Kommunista térnyerés a kínai blogoszférában

A félmilliárd internetező és a több tíz millió mikroblogger hazájában már az ország vezetése is az internetes közösségi oldalakban reméli visszanyerni a nép bizalmát. A Kínai Kommunista Párt ezért kiadta a parancsot: tagjainak be kell illeszkedniük a mikroblogok közösségébe, de kérdéses, hogy a káderek le tudnak-e mondani a kommunista hagyományokról, és meggyőzően el tudják-e sajátítani az új nyelvezetet.

Kínában az utóbbi évek során mérhetetlenül népszerűvé váltak a blogok, illetve a Twitterhez hasonló mikroblogok. Ma ezek jelentik a fiatalabb generáció egyetlen reményét arra, hogy megtalálhassák a többi országhoz képest közel sem korlátok nélküli internet kiskapuit és az egyetlen felületet, ahol kritikát fogalmazhatnak meg a kormánnyal szemben, és amelyen viszonylag szabadon áramolhatnak az állami média által elhanyagolt, olykor letagadott információk. A mikrobloggerek hatalmas tömege pedig már kényszerítő erővel is bír, és mára nyilvánvalóvá vált, hogy éppen az internet változtathat azon, ahogy a hivatalos Kína lakosságával kommunikál.
A blogok ereje legutóbb a július 24-én történt szuperexpressz-katasztrófát követően vált egyértelművé. A Vencsou (Wenzhou) város közelében történt balesetnek több mint negyven halottja és mintegy kétszáz sebesültje volt. Noha a fekete dobozok elemzése és a kár felmérése más országokban is időbe telik, a bloggerek szerint egyértelműen a katasztrófa jelentőségének szándékos kisebbítéséről volt szó, mivel az állami híradásokban eleinte igencsak felületesen foglalkoztak az eseményekkel. A mikroblogokon azonban perceken belül megbénult a forgalom; a felhasználók azonnal elárasztották hozzászólásaikkal, beszámolóikkal az internetet – kritizálva az állam reakcióját. Ennek hatására természetesen a hivatalos média sem tehetett mást, mint korrigálta a jelentéseket, a katasztrófáról végre valódi súlyának megfelelően tudósítva.
A kommunista párt számára ezzel végleg bebizonyosodott, neki kell lépnie, és ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamednek kell közelednie a blogok szerzőihez. A párt szócsöve, a People’s Daily minapi számának véleménycikke ezért bátorította a kádereket, tolmácsolva a párt kívánságát: remélhetőleg egyre több és több vezető funkcionárius lesz jártas a netezők beszédében, s válik népszerűvé az interneten és a mikroblogoldalakon. A párthű napilap tanácsokkal is szolgált a Twitter-nyelvezettel barátkozni kényszerülő politikusok számára. „Csak a bürokratikus és üres beszéd elhagyásával kerülhet valaki azonos hullámhosszra az internetes közösséggel”, melynek nyelvezete teljesen különbözik a klisékkel teletűzdelt és olykor jelentés nélküli formális pártszólamokétól. A négyszáznyolcvanmillió internetfelhasználó pedig talán fejlődésre kényszerítheti a kormányzatot, és az képes lesz nem csupán szólni a néphez, hanem meghallani a panaszait is.