Kisimult arcú, jól öltözött emberek mikrokozmosza

V I L Á G U T A Z Ó<br /><br />Fjordok és gleccserek országa, és a világ talán legélhetőbb társadalma, de most mégis egy sajnálatos és érthetetlen tragédia kapcsán került be a világ figyelmének középpontjába. Norvégia ugyan drága hely a turistáknak, de olyan élményt kínál, amiért megéri odautazni.

(Osló)

Nem turistáskodni mentem a norvég fővárosba, de ha már ott jártam, megnéztem azt is, amit egy kirándulónak látni illik. Az első és legfontosabb benyomás, hogy nagyon élhető város – gyalog bejárhatók a távolságok, rengeteg bicikliút, park és köztéri pad csábít a szabadban való időtöltésre. A másik impresszió, hogy szinte megfizethetetlenül drága a Kelet-Európából érkező turistának (tavaly a világ legdrágább városának találta egy svájci pénzintézet): egy sör kétezer forinttól indul, a gyorsétteremben a hamburgermenü kétszer ennyi, és egy villamosjegyet (ha a járművezetőtől vesszük) sem úszunk meg ezernégyszáz forintnál kevesebből. Az ebéd vagy vacsora áráról jobb nem is beszélni: beültünk az egyetemisták által kedvelt, a város legolcsóbbjának mondott Tullins Caféba, ahol két egyszerű főétel, egy leves és két korsó sör ellenében huszonegyezer forintot (!) vontak le a bankszámlámról Igaz, cserébe jó hangulatú helyen, csevegő fiatalok között költhettük el az estebédet.
Az egykor Christianiának hívott település lassan ezeréves lesz, hiszen 1048-ban alapította Harald Hardrada király. Jelenleg (elővárosok nélkül) hatszázezren lakják, de ez Európa leggyorsabban növekvő települése. Nem véletlenül: Norvégiában az átlagfizetés kilencszázezer forint körül van, és Oslo környékén az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék több mint duplája az EU átlagának (évi ötvenezer euró).
A jólét szó szerint érződik az utcákon. Kisimult arcú, jól öltözött emberek szürcsölik a tradicionális délutáni kávét skandináv aprósüteménnyel, élvezve a nem túl hosszú nyár fényét. A Karl Johans promenádon (ez a norvég főváros Váci utcája) érdemes beülni a Grand Hotel Oslo teraszára, ahol ha fellapozzuk a luxusszálloda vendégkönyvét, az elmúlt százharminc év világsztárjainak és uralkodóinak a bejegyzését olvasgatva kortyolgathatjuk a nyárfából készült dizájn kávégépen lefőzött feketét. Ha ott vagyunk, mindenképpen érdemes betérni a Nemzeti Galériába. Igaz, a leghíresebb hazai festőnek, Edward Munchnak saját múzeumot szenteltek, ahol ötezer alkotása van kiállítva, de a két legismertebbet, a Sikolyt és a Madonnát a Nemzeti Galéria falain őrzik. A hányatott sorsú alkotásokat (többször, legutóbb 2004-ben rabolták el fegyveresek, hogy aztán évekkel később egy autó csomagtartójában találják meg a sérült képet) egyszerű plexi előlap védi, de a többi teremben látszólag védelem nélkül lógnak a falon felbecsülhetetlen értékű alkotások, köztük Cézanne, Manet, Renoir és Degas munkái. Ha már a művészeteknél tartunk, kötelező program kilátogatni a Vigeland parkba, amely a legnagyobb, egy művész munkái által benépesített szoborpark a világon. A több mint kétszáz alkotás tulajdonképpen Gustav Vigeland életműve: bronz, gránit és kovácsoltvas alkotások öt csoportban, egy nyolcszázötven méteres tengely mentén. Ebben a parkban van a Nemzeti Színház is, gyönyörű rokokó előtérrel. Aki kortárs építészetre vágyik, az sétáljon el a központi pályaudvartól nem messze, a kikötőben felépített új operaházhoz. Az Oslo-fjorddal szemben, Bjorvika-félszigeten felhúzott modern épületet egy helyi tervezőiroda álmodta meg. Hatalmas üvegfala nem sokkolja az embert, hanem inkább meghódításra biztat: kétoldalt, egy lankás emelkedőn fel lehet gyalogolni a tetejére. A „márványszőnyeg” kialakítása is gondos tervezés eredménye: mintázata, vízelvezető árkainak kialakítása, pihenői annyira barátságosak, hogy azonnal belakták az emberek, és hajnaltól késő estig tele van látogatókkal.
A polgármesteri hivatal mögött, a régi kikötőben a világ egyik legizgalmasabb ingatlanfejlesztése folyik, amelynek eredményeképpen már most egy vibráló, divatos és turistákkal teli mólót talál a látogató.
Trendi éttermek (ahol húszezer forintba kerül egy főétel), méregdrága boltok, és fölöttük a világ talán legfelkapottabb lakásaival. A Tjurholmen-félsziget végében tavaly az egyik Penthouse lakást rekordáron, 120 millió koronáért (közel négymilliárd forintért) értékesítették; ez hatmillió forintos négyzetméterárat jelent. A válság őket nem érintette: ezen a területen tavaly kilencszáznegyvenmillió korona értékben adtak el ingatlant. A lakásokat motorcsónakkal is meg lehet közelíteni – hetvenmillióért már egész jó kis vízi járművet láttam az egyik privát kikötőben. Végezetül pár szót az ételekről. A konyhájuk nem a világ gasztronómiai fellegvára, de azért itt is bőven találni érdekességeket. Tengeri nagyhatalom, ezért a hal minden formában megtalálható: egy jobb szállodában a reggelinek kötelező tartozéka a paradicsomos tőkehal, a hagymás hering, a grillezett lazac és a ráksaláta is. Kihagyhatatlan a kecskesajt, vagyis a geitost, amelynek barnás színe és a karamellára emlékeztető ízvilága csalóka: a látszat ellenére nem ízesítik semmivel. Inni nem egyszerű Norvégiában: a boltokban csak sört adnak, bort vagy töményet állami üzletekben (rendkívül rövid nyitva tartással), és aranyáron lehet beszerezni.
(Folytatjuk)