Rég volt olyan bűnvádi eljárás az Egyesült Államokban, amely ennyire megosztotta volna a jogásztársadalmat, mint amilyen Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap volt vezérigazgatójának ügye. A megszólaló amerikai ügyvédek, jogászprofesszorok, volt bírók szinte azonos arányban „fogadnak” az ügyész által választható két lehetőség egyikére: hogy fenntartja a szexuális erőszakról szóló vádakat, vagy az áldozat szavahihetőségének megingása miatt ejti őket.
Ez is jelzi, hogy a DSK-ügy – az amerikai adósságlimit időleges rendeződése után – továbbra is az Újvilág vezető témája marad. A bírósági meghallgatás legutóbbi halasztását – augusztus 23-ra – Cyrus Vance ügyész kérte, amit DSK védői elfogadtak. A New York-i vádló egyesek szerint harapófogóban van. Sokan azt vetik a szemére, hogy túl nagy halat akart fogni és túl gyorsan Strauss-Kahn látványos repülőtéri őrizetbe vételével. Mások viszont épp az „elejtett zsákmány” minőségével indokolják, hogy nem lehetett teketóriázni, azonnal cselekedni kellett.
Vance ügyész jövőre néz megmérettetés elé, amikor a szavazók döntenek sorsáról, hogy meghosszabbítják-e megbízatását a manhattani vádhatóság élén. Az amerikai lapok rámutatnak arra, hogy az utóbbi időben két jelentős közfigyelmet kiváltó ügyben is vesztesként kellett elhagynia a bíróságot. Az egyik perben egy nő azzal vádolt meg két rendőrt, hogy ittasan megerőszakolták, a másikban pedig nem sikerült rábizonyítani egy építőipari vállalatra egy bank épületében keletkezett tűz miatti felelősségét. A kerületi ügyésznek sorozatban ez lenne a harmadik ügye, amelyből a korábbi nagy csinnadratta után vesztesként kellene elsomfordálnia. Ilyen teljesítménnyel aligha szerez híveket a jövő őszi voksoláson.
„Azt követően, hogy ő maga nyilatkozott úgy, kétséges az áldozat szavahihetősége, nincs más lehetősége, mint hogy ejtse a vádakat – fejtette ki Alan Dershowitz híres amerikai védőügyvéd. – Ha nem ezt teszi, akkor DSK védői ízekre fogják szedni a szobalány minden állítását.” Nyilván Cyrus Vance is ezen a kérdésen tanakodik: a közvélemény nyomására fenntartsa-e a vádat annak tudatában, hogy többször is hazugságon kapta az áldozatot? Vajon az esküdtszék előtt nem keveredik önellentmondásba a szobalány?
A közvélemény pedig erős nyomást gyakorol. A fekete közösség kézről kézre adja az erőszakot elszenvedett 32 éves nőt, mióta Nafissatou Diallo előkerült. Az ügynek sajátos faji és társadalmi felhangja van: a fekete bőrű, szegény bevándorló fiatalasszonyt a fehér, gazdag és hatalmat birtokló, ráadásul zsidó férfi szexuális játékszernek tekinti, akivel mindent megengedhet magának. A szexuális elnyomatás témájára ugyancsak fogékony az amerikai nagyváros feminista része is.
A témát tárgyaló gyűlésekre érthetően korántsem a békés hangnem a jellemző. Ez a válaszuk Nafissatou ügyvédeinek, akik igencsak jó kapcsolatokkal rendelkeznek a New York-i fekete körökben, azokra az alaptalan vádakra, amelyek egyes feltételezések szerint DSK ügyvédei környezetéből erednek: hogy a szobalány valójában prostituált, kábítószerfüggő és AIDS-es. Az érdekeltek mindent megkísérelnek a közvélemény rokonszenvének megnyerésére vagy éppen utálatának kicsikarására.
De térjünk vissza az ügyész dilemmájára. Valószínűleg ez állhat az amerikai jogban eddig szokatlan „párosítás” mögött: az utóbbi napokban Vance találkozott a francia Tristane Banon ügyvédjével, aki a közelmúltban szintén feljelentést tett Franciaországban a bankvezér ellen egy nyolc évvel ezelőtti szexuális zaklatás miatt. A találkozóról semmi sem szivárgott ki, de egyértelmű, hogy az ügyész valamilyen formában csatolni akarja a históriát a New York-i vádhoz.
Sokan megdöbbenéssel kezelték a „párosítást”. Nyilvánvaló, hogy az ügyész DSK szexuális brutalitását akarná indokolni ezzel az esettel is. Számos szakértő kételyét fejezte ki, hogy el tudja-e fogadtatni Vance a bíróval a vád érvelését. Először is a két eset még csak nem is hasonló, hiszen a fiatal francia lány ismerte DSK-t, tudta, kivel találkozik. Másrészt ez messze és régen történt, amúgy is kérdéses, hiszen ebben sincs ítélet. „Ha hasonló történettel szobalányt tudnának keríteni, az már más lenne” – nyilatkozta egy nevének elhallgatását kérő amerikai ügyész a Le Figaro tudósítójának.
De van, aki másképp látja a kérdést. Leslie Crocker Snyder volt kerületi ügyésznő – egyébként Vance elődje – szerint igenis van értelme a „párosításnak”. „Ez jobban hozzájárul ahhoz, hogy feltárják DSK igazi jellemét – mondta a jogásznő. – Ezzel lehullna a lepel, hogy egy szexuális ragadozóval állunk szemben, aki most New Yorkban szedte áldozatát.” Snyder a hetvenes években sokat tett a szexuális bántalmazást elszenvedett nőkért, egyebek mellett kiharcolta, hogy a megerőszakolt nőknek ne kelljen vallomást tenniük szexuális szokásaikról, partnereik számáról, a lehető legkevésbé kerüljenek megalázott helyzetbe a bíróságon, ne tegyék ki őket újabb erkölcsi kínszenvedésnek.
Vajon jót tett-e saját ügyének Nafissatou Diallo azzal, hogy kiállt a média elé? Cyrus Vance szerint aligha. Legutolsó megbeszélésüknek épp ez volt a témája: lehetőleg tartózkodjon a sajtótól, hogy később ne keveredjen ellentmondásba. Más szempontból viszont jó volt, hogy megtörte a hallgatást, hiszen saját szavaival tudott védekezni a gyakran alantas támadások ellen.
Az amerikai társadalomban főbenjáró bűn, ha valakit a törvény előtt hazugságon kapnak, hiszen itt a Bibliára kell felesküdni. A korábban példásan dolgozó szobalány a médiában percek alatt megrögzött hazudozóvá vált, amikor kiderült csalása. Nafissatou elismerte, hogy nem mondott igazat, amikor bevándorlási kérelmében azt állította: hazájában csoportosan megerőszakolták. Kicsit kiszínezte történetét, hogy menedékjogot nyerjen az Egyesült Államokban. Beismerte, hogy hibázott, és az amerikaiak megbocsátásában bízik, akik különben vevők a hasonló kérésre.
A nemi erőszak tényében azonban elmondása szerint nem hantázott, igaz, annak körülményeit három helyen három különböző formában ismertette. Innen ered az ügyész kifakadása, hogy az áldozat szavahihetősége alaposan megkérdőjelezhető. A Strauss-Kahntól származó DNS-minták azonban hitelesek. Erre mondja a védelem: előtte megegyeztek az együttlét árában. Kinek higgyen az esküdtszék: a szavahihetetlen áldozatnak vagy a mindig kimért, nyugodt bankvezérnek?
Ám több jogi szakértő állítja, még ha végigfut is a per, akkor sem biztos, hogy a helyi lakosok közül kiválasztott esküdtek felmentik DSK-t a bűn elkövetése alól. A körülmények nagyban meghatározók lesznek: milyen őszintén hangzik Nafissatou Diallo tanúvallomása, menyire tudnak fogást találni DSK védői, Benjamin Brafman és William Taylor az áldozat mondandóján. Tehát ha Cyrus Vance a per mellett dönt, az sem elvetélt kísérlet.
Vita folyik arról is: vajon az áldozat ügyvédeitől mennyire volt jó ötlet ilyen hamar megindítani a kártérítésért folytatott pert. Amerikában általában ezzel meg szokták várni a büntetőbíróság ítéletét, az ott hozott ítélet tudatában lépnek a kártérítésért. Vajon nem vall ez a döntés Nafissatou Diallo és ügyvédei azonnali pénzéhségére?
És ott van a rejtélyes telefonbeszélgetés, amelyet a szobalány a marihuánakereskedelemért börtönben lévő élettársával folytatott. Ez a felvétel az ügyészség birtokában van, amelyen a guineai fiatalasszony afrikai fuláni nyelven megnyugtatja partnerét, hogy a pénz miatt ne aggódjon, „minden a legnagyobb rendben van”. Eddig Nafissatou Diallo ügyvédei sem hallották a beszélgetést, az asszony pedig azt állítja, hogy roszszul fordították le szavait.
Cyrus Vance ügyész előtt áll egy harmadik lehetőség is: megpróbálhatja rávenni a vádlott védőit, hogy egyezzenek bele valami enyhébb büntetésbe, így mindenki tudja menteni a menthetőt. Erre van lehetőség és idő is. Például az is elképzelhető, hogy a vádlott nem vitatja a vádat, hogy az adott időpontban azonos helyiségben tartózkodott az áldozattal, de semmilyen bűncselekményt nem ismer el.
Ez is megoldás lehet, amellyel mindenki jól jár. De a polgárok igazságérzetének nyilván nem az ilyenféle jogi csűrés-csavarás, hanem a valódi per felelne meg.
Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort