Oroszországba, szeretettel

A hidegháború felforrósodásának esetére tervezgetett stratégiai nukleáris csapások jelentős része az Északi-sark felől érte volna az egykori Szovjetuniót. Bár a térség státusa két évtizeddel az időszak lezárulta után ismét felértékelődni látszik, s az amerikai– orosz kapcsolatokban az „újraindítás” meghirdetése ellenére sem lehet áttörésről beszélni, gesztusokból szerencsére nincs hiány: ilyen a jelentős amerikai katonai jelenlét a holnap kezdődő moszkvai légi- és űrhajózási szalonon (MAKSZ).

(Moszkva)

Példa nélkül álló repülést hajt végre Moszkvába az amerikai légierő nemrégiben életre hívott Globális Csapásmérő Parancsnokságának (AFGSC) B–52-es bombázója. A híres-hírhedt veterán harci gép, amelyet az ötvenes-hatvanas években a Szovjetunió elpusztítására terveztek, hála istennek nem azért megy az orosz fővárosba, hogy a neki egykor szánt feladatot
– az atomháborút – teljesítse. Missziója ezúttal katonadiplomáciai jelentőségű. Azt a hagyományt ápolja, amely alapján a hidegháború vége óta kisebb-nagyobb rendszerességgel ellátogatnak egymáshoz az egykori ellenségek (ma legfeljebb ellenlábasok). Az apropóul szolgáló MAKSZ-kiállításra sem először érkeznek amerikai katonai repülőgépek, ám az észak-dakotai Minot légi támaszponton állomásozó nyolc hajtóműves nehézbombázó ezúttal különleges útvonalon – a legrövidebben, s így a leggyorsabbon – repül a Moszkva melletti Zsukovszkij repülőterére. Ez az Északi-sark felett vezet el, s amint azt az AFGSC szóvivője néhány napja nyilatkozta, első alkalommal kerül sor arra, hogy egy B–52-es így repüljön Moszkvába.
A szóvivő érthető okokból arról nem beszélt, hogy egy esetleges atomháború során hasonló útvonal lett volna a mai AFGSC szerepét egykor betöltő, korabeli Stratégiai Légi Parancsnokság (SAC) több száz B–52-esének is kijelölve. Olyannyira, hogy a bipoláris szembenállás legfeszítettebb éveiben a SAC folyamatos őrjáratot tartott fenn ezekkel a nehézbombázókkal a sarki területek felett. Ezt a gyakorlatot csak azután függesztették fel, hogy több katasztrófa is történt (egy például Grönland fölött), amelyben gépek zuhantak le, emberek haltak meg, és ráadásul atomfegyvereknek is nyoma veszett.
A sarki útvonal nemrégiben más vonatkozásban is felmerült az orosz–amerikai (NATO) relációban. Az afganisztáni háborút kiszolgáló amerikai szállítógépek nem kevés üzemanyagot és üzemórát spórolhatnának meg, ha Oroszország – mint tette azt a vasúti szállítással – rendszeresen engedélyezné annak használatát.
Ami a MAKSZ-ot illeti, az egykor az orosz, illetve a posztszovjet repülőgép- és űrhajózási ipar „házi” seregszemléjének tekintett, kétévenként megrendezett esemény mára teljesen nemzetközivé vált. A 627 regisztrált kiállítócégből 154 külföldi.
Az idei moszkvai aviaszalon persze arról is nevezetes lesz, hogy először mutatkozik be a nagyközönség előtt a majdani orosz ötödik generációs, lopakodó vadászgép prototípusa, a Szuhoj T–50-ese. A becses amerikai vendégek aztán beszámolhatnak a látottakról odahaza is, ahol saját ötödik generációs vadászgépük, az F–22-es egy katasztrófa nyomán repülési tilalom alatt áll, csakúgy, mint készülő kistestvére, az F–35-ös kísérleti példányai. Ha a T–50-es sikert arat, és fejlesztése – részben indiai finanszírozással – jól halad majd, mindez értékes érv lehet számukra, hogy az amerikai államadósság elleni politikai harcot ne a folyamatban lévő, sokmilliárdos vadászgépprogramok kárára vívják meg.