Mikor elindult a táncházmozgalom a 70-es években, tulajdonképpen párhuzamosan, pontosabban annak elválaszthatatlan részeként a magyar „világzene” is megszületett.
A „világzene” kifejezés azonban, így, ebben a hazai formájában semmiképpen sem fedi a valóságot. Amíg a nyugati zenei világ inspirációért a keleti kultúrákhoz fordult, addig Pesten az erdélyi prímások recsegő felvételeit hallgatták, illetve ahogy lehetett, személyesen is felkeresték Széket, a mezőségi falvakat. Nálunk speciális a helyzet, hiszen hazai anyagból újult meg a magyar „világzene”, amelynek első fejezete már történelem, akkoriban üzleti szempontok még nem befolyásolták a dallamokba beleszerető, azokat zenei ízlésük másik vonulatához, például a beat-rockhoz közelítő „zeneszerzőket”. Többségük nem volt képzett zenész, nem komponálta, csupán ösztönösen alakította a hangszerelést.
Bár szubjektív és korántsem teljes válogatás, ami a FolkEurópánál megjelent Magyar Világzene címmel, a három lemez végigvezeti a hallgatót a különböző korszakokon, és ki-ki eldöntheti, melyik irányzat maradt életképes, és melyik az, amelyikre inkább csak nosztalgiából emlékszünk vissza. Hasznos, hogy az elmúlt negyven év termését most egy visszatekintő válogatás foglalja össze.
Bár egészen más úton indultak el és egész más irányban folytatták, a 70-es, 80-as évek közös korongján egymás mellett hallhatjuk a Kormoránt, az azóta stílusváltásokon átesett Makámot, az autentikusabb vonulathoz tartozó Muzsikást, a Vujicsicsot, a legendás Vízöntőt vagy a legelső fecskét, a Sebő együttest. A középső korong a 90-es éveket foglalja össze, amelynek meghatározó élménye Lajkó Félix sajátos stílusa, illetve az autentikus népi muzsikában komoly rangot jelentő együttesek világzenei kirándulásai. Ilyenek az Ökrös, a Téka, a Méta, Balogh Kálmán, a dzsesszt és a népzenét ötvöző Dresch Mihály Quartet számai. A zárólemezen napjaink slágerei kaptak helyet. Ezek az alkotások már egy tudatos marketing részei, akár annak szánták, akár nem. A Most múlik pontosan indítja a sort, de ott van a Bognár–Herczku–Szalóki lánytrió, a Napra, a Tükrös, a Besh o droM is.
Ha rajtam múlt volna, nagyobbra nyitottam volna a kört azon alkotók felé, akik nem a szűk táncházas klikk részei, de a magyar „világzene” csapásvonalainak létrejöttében akaratlanul is részt vállaltak. Gondolok itt Szvorák Kati komolyzenéhez közelítő zenei világot képviselő lemezeire, Sebestyén Márta legújabb stílusára és a rockzenében megjelenő népzenei feldolgozásokra, amelyekhez ifjabb Csoóri Sándor vagy éppen Ökrös Csaba is nevét adta.
(A népzenétől a világzenéig 1–3., FolkEurópa, 2010.)
origo.hu
Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
