Elvetélt kísérlet?

Újból elhalasztották Dominique Strauss-Kahn volt IMF-vezető New York-i bírósági meghallgatását, augusztus végén kell nyilatkoznia az ügyésznek, hogy fenntartja-e a nemi erőszak vádját a bankvezérrel szemben. Két hónapos média előli bujkálását megtörve színre lépett az áldozat, a guineai szobalány, aki újfent megindította a polgári pert. Az amerikai jogászvilág megosztott.

Pósa Tibor
2011. 08. 22. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rég volt olyan bűnvádi eljárás az Egyesült Államokban, amely ennyire megosztotta volna a jogásztársadalmat, mint amilyen Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap volt vezérigazgatójának ügye. A megszólaló amerikai ügyvédek, jogászprofesszorok, volt bírók szinte azonos arányban „fogadnak” az ügyész által választható két lehetőség egyikére: hogy fenntartja a szexuális erőszakról szóló vádakat, vagy az áldozat szavahihetőségének megingása miatt ejti őket.
Ez is jelzi, hogy a DSK-ügy – az amerikai adósságlimit időleges rendeződése után – továbbra is az Újvilág vezető témája marad. A bírósági meghallgatás legutóbbi halasztását – augusztus 23-ra – Cyrus Vance ügyész kérte, amit DSK védői elfogadtak. A New York-i vádló egyesek szerint harapófogóban van. Sokan azt vetik a szemére, hogy túl nagy halat akart fogni és túl gyorsan Strauss-Kahn látványos repülőtéri őrizetbe vételével. Mások viszont épp az „elejtett zsákmány” minőségével indokolják, hogy nem lehetett teketóriázni, azonnal cselekedni kellett.
Vance ügyész jövőre néz megmérettetés elé, amikor a szavazók döntenek sorsáról, hogy meghosszabbítják-e megbízatását a manhattani vádhatóság élén. Az amerikai lapok rámutatnak arra, hogy az utóbbi időben két jelentős közfigyelmet kiváltó ügyben is vesztesként kellett elhagynia a bíróságot. Az egyik perben egy nő azzal vádolt meg két rendőrt, hogy ittasan megerőszakolták, a másikban pedig nem sikerült rábizonyítani egy építőipari vállalatra egy bank épületében keletkezett tűz miatti felelősségét. A kerületi ügyésznek sorozatban ez lenne a harmadik ügye, amelyből a korábbi nagy csinnadratta után vesztesként kellene elsomfordálnia. Ilyen teljesítménnyel aligha szerez híveket a jövő őszi voksoláson.
„Azt követően, hogy ő maga nyilatkozott úgy, kétséges az áldozat szavahihetősége, nincs más lehetősége, mint hogy ejtse a vádakat – fejtette ki Alan Dershowitz híres amerikai védőügyvéd. – Ha nem ezt teszi, akkor DSK védői ízekre fogják szedni a szobalány minden állítását.” Nyilván Cyrus Vance is ezen a kérdésen tanakodik: a közvélemény nyomására fenntartsa-e a vádat annak tudatában, hogy többször is hazugságon kapta az áldozatot? Vajon az esküdtszék előtt nem keveredik önellentmondásba a szobalány?
A közvélemény pedig erős nyomást gyakorol. A fekete közösség kézről kézre adja az erőszakot elszenvedett 32 éves nőt, mióta Nafissatou Diallo előkerült. Az ügynek sajátos faji és társadalmi felhangja van: a fekete bőrű, szegény bevándorló fiatalasszonyt a fehér, gazdag és hatalmat birtokló, ráadásul zsidó férfi szexuális játékszernek tekinti, akivel mindent megengedhet magának. A szexuális elnyomatás témájára ugyancsak fogékony az amerikai nagyváros feminista része is.
A témát tárgyaló gyűlésekre érthetően korántsem a békés hangnem a jellemző. Ez a válaszuk Nafissatou ügyvédeinek, akik igencsak jó kapcsolatokkal rendelkeznek a New York-i fekete körökben, azokra az alaptalan vádakra, amelyek egyes feltételezések szerint DSK ügyvédei környezetéből erednek: hogy a szobalány valójában prostituált, kábítószerfüggő és AIDS-es. Az érdekeltek mindent megkísérelnek a közvélemény rokonszenvének megnyerésére vagy éppen utálatának kicsikarására.
De térjünk vissza az ügyész dilemmájára. Valószínűleg ez állhat az amerikai jogban eddig szokatlan „párosítás” mögött: az utóbbi napokban Vance találkozott a francia Tristane Banon ügyvédjével, aki a közelmúltban szintén feljelentést tett Franciaországban a bankvezér ellen egy nyolc évvel ezelőtti szexuális zaklatás miatt. A találkozóról semmi sem szivárgott ki, de egyértelmű, hogy az ügyész valamilyen formában csatolni akarja a históriát a New York-i vádhoz.
