Élet írta akcióhősök

Egy megrázó, könnyfakasztó vagy épp torokszorító történet, és gyakorlatilag kész a filmes adaptáció. A forgatókönyvírók a háborús eposzok mellett megtörtént katasztrófákról, illetve embert próbáló helyzetekből készítenek elsősorban mozifilmet, mint a tavaly 69 napig egy aknában rekedő, majd csodás módon kiszabaduló chilei bányászok története.

Jövőre kezdik el forgatni a 69 napos fogság után tavaly október 13-án kiszabadított harminchárom chilei bányász történetét feldolgozó mozifilmet – jelentették be a minap a chilei bányamunkások jogi képviselői. A most készülő film egyébként az egyik bányász, Victor Segovia visszaemlékezésein alapul, amelyből a Los Angeles Times újságírója, a Pulitzer-díjas Hector Tobar írt könyvet. A chilei bányászok megrázó történetének megfilmesítése azonban nem egyedi eset. Hollywood és a világ filmgyárai ugyanis futószalagon szállítják a valós események alapján készült alkotásokat. A népszerű történetek ugyanis nagy nézőszámot ígérnek, így jó bevételi forrást jelentenek a filmkészítőknek.
A valós események szélesvásznú feldolgozása gyakorlatilag egyidős a filmtörténettel, és már az 1920-as években is készültek ilyen adoptációk. Elég csak Szergej Eisenstein orosz filmrendező 1925-ös Patyomkin páncélosára gondolni, amelyben – az akkori viszonyokat kielégítendő – enyhe kommunista felhanggal mutatja be a cári rezsimmel szembeni 1905-ös oroszországi forradalom egyik epizódját, a Patyomkin legénységének lázadását. Manapság különösen a második világháború eseményeit feldolgozó filmek vezetik az igaz történetekből készült alkotások piacát. Ilyen például a Steven Spielberg rendezte 1998-as Ryan közlegény megmentése, amelynek sikerén felbuzdulva, később két sorozateposzt is készítettek, a normandiai partraszállást követő eseményeket feldolgozó Az elit alakulat és a csendes-óceáni hadszíntér történéseit bemutató A hős alakulat. Nagy nézőszámmal kecsegtetnek az Egyesült Államok vívta modern háborúkban játszódó események is. Ilyen volt például az első öbölháború idejét felidéző, Jake Gyllenhaal mellett Fenyő Ivánt is felvonultató 2005-ös Bőrnyakúak, vagy a Matt Damon főszereplésével vetített Zöld zóna, amely a 2003-as iraki invázióban a nem létező iraki tömegpusztító fegyverek utáni hajszát mutatta be.
A klasszikus értelembe vett háborús mozik mellett a katasztrófafilmek viszik a prímet, mint a híres Titanic elsüllyedését megelevenítő 1997-es eposz vagy az uruguayi rögbicsapat gépének 1972-es andokbeli lezuhanását és a csapat néhány tagjának sikeres megmenekülését feldolgozó 1993-as Életben maradtak című alkotás. Vannak persze népszerű, visszatérő témák, így a legutóbb épp Johnny Depp főszereplésével forgatott Hasfelmetsző Jack-adaptáció, A pokolból. Komoly vitát gerjeszt ugyanakkor, hogy a rendezők miként formálnak meg egy-egy valós karaktert. Így a John Fitzgerald Kennedy elnök gyilkosságával foglalkozó JFK című film kapcsán is sok bírálat érte emiatt Oliver Stone rendezőt. A Japan Today egyik blogján erről vitatkozók szerint gyakorlatilag minden valós személyt megformáló alkotásba bele lehetne kötni, hiszen az egy rendezői koncepció szerint dolgozza fel az eseményeket.