Amikor több mint egy évvel ezelőtt hivatalba lépett, hozzákezdtek a kormányprogramban szereplő rendrakáshoz, amelyet azóta számos kritika ért. Adataik szerint mennyit javult az emberek szubjektív biztonságérzete, és melyek most a leginkább problémás megyék?
– A hozzáértők szerint a szubjektív biztonságérzetet matematikai módszerekkel szinte lehetetlen megfogalmazni, de természetesen az ország minden tájékáról érkeznek hozzánk visszajelzések és információk arról, hogy az elmúlt egy évben a magyar rendőrség miben erősödött, és mibe kell további munkát fektetnie. A közbiztonság terén lehet remek eredményeket elérni, rengeteget dolgozni, de eleget soha. Nincs az a szint, amit ne lehetne túlszárnyalni, ezért úgy gondolom, sok helyütt előreléptünk, de maradt még így is tennivalónk.
– Melyek ezek?
– A júliusi munkába állást követően az értékelések és az elemzések megmutatták a fő irányt, hogy mely területeken kell előrelépnünk, és új megoldásokat találnunk. Elsősorban az ország keleti térségében, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Heves megye mutatta azokat a gondokat, amelyek a lakosság közbiztonságát és a szubjektív biztonságérzetét jelentősen befolyásolták. Gondolok itt azokra a kistérségekre, ahol a kis értékre elkövetett lopások az ottani lakosok mindennapi életét megkeserítették.
– Hogyan, és milyen eredményeket értek el?
– Nagy segítségünkre volt az a kormányzati döntés, amely a szabálysértési értékhatár csökkentésével megnyitotta a lehetőséget a bíróság által kiszabott elzárásra, továbbá a jegyzői hatáskörből a rendőrség hatáskörébe került ezeknek az ügyeknek az előkészítése és nyomozása. Akkoriban még sokan kételkedtek abban, hogy ennek az intézkedésnek lesz kézzelfogható eredménye, de bizonyos területeken jelentős változások következtek be. Nem állítom, hogy a kis értékű lopások megszűntek, de jelentős mértékben csökkentek. Országos szinten negyven százalékkal lett kevesebb az üzletekből történő és a sajtó egy része által csak diákcsínyként említett lopások száma.
– Milyen arányokat mutatnak a tényleges elzárások?
– A tavaly augusztus 9-től az idén május 27-ig terjedő időszakban legalább 3500 esetben vették őrizetbe az elkövetőt a tetten érés után, és több mint 3300 alkalommal indult ténylegesen gyorsított eljárás. Az elkövetők 93 százalékát elmarasztalták, és legalább a felükkel szemben összesen 18709 nap elzárást szabtak ki. Ez egy főre bontva átlagosan 12 nap büntetést jelent, ez a gyakorlat hozzájárult a jelentős mértékű csökkenéséhez.
– Milyen intézkedések történtek a leginkább problémás területek kapcsán?
– Átcsoportosítottuk a rendelkezésre álló erőket, és különösen rugalmasan, célirányosan használtuk a Készenléti Rendőrség bevetési erőit. Neuralgikus pont volt például Miskolc városa mellett az úgynevezett Lyukóvölgy. Itt több ingatlan is olyanok kezébe került, akiknek a térséghez sosem volt közük, és a megjelenésük után az ottani lakosok menekülni kezdetek. Az intenzív, 4-5 hónapos rendőri jelenlét, és a kutató-szűrő munka eredményeként mára a helyzet normalizálódott.
– Mi volt a megoldás?
– Felhívtuk a rendőröket, hogy szerezzék meg a közbiztonsági problémákkal kapcsolatos információkat, és ebben a polgárőrség is tevékenyen közreműködött.
– Mikor érzi majd mindenki, hogy az ő lakóhelyén is normalizálódott a helyzet?
