a pazarlásra épülő fogyasztói kultúrával – jegyezte meg a kutató.
Lapunk azon kérdésére, hogy visszafizethetők-e a tetemes adósságok, amelyeket a fenti országok felhalmoztak, anélkül, hogy vagyonok vándoroljanak át az adóshoz a hitelezőtől, Rácz Margit megjegyezte, hogy nagyon nehezen. – A görög adósságválság kezelése a júliusi rendkívüli EU-csúcs határozatai alapján egy irányított államcsődnek megfelelően kezd alakulni. A magánhitelezők elfogadták önkéntes alapon lejáró hiteleik kifizetésének eltolását. Ezzel a lépessel sikerült átmenetileg kezelni az adósságválságot. Természetesen ezzel nincs megoldva a probléma. A görög kormánynak is sokat kell még tenni ahhoz, hogy az újabb és kedvezményes feltételek mellett nyújtandó hitellel végül is egyáltalán remény legyen a helyzet 2015 körüli normalizálódására – összegezte Rácz Margit.
origo.hu
Két, Kádár-kegyenc unoka akar minket tönkretenni
