Levél Rompuyhöz

Gazdasági sikereink és kontinensünk politikai egységesülésének alapja az euró – írta Angela Merkel és Nicolas Sarkozy egy közös levélben az unió tanácsa elnökének, Herman Van Rompuynek. – Európa rendezni kívánja belső ügyeit, és egyesült erővel kíván válaszolni korunk kihívásaira. Ezt Németország és Franciaország történelmi küldetésének tekinti, és egyesült erővel védi és erősíti meg a gazdasági és monetáris uniót és ezáltal a közös valuta stabilitását – áll az üzenetben. Ez a védelem mindenekelőtt a fiskális fegyelem megerősítését jelenti. Konkrétan, hogy az eurózóna tagállamainak a lehető legrövidebb időn belül költségvetési egyensúlyt kell elérniük, ami (ha a levél fogalmazását szó szerint kell értelmeznünk) lényegesen szigorúbb feltétel, mint a háromszázalékos maximális megengedhető hiányt előíró maastrichti egyezmény. – A kiegyensúlyozott költségvetés – folytatódik a levél – az államadósság folyamatos csökkenését eredményezné abban az esetben, ha az meghaladja a hatvan százalékot. Valószínű azonban, hogy a levelet előzetesen nem egyeztették a költségvetésben jártas szakemberekkel, mert a nemes cél, az államadósság csökkentésének eléréséhez nem elég a kiegyensúlyozott költségvetés, ott bizony a kamatfizetések nélküli (elsődleges) egyenlegnek aktívnak kell lennie.
Ha a levél fogalmazása nem is, a szándék világos: a költségvetések kiegyensúlyozásával kell stabilizálni az euróövezetet. Ezt kiegészíti a versenyképesség növelésére való felhívás, ami „strukturális reformokat” helyez kilátásba, mindenekelőtt a munkaerőpiac reformját, a verseny növelését a szolgáltatások terén és a fenntartható nyugdíjrendszert, különös tekintettel a társadalom elöregedésére. A munkaerőpiac reformján – az unió eddigi gyakorlatát figyelembe véve – a bérek csökkentését, a szociális ellátás és jogok megnyirbálását, a munkafeltételek rontását kell érteni. A szolgáltatások terén a verseny növelése azt jelenti, hogy a gyengébb tagországok nyissák meg infrastrukturális hálózataikat (közlekedés, energia- és vízszolgáltatás) az unió multinacionális cégei előtt (lásd a Vivendi Magyarországon). A nyugdíjrendszer reformja a nyugellátás piaci alapokra helyezését jelenti politikailag nem korrekt megfogalmazásban. Nemteljesítés esetén a tagállamoktól megvonható lesz a strukturális és kohéziós alapokból való támogatás.
Merkel és Sarkozy, hogy életet leheljenek ötletükbe, javasolják, hogy az eurózóna tagállamainak kormányfői évente kétszer jöjjenek össze a helyzet megvitatására és a további teendők kijelölésére. Az együttes elnöki pozíciót Herman Van Rompuynak ajánlották fel. Kérdés persze, hogy ezek után magának az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak mi lesz a feladata, ha Merkel és Sarkozy mindent elintéz helyettük. Kérdéses az eredmény is, hiszen ugyanezen országok ugyanezen eszközökre hivatkozva egyszer már (2000-ben) kitűzték célul, hogy 2010-re az Európai Uniónak „a világ legversenyképesebb, leggyorsabban növekvő, tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedés mellett több és jobb munkahelyeket és nagyobb szociális kohéziót biztosítson”. Ezzel szemben az unió a világ leglassabban fejlődő térsége lett.
Az alapvető probléma nem a költségvetésekkel, hanem a pénzügyi spekulációkra alapozott virtuális gazdaság kialakulásával van. Ezen pedig a kormányzati megszorítások nem sokat fognak segíteni.