A sajtó gyakorlatilag az euró szlovákiai bevezetésétől, tehát 2008-tól szinte folyamatosan foglalkozott azzal, hogy Pozsonyból és a főváros környékéről a heti nagybevásárlást sokan a szomszédos Ausztriában ejtik meg, mert az ottani termékek jobb minőségűek, mint a szlovákiai kínálat. Hol a mosóporról, hol a ruházati cikkekről vagy háztartási gépekről írtak a lapok, de inkább a vásárlók véleményét tették közzé, az élelmiszer-ipari termékek esetében pedig a bővebb kínálatot-választékot dicsérték. A sok írásnak és szóbeszédnek az lett a vége, hogy az idén tavasszal a polgári társulásként működő Szlovák Fogyasztóvédők Szövetsége összehasonlító bevásárlást és minőség-ellenőrzést végzett, és immár tudományosan bizonyították, hogy míg az Ausztriában és Németországban vásárolt kóla, paprika, instant kávé, ételízesítő összetétele és minősége azonos, ugyanezen termékek a bolgár, a cseh, a magyar és a szlovák üzletláncokban más alapanyagból valók, és általában rosszabb minőségűek. A fogyasztóvédők akkor az Európai Bizottsághoz fordultak, de csak egy sajtónyilatkozatot tudtak kicsikarni, amely nagy általánosságban fogalmazta meg Brüsszel véleményét. Eszerint az uniós tagországok polgárai egyként jogosultak a biztonságos és minőségi ellátásra, ami a gyártók és a forgalmazók érdeke is.
Júniusban terelődött a figyelem az üzletláncokra, amikor kiderült, hogy a nemzeti büszkeségnek számító, az Európai Unióban is levédett márka, a szlovák brindza alig kerül az üzletek polcaira. A Belgiumból és Hollandiából behozott juhtúrót bezzeg négy-ötféle kiszerelésben is kínálták a vásárlóknak, ami ellen a juhtenyésztők szövetségétől kezdve a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kamaráig mindenki tiltakozott. A felháborodás akkor öltött össznemzeti méreteket, amikor még arra is fény derült, hogy a behozott brindza köszönő viszonyban sincs azzal a termékkel, amit a szlovákok levédettek. Az eredeti brindza alapja ugyanis legalább negyven százalékban juhtej, a behozott termékek pedigr kilencven százalékban tehéntejből készülnek. Erre már Simon Zsolt, a mezőgazdasági tárca vezetője is megszólalt, mondván, „könnyű olcsóbban adni a klasszikus túrót, mint a valódi brindzát”, de azért a fogyasztókat is hibáztatta, akik „hagyják magukat átverni egy-két cent miatt”.
A tárcánál végérvényesen a tekintélyes gazdasági napilap, a Hospodárske noviny minőség- és ár-összehasonlító felmérése verte ki a biztosítékot. A lap által felkért szakemberek az Ausztriában és Szlovákiában is letelepedett Lidl és Billa üzletláncok saját csomagolású, olcsón kínált termékeire koncentráltak. Összesen tizenkét terméket vizsgáltak meg, s mindössze négy volt azonos minőségű, a többi nyolc a Szlovákiában vásárolt termék esetében mutatott hiányosságokat. Olykor égbe kiáltót, amit a Pravda szemleírója úgy fogalmazott meg, hogy „Szlovákia már nem az Európai Unión belüli határtalan élelmiszer-forgalmazás áldozata, hanem a nyugati élelmiszeripar szemétjének a lerakata lett”. Lehet, a megfogalmazás túlzó – a Lidl szlovákiai szóvivője, Lucia Borovicková szerint ők semmi esetre sem tartják másodrangúnak a szlovákiai piacot –, de a felháborodás jogosnak tűnik, ha figyelembe vesszük a gazdasági napilap egy-két megállapítását. Például azt, hogy míg az ausztriai Lidlben vett ketchup paradicsomtartalma 70 százalékos, addig a szlovákiaiban vásárolté mindöszsze 30, holott üvegenként mindkét országban 35 centet kérnek érte. Hasonlóképpen az Ausztriában kínált sonka 91 százaléka színhús, a szlovákiai üzletben vásárolható hústartalma viszont csak 70 százalék, s ráadásul értékes fehérjetartalma is csak a fele az ugyanazon márkanév alatt futó osztráknak. A tapasztalt különbséget a szlovákiai Billa üzletlánc igazgatótanácsi tagja, Jirí Králicek azzal indokolta, hogy kínálatuk a „kereslethez és a lakosság vásárlóerejéhez igazodik”, a napilap azonban ezt az érvet nem fogadta el, minthogy a sonka árában csak egyetlen cent volt a különbség a szlovák vásárlók javára.
Az üzletláncok képviselői Simon Zsolt mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszternél arra hivatkoztak, hogy nekik a forgalom növelése okán elsősorban a vásárlói igényeknek, illetve a lakosság vásárlóerejének megfelelő termékeket kell forgalmazniuk. Ugyan nem utasították el a tárcavezető azon felvetését, hogy több hazai termelésű élelmiszert kínáljanak polcaikon, de azt állították, hogy a szlovákiai őstermelők túl drágán kínálják termékeiket, amivel ugyan nem ért egyet Jarmila Hargasová, a szlovákiai élelmiszer-ipari kamara igazgatónője, de azt elismeri, „a hazai mezőgazdászok az alacsony támogatással és a magas általános forgalmi adóval küszködnek, ezért érvényesülnek nehezen a piacon”. Ezzel arra utalt, hogy az új szlovák kormány január elsejével több olyan intézkedést foganatosított az államháztartási hiány csökkentése érdekében, ami hátrányosan érintette a mezőgazdasági termelőket. Például Szlovákia uniós csatlakozása óta először nem egészíti ki egy centtel sem az uniós támogatást, és megszüntették a gázolaj áfájának viszszaigényelhetőségét. Simon azonban úgy látja, a fő probléma abban van, hogy az üzletláncok Szlovákiában túl magas haszonkulccsal dolgoznak, amit meg is akarnak őrizni, ezért – a lakosság vásárlóerejéből kiindulva – a minőség csökkentését idézik elő. A tárcavezető nyíltan vallja, hogy a tendencia ellen csak nyomásgyakorlással lehet védekezni, ezért megbízta az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ipari Ellenőrzési Hivatalt, végezzen összehasonlító ellenőrzéseket az üzletláncokban forgalmazott termékek kapcsán, a Hospodárske noviny által alkalmazott módszerrel. Az üzletláncok a közös találkozón ígéretet tettek arra, hogy augusztus végéig eljuttatják a tárcához az ellenőrzés alapjául szolgáló minden adatot – és állnak elébe minden vizsgálódásnak.
origo.hu
Sajátos módon juttatott Magyar Péter még a Diákhitel Központ vezetőjeként tízmilliókat egyik fontos, mostani emberének
