Czene Klára, a Csongrád megyei bíróság elnöke azt állítja, az egyik beosztott bírájának nem volt joga a bírói szervezetrendszerrel kapcsolatos észrevételeit újságban leírni, hisz ami a bíróságokon zajlik, az a hatályos szabályok szerint csak rájuk tartozik. A gondot számukra azok a nyilatkozatot jelentették, amelyekben a bírói szervezetrendszer válságáról írt kollégájuk. Ravasz László Csongrád megyei cégbíróként és gazdasági ügyszakban tárgyaló bíróként azt állította, és állítja most is, hogy az egyes bíró nem tud független lenni felettesétől, mert szakmai és egzisztenciális léte tökéletesen kiszolgáltatott. Hiába független szerinte a bírói szervezet más hatalmi ágaktól, ami demokratikus elvárás, ha a gyakorlatban a vezető bíró nem független a politikától vagy egy gazdasági érdekkörtől. Ilyenkor utalás, kérés jelenhet meg a vezető részéről az eljáró bíró felé, aki aztán eldönti, karriert szeretne, vagy egy jogszerű ítéletet. A többség befolyásmentesen próbál ítélkezni, de egyre jelentősebb számú bíró választotta és választja az olyan előremenetelt, amelynek az igazság és a jogállam látja kárát – nyilatkozta lapuknak Ravasz László. A jelenség a Csongrád megyei bíró szerint ma már jól érzékelhető méreteket ölt, megjelenik büntető- és polgári ügyekben is.
A fenti állítások bár kellemetlenek, cseppet sem alaptalanok, állítja több jogász, akik nevüket nem vállalták, mert félnek nyíltan összerúgni a port azokkal a vezető bírókkal, akik hatással lehetnek ügyfeleik pereire.
Czene Klára a Csongrád megyei bíróság elnökeként azt írja a Ravasz László elleni fegyelmi eljárás indoklásában, hogy nyilatkozatai a bírói karban és a közvéleményben is országos felháborodást váltottak ki. Magatartása alkalmas volt a Magyar Köztársaság mint demokratikus jogállam egyik alapvető ismérvének, a jogbiztonságnak és az állampolgárok abba vetett hitének veszélyeztetésére, ezért a bírói karból való elbocsátást is lehetővé tevő fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, amit egy etikai eljárásra alapoz. Ebben hangsúlyosan bírálták Ravasz László azon kijelentéseit, ahol még a rendszerváltás előtt kinevezett 55–70 éves, ma is aktív bírák jogalkalmazásában felismerni véli a „kádári habitusukat”, amikor a tanácselnök által sugallt igazgatási vezetői elvárásnak megfelelően hoznak ítéletet. Czene emellett bizonyítékként hivatkozik az összes cikkre, amiben Ravasz László álláspontja szerepel.
A kemény kijelentéseket követő felháborodás a Magyar Bírói Egyesületen belül lehetett a legintenzívebb. Ennek következménye lett a már említett etikai eljárás. Első hallásra ez egy teljes felügyeleti jogkörrel ellátott szervnek tűnhet, de a patinás név csupán egy egyesületet takar, aminek pont akkora hatásköre van, mint a Magyar Méhészek Akácvirág Egyesületének Dévaványán. Abban dönthetnek, amiben előre, az egyesület létrehozásakor megállapodtak, és azokra nézve, akik ebben az egyesületbe beléptek, az eljárás alatt is tagok és az ottani szabályokat magukra nézve elismerték.
Ravasz a Magyar Bírói Egyesületből még az előtt kilépett, hogy eljárást indítottak volna ellene. Mint az eljárás alá vont felet nem értesítették, nem is védekezhetett. Etikátlannak minősítették magatartását, amiért bírálatot fogalmazott meg egy nyilvános fórumon. Bár ez senkit sem kellene, hogy érdekeljen, most mégis ez az alapja a fegyelmi eljárásnak. Az elnök a nyilvánosságtól tartva saját hatáskörében mindent titkosítani akart. Miután a titkosításra vonatkozó iratot Ravasz nem írta alá, július közepén kénytelen volt nyílt okirattal eljárást indítani.
Ez önmagában még nem jelent kiegyenlített küzdelmet, hisz a fegyelmi tárgyalás résztvevői és döntnökei pont azok a megyei elnökök, kollégiumvezetők, tanácselnökök és táblaelnökök lesznek, akiket írásaiban Ravasz László támadott. Szerettük volna megkérdezni Czene Klárát, de azt a választ kaptuk, hogy a fegyelmi eljárások a bírák jogállásáról szóló törvény szerint nem nyilvánosak, így semmilyen tájékoztatást nem áll módjukban adni. Majd megkérdeztük, hogy általában milyen ok alapozhat meg egy fegyelmi eljárást, de ekkor sem jártunk szerencsével: „Kérdésére általános válasz nem adható, minden minősítés egyedi eset” – jelezte.
A tudomány is azon az állásponton van, hogy alapvetően problémás a bírói szervezet működése. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet felkérésre készült egy tanulmány Bírói függetlenség, számonkérhetőség és igazságszolgáltatási reformok címmel. Ebben a tanulmány készítői, Hack Péter, Majtényi László, Szoboszlai Judit megállapítják, hogy a bírói hatalom ellenőrzése és elszámoltathatósága korántsem valósul meg a kívánatos mértékben, és kialakulatlanok a bírókiválasztás és a bírói előmenetel átlátható, teljesítményértékelésen alapuló szabályai. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bíró tagjai jelentős hányadban a megyei bírósági elnökök közül kerülnek ki, így a megyei bíróságok voltaképpen önmagukat ellenőrzik.
origo.hu
Fontos információt közöltek a homokzsákokról