Sokan megdöbbenéssel kezelték a „párosítást”. Nyilvánvaló, hogy az ügyész DSK szexuális brutalitását akarná indokolni ezzel az esettel is. Számos szakértő kételyét fejezte ki, hogy el tudja-e fogadtatni Vance a bíróval a vád érvelését. Először is a két eset még csak nem is hasonló, hiszen a fiatal francia lány ismerte DSK-t, tudta, kivel találkozik. Másrészt ez messze és régen történt, amúgy is kérdéses, hiszen ebben sincs ítélet. „Ha hasonló történettel szobalányt tudnának keríteni, az már más lenne” – nyilatkozta egy nevének elhallgatását kérő amerikai ügyész a Le Figaro tudósítójának.
De van, aki másképp látja a kérdést. Leslie Crocker Snyder volt kerületi ügyésznő – egyébként Vance elődje – szerint igenis van értelme a „párosításnak”. „Ez jobban hozzájárul ahhoz, hogy feltárják DSK igazi jellemét – mondta a jogásznő. – Ezzel lehullna a lepel, hogy egy szexuális ragadozóval állunk szemben, aki most New Yorkban szedte áldozatát.” Snyder a hetvenes években sokat tett a szexuális bántalmazást elszenvedett nőkért, egyebek mellett kiharcolta, hogy a megerőszakolt nőknek ne kelljen vallomást tenniük szexuális szokásaikról, partnereik számáról, a lehető legkevésbé kerüljenek megalázott helyzetbe a bíróságon, ne tegyék ki őket újabb erkölcsi kínszenvedésnek.
Vajon jót tett-e saját ügyének Nafissatou Diallo azzal, hogy kiállt a média elé? Cyrus Vance szerint aligha. Legutolsó megbeszélésüknek épp ez volt a témája: lehetőleg tartózkodjon a sajtótól, hogy később ne keveredjen ellentmondásba. Más szempontból viszont jó volt, hogy megtörte a hallgatást, hiszen saját szavaival tudott védekezni a gyakran alantas támadások ellen.
Az amerikai társadalomban főbenjáró bűn, ha valakit a törvény előtt hazugságon kapnak, hiszen itt a Bibliára kell felesküdni. A korábban példásan dolgozó szobalány a médiában percek alatt megrögzött hazudozóvá vált, amikor kiderült csalása. Nafissatou elismerte, hogy nem mondott igazat, amikor bevándorlási kérelmében azt állította: hazájában csoportosan megerőszakolták. Kicsit kiszínezte történetét, hogy menedékjogot nyerjen az Egyesült Államokban. Beismerte, hogy hibázott, és az amerikaiak megbocsátásában bízik, akik különben vevők a hasonló kérésre.
A nemi erőszak tényében azonban elmondása szerint nem hantázott, igaz, annak körülményeit három helyen három különböző formában ismertette. Innen ered az ügyész kifakadása, hogy az áldozat szavahihetősége alaposan megkérdőjelezhető. A Strauss-Kahntól származó DNS-minták azonban hitelesek. Erre mondja a védelem: előtte megegyeztek az együttlét árában. Kinek higgyen az esküdtszék: a szavahihetetlen áldozatnak vagy a mindig kimért, nyugodt bankvezérnek?
Ám több jogi szakértő állítja, még ha végigfut is a per, akkor sem biztos, hogy a helyi lakosok közül kiválasztott esküdtek felmentik DSK-t a bűn elkövetése alól. A körülmények nagyban meghatározók lesznek: milyen őszintén hangzik Nafissatou Diallo tanúvallomása, menyire tudnak fogást találni DSK védői, Benjamin Brafman és William Taylor az áldozat mondandóján. Tehát ha Cyrus Vance a per mellett dönt, az sem elvetélt kísérlet.
Vita folyik arról is: vajon az áldozat ügyvédeitől mennyire volt jó ötlet ilyen hamar megindítani a kártérítésért folytatott pert. Amerikában általában ezzel meg szokták várni a büntetőbíróság ítéletét, az ott hozott ítélet tudatában lépnek a kártérítésért. Vajon nem vall ez a döntés Nafissatou Diallo és ügyvédei azonnali pénzéhségére?
És ott van a rejtélyes telefonbeszélgetés, amelyet a szobalány a marihuánakereskedelemért börtönben lévő élettársával folytatott. Ez a felvétel az ügyészség birtokában van, amelyen a guineai fiatalasszony afrikai fuláni nyelven megnyugtatja partnerét, hogy a pénz miatt ne aggódjon, „minden a legnagyobb rendben van”. Eddig Nafissatou Diallo ügyvédei sem hallották a beszélgetést, az asszony pedig azt állítja, hogy roszszul fordították le szavait.
Cyrus Vance ügyész előtt áll egy harmadik lehetőség is: megpróbálhatja rávenni a vádlott védőit, hogy egyezzenek bele valami enyhébb büntetésbe, így mindenki tudja menteni a menthetőt. Erre van lehetőség és idő is. Például az is elképzelhető, hogy a vádlott nem vitatja a vádat, hogy az adott időpontban azonos helyiségben tartózkodott az áldozattal, de semmilyen bűncselekményt nem ismer el.
Ez is megoldás lehet, amellyel mindenki jól jár. De a polgárok igazságérzetének nyilván nem az ilyenféle jogi csűrés-csavarás, hanem a valódi per felelne meg.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.