Rendvédelmi tábor roma fiataloknak

Öt napot tölthetett harmincöt roma fiatal a fővárosi Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola rendvédelmi táborában. A középiskolások megnézték a Liszt Ferenc repülőtéri tűzoltó-parancsnokságot, a Parlamentet, de a legnagyobb érdeklődést talán a dunakeszi kutyakiképző központ váltotta ki. A lányok végül már azt tervezgették, hogy a fizikai felvételi sikere érdekében komoly edzésbe kezdenek, így a két év múlva esedékes megméretésnél megfelelően szerepelhetnek.

Vona Adrienn
2011. 08. 01. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Marihuánakeresést és fegyveres támadó leterítését is imitáltak a napokban az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Kutyakiképző Iskolájának rendőrei és kutyáik azoknak a roma fiataloknak, akik jelentkeztek az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola rendvédelmi táborába. A Dunakeszin tartott bemutatón a védőruhába öltözött fegyveres támadókat sem kímélték az őrzés-védésre betanított rendőrkutyák. A bűnelkövetőket játszókat ugyanis pillanatok alatt a földre teperték, majd a támadók nyakát vették célba. A kommandósebek akciójánál lövések is eldördültek, amelyektől a kiválóan idomított kutyák nem, csak a hallgatóság ijedt meg.
Az érdeklődő középiskolásoknak bemutatkozott József is, Európa egyetlen kábítószer-ellenes szolgálatot teljesítő yorkshire terrierje. A mindössze öt kilogrammos kutyáról a központba érkező fiatalok alig akarták elhinni, hogy több száz sikeres bevetésen van túl. Ilauszki Tibor őrnagy, a központ főreferense a táborlakóknak azt is elárulta, hogy rendőrkutyák menhelyről származnak, és a kiválasztásuknál nem a nagyság, hanem a bátorság és a játékosság az elsődleges szempont. Tájékoztatása szerint az ebeket a feