Az árpádhalmi esőnél hagytuk abba az előző rész beszámolóját, ahol úgy tűnt, aznap már nem fogunk továbbmenni a heves zivatar miatt. Ám amikor már azon voltunk, hogy éjszakára bekéredzkedünk a menedékhelyül szolgáló, ma iskolaként funkcionáló Károlyi–Berchtold-kastélyba, megszűnt az égi áldás. Így nekiindultunk, elhaladtunk a település nevét adó halmon Makovecz Imre által emelt háromágú életfa mellett, s előbb szivárványos, majd naplementével díszített tájat figyelve kerekeztünk el majdnem Szarvasig. A naplementét egyébként könnyű fotózni az Alföldön. Ha hegyekben, erdőben jártuk volna, csak elvétve lett volna rá esélyünk, így viszont az alföldi nyolc nap során csak akkor nem láttuk a remek fotótémát is nyújtó, mindennap másfajta narancsos-sárgás fényeket, amikor teljesen felhős volt az ég.
Másnap Szarvason, a Holt-Körös partjánál megtaláltuk a történelmi Magyarország középpontját, ahol a szépen gondozott parkban egy terméskőből készült szélmalom formájú emlékmű, egy magyar zászló és egy székely kapu is áll. Itt értük el a Körösök, a Hortobágy és a Berettyó vidékét, ami a növény- és állatvilágot is befolyásolja, valamint azt is eredményezte, hogy rengeteget kellett gátakon haladnunk. Szarvas és Ecsegfalva között, Mezőtúr érintésével ötven kilométeren át tartott a gátazás a Hármas-Körös, majd a Hortobágy–Berettyó mellett haladva. Ecsegfalván a sok árnyéktalan szakasz miatt a preszszóba menekültünk, ahol a kocsmáros két fröccs kitöltése között bizonygatta – ahogy előtte és utána mások is –, hogy ő a helyünkben ezt biztos nem csinálná.
A Körösök, azok holtágai s a hozzájuk kapcsolódó tavak és patakok sok szép természeti látnivalót nyújtanak, több nemzeti park mellett Dévaványa előtt a Réthelyi látogatóközpontban egy túzokrezervátumot is megtekinthettünk. Körösladánynál már a Sebes-Köröst kereszteztük, cserébe nyertünk még egy kis gáton való zötykölődést ennek a partján is. Egy ponton egy közeli tanyához tartozó birkacsorda keresztezte utunkat. Az Alföld egyik fő jellegzetességének is mondható tanyavilág fényes és árnyékos oldalát is megfigyelhettük a nyolcnapos túrán, hiszen sok helyen kedves, és a ma már elengedhetetlennek tűnő áram-internet-térerő hármas uralkodását látszólag gondtalanul nélkülöző lakókkal találkoztunk, ám rengeteg tanyán kinn van az „Eladó” tábla. Továbbá többször is rá kellett kapcsolnunk, amikor a közelükben jártunk, mert a néhol szabadon lévő kutyák utánunk eredtek. Nem túl szívderítő, amikor azt látja az ember, hogy mindjárt eléri a lábát a megdühödött eb…
A következő napról egy technikai, egy történelmi és egy természeti jellegű emléket tudok előhúzni. A kommunista idők alatti három t-re hajazva közülük utólag „tiltott” kategóriába sorolnám azt, amikor Vésztőn eltörött a csomagtartóm, s újat kellett beszerezni; a város utáni nemzeti park csak a nehezen járható utak miatt kerül a tűrt csoportba, a Csolt monostorhoz tartozó történelmi emlékhely megóvása viszont támogatandó. A Mágori-dombon megtalálhatók a 6000 éves lakottságára utaló síremlékek, egy honfoglalás kori körtemplom romjai, a Csolt nemzetséget idéző Árpád-kori monostor maradványai, a térség felemelkedéséért tevékenykedő népi írók és költők, illetve tudósok mellszobrai, valamint Szent László millecentenáriumra avatott bronzszobra.
Az előző nap még a peresi bemutatóházban látott állatok elevenedtek meg a Körös–Maros Nemzeti Park egyik szeleténél, a Kis-Sárrét Zsadány és Geszt közötti részénél. Az itteni tavak és a hozzájuk tartozó hatalmas nádasok gazdag madárvilágot rejtenek, közülük többet testközelből csodálhattunk meg, de ugyanilyen távolságban futott előttünk őz is. Más kérdés, hogy a kék jelzés is „elfutott”, de az épp arra járőröző biztonsági szolgálat tagjai segítettek megtalálni a Gesztre vezető utat. Ezen település nevezetességénél, az 1760 körül épült Tisza-kastély parkjánál álltunk neki ebédkészítésnek. A Tisza család Kálmán és István személyében két miniszterelnököt is adott hazánknak, s Kálmán testvérének, Domonkosnak nevelőjeként Arany János is töltött itt csaknem egy évet.
Ebédelés egy ma iskolaként funkcionáló kastély oldalában – csak amikor eleredt az eső, akkor jöttünk rá, hogy a helyzet kísértetiesen hasonlít a két nappal azelőtti árpádhalmi esethez. Újra úgy esett, hogy nem volt kedvünk nekilódulni. Az ötödik nap második felén, a 850-ből 477 kilométert megtéve megkezdődött a mi „Gesztiválunk”: az eső elől szintén meghúzódó helyi rendőrökkel beszélgetve vártuk, hogy kiderüljön, kiderül-e az ég.
(Folytatjuk)
origo.hu
Itt vannak a legfrissebb adatok, így áll a Duna tetőzése Budapesten