– Ahhoz, hogy ez egységes és országosan is alkalmazható program legyen, a Készenléti Rendőrség állományát július 1-jével a belügyminiszter jóváhagyásával az akkor végzett rendőrökből 1100 fővel erősítettük meg. Új osztályt hoztunk létre Pécsett, Kiskunhalason, a győri, szombathelyi, miskolci és nyírbátori osztály létszámát megerősítettük, és Budapesten is két új szervezeti egységet hoztunk létre. Ennek eredménye, hogy a Dunántúlon 3-3 megyének áll rendelkezésére egy 165 fős bevetési osztály, amely nagyon gyorsan reagálhat rendkívüli eseményekre, és hosszabb ideig maradhat a vezénylés helyszínén. Amikor szeptember 1-jével a tényeleges kialakítás és felkészítés befejeződik, a lakosság érzékelni fogja ezeket a változásokat.
– Mennyivel több rendőrre van szükség, és hány új kolléga belépésére számít?
– Terveink szerint 2012. július végéig 3500 rendőrrel növekszik a létszám, és ez a lemorzsolódásból adódó veszteséget leszámítva értendő. Majdnem 4800 rendőrt képzünk ki két év alatt, akiket a megyei főkapitányságok, kapitányságok állományának megerősítésére vezénylünk.
– A megyei főkapitányságok még ezzel együtt sem egyformán terheltek. Mit lehet várni ezen a téren?
– Megítélésem szerint 2012 közepére a bűnügyi helyzetből adódó létszám-egyenlőtlenségeket ki tudjuk igazítani. Márciusban 1800 rendőrtiszthelyettest avattunk, szeptember végén pedig 1400 tiszt tehet esküt, és a fiatalok megtervezett munkába állításával orvosolható a probléma.
– Milyen anyagi helyzetben van a rendőrség?
– Amióta a pályán vagyok, ez a kérdés minden évben elhangzik, de a szervezet működését a költségvetés az adófizetők pénzéből mindig biztosította. Természetesen vannak rendkívüli kiadásokkal járó időszakok, mint a tavaly június és július, amikor az új vezetés alatt úgy indult a rendőrség élete, hogy jött a borsodi árvíz, amely hatalmas létszám, eszköz és erő megmozgatását igényelte. Adódott olyan nap, hogy tízezer rendőr teljesített szolgálatot a térségben. Az ő mindennapi rendfenntartó munkájukat is el kellett végezni, és büszkén mondhatom, hogy az árvíz sújtotta területeken időközben nem romlott a közbiztonság. A túlórapénz, a védőfelszerelés, az étkezés, a lakhatás, mind-mind plusz anyagi forrást igényelt. Ezután jött október 4-e, a vörösiszap-katasztrófa, ami soha nem látott feladat elé állította a magyar rendőrséget, a katasztrófavédelem minden egyes munkatársát és a helyi önkormányzatokat. Ennek is hatalmas anyagi vonzatai voltak, és ezek a tételek sem szerepeltek a költségvetésünkben.
– Milyen bevétele van a rendőrségnek a közlekedési bírságok kiszabásából?
– Nincsenek ilyen bevételeink. Ezek az összegek a központi költségvetés számlájára kerülnek. Megjegyzem, hogy ez az első év, amikor a kormány nem támasztott a közlekedési bírságokból származó bevételi előirányzatot, hanem olyan büdzsét határozott meg, amely a normális működéshez szükséges.
– Lapunknak is sokan panaszkodnak a rendőrség bírságolási gyakorlatára, arra a jelenségre, amikor a rendőrök ott felejtett korlátozó táblák környékén, vagy egyéb, finoman szólva is a szándékos kitolás kategóriájába tartozó helyekről mérik a sebességtúllépést, majd érkezik a tetemes bírság. Véleménye szerint hogyan hat ez a testület megítélésére?
– Mindenkinek tudomásul kell venni, hogy a parlament megalkotta az objektív felelősséggel kapcsolatos szabályokat, és azokban nem biztosított mérlegelési lehetőséget a rendőrségnek. A törvény előírása szerint attól függően, hogy a korlátozást az autós milyen arányban lépte át, sávosan emelkedik a büntetés, amelyet pontosan eszerint kötelességünk kiszabni. Minden közlekedőnek tudnia kell, hogy a tábla hatályát nem lehet felülbírálni attól függetlenül, hogy egyébként az ésszerű-e.
– A jelenség miatt mégis önöket okolják.
– Természetesen ismerem az autósok kifogásait, és arra utasítottam a parancsnokokat, hogy ne az ott felejtett táblák környékén, hanem a valóban veszélyes, a sebességtúllépés szempontjából tényleges kockázatot jelentő helyeken hajtsák végre a méréseket.
– Szinte minden hét végén történik olyan közúti baleset, amely emberéletet is követel, ám a jelenség a rendőrség adatai szerint mégis csökkenő tendenciát mutat. Feloldaná ezt az ellentmondást?
– A halálos balesetek száma valóban folyamatosan csökken, annak ellenére, hogy a nyári időszakban a megnövekedett turistaforgalom és a gyakori utazások miatt az ilyen esetek aránya értelemszerűen nő. Az objektív felelősségi rendszer eredménye, hogy a gyorshajtásokat a vezetők már alacsonyabb sebességgel követik el, mint régebben. Lelassult, egyenletesebben oszlik el a forgalom, így a balesetek következményei sem olyan súlyosak. Magyarország az unió előtt azt vállalta, hogy 2001-től 2010-ig egyharmadával csökkenti a halálos balesetek számát, ami a tíz év alatt majdnem 48 százalékkal esett vissza.
– Amellett, hogy néhol szinte divat intézkedő rendőrre támadni, mára csaknem mindennapos jelenség, hogy a szolgáltatással elégedetlen családtagok a mentőszolgálat munkatársaira is rátámadnak, miután azok a hívásukra megjelennek. Hogyan lehet kezelni ezt a jelenséget?
– Ez nem rendészeti, hanem társadalmi probléma, amelyet kénytelenek vagyunk rendészeti eszközökkel kezelni, ám ez végső megoldást nem ad. A beosztottjaimtól elvárom, hogy határozottan, törvényesen intézkedjenek, mert mindenki számára világossá kell tenni, hogy aki rendőrre vagy közfeladatot ellátó személyre kezet emel, azzal szemben nincs pardon. A sajtóban az ilyen ügyeknek nagyon hamar híre megy, de tudni kell, hogy eközben a rendőrség nagyon gyorsan, hathatósan jár el.
– Milyen tervei vannak a bűnügyi szakértő intézettel, amelyről most az tudható, hogy az elmúlt nyolc év során elavult és szegény intézménnyé sikerült zülleszteni?
– Sajnos helyesek a kérdésében elhangzott jelzők. A hatékony szakértői munkavégzéshez jelenleg a technikai, a humán és az elhelyezési feltételek sem adottak, és nagyon sokat kell invesztálni a bűnügyi szakértést oktató intézetbe is. Ez nem azt jelenti, hogy az eddigi vélemények megalapozatlanok, csak nem mindegy, hogy az eredményre az aktuális technikával, technológiával jutnak vagy modern eszközök segítségével. A problémás területeket felmértük, az elsődleges intézkedéseket megtettük, ám a fejlesztéshez jelentős összeg szükséges. A műszereket meg lehet venni, de a személyzet kiképzése huzamosabb idő.
– Hogyan zárult az intézetet is érintő, a Jozef Rohác DNS-mintájának elmaradt öszszevetése miatt indított belső vizsgálat?
– Olyan kérdések is felmerültek ennek az ügynek a vizsgálatánál, amelyek nem a rendőrség keretein belül kialakult rendszerhibákból eredeztethetők, és ez hozzájárult a tévedéshez. Az a személy, akinek nem szándékos mulasztása problémát okozott, már nincs a szervezetnél.
– A rendőrség az elmúlt hónapokban több uzsorás családra, illetve lányfuttató, emberkereskedő bandára csapott le. A sértettek együttműködési hajlandósága, vagy a bűnügyi hírszerzés hatékonysága játszott-e nagyobb szerepet a sikeres elfogásokban?
– Tavaly júliusban az egyik nagy kritika és gond az uzsoraügyletekkel kapcsolatos fellépés hiánya volt. Ezek nagyon nehezen felderíthető, bizonyítható bűncselekmények. Az áldozatok közül sokan szégyellik felfedni magukat, vagy félnek a megtorlástól, ezért eleinte több idő kellett, amíg a bűnügyi szervek fel tudtak készülni a probléma kezelésére. A munkánk most kezd igazából beérni, amiben a lakosság is nagy segítséget adott. Ahogy sűrűsödtek a híradások arról, hogy egyre több országrészben értünk el eredményeket, az emberek jobban bíztak abban, hogy ha információt adnak és segítenek minket, nem éri őket hátrány. Számomra a lakosság bizalmának erősödése jóleső eredmény, jó rendőri munkavégzést feltételez.
– A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának feladatait az egyenruhások életvitelét is vizsgáló Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) vette át. Milyen az együttműködésük, és milyen a rendőrség fegyelmi helyzete?
– A fegyelmi helyzet területén is értünk el javulást, de van még mit tennünk. Konkrétumokat nem említhetek, de az év elején adódott egy-két ügy, amelynek kapcsán hathatós intézkedéseket, fegyelmi eljárásokat rendeltem el.
– Mit követnek el a leggyakrabban?
– Leginkább a szolgálaton kívüli közlekedési szabálysértések okoznak gondot.
– A főkapitánynak kellett-e elbeszélgetni személyesen valakivel a nem megfelelő életvitele kapcsán?
– Természetesen előfordul, hogy egy fiatal parancsnok figyelmét fel kell hívnom arra, hogy az életvitele hosszú távon nem folytatható, és értékelje át a testülethez fűződő viszonyát. Aki ezt nem teljesíti, az nem felel meg.
– Ezekben az esetekben az NVSZ jelzései alapján járt el?
– Nem feltétlenül szükséges, hogy jelzést kapjak tőlük. Elég, ha a napi munka során olyan jelenséggel találkozom, ami intézkedést igényel. Természetesen volt eset, amikor a szolgálat tevékenysége nyomán sikerült elejét venni olyan jelenségnek, amelynek később súlyosabb következményei lehettek volna. Nagyon sok fiatal rendőr van, akiknek még kevés az emberi, szakmai élettapasztalatuk, és nem biztos, hogy megátalkodottságból, rosszaságból követnek el hibát. Inkább akkor kell szólni, hogy nem jó megoldást választottak, amikor ezek a beszélgetések még olyan irányba fordíthatják az életüket, hogy hasznos tagjai maradjanak a testületnek.
– Mikor várható vádemelési javaslat az iszapkatasztrófa ügyében indított nyomozásban?
– Ütemezetten dolgozunk, szeptember végéig szeretnénk lezárni a vizsgálatot, addig azonban a nyomozóknak még értékelniük kell az eljárásban felkért szakértők mostanában kézhez kapott véleményeit.
– Lehetnek újabb gyanúsítottak?
– Nem zárom ki, hogy a szakvélemények teljes ismeretében bővülhet a terheltek köre.
– Mit vár a büntetőeljárási törvény gyorsításától? Felkészültek arra, hogy a rendőrséget rövidebb vizsgálati határidők kötik majd?
– Fel fogunk rá készülni, az biztos, de ezzel együtt megjegyzem, hogy igen sok büntetőeljárás elhúzódásának az oka, hogy a szakértői vélemények nem készülnek el hamarabb. Nem azért, mert a szakértő lassan dolgozik, de egy-egy ügy olyan bonyolult akár műszakilag, akár gazdaságilag, hogy időt vesz igénybe, mire a nyomozók megkapják az eredményeket.
– A rendvédelmi szakszervezetek a kormánnyal csatáznak a bérek és juttatások terén, de most a főkapitány is a célkeresztjükbe került az úgynevezett dresszkóddal. Mi az oka annak, hogy öltözködési szabályokkal állt elő?
– Nem szabályokat, hanem az általános viseletre vonatkozó, a mindennapi emberek által elvárt öltözködési normákat, mint zsinórmértéket fogalmaztam meg a kollégáimnak. El nem tudom képzelni, hogy egy magára adó vállalatnál, ahol komoly üzleti munka folyik, az öltözködés ne tükrözze ezt. Ha bemegyünk egy bankba, nem találkozunk enyhén szólva hiányos öltözetű ügyintézővel. Csupán azt kértem, ne úgy jöjjenek be dolgozni, mintha a strandra mennének, mert ez nem egy fürdő, hanem Magyarország rendőrsége.
origo.hu
Kubatov Gábor nevetségessé tette Magyar Péter hazudozó brüsszeli emberét
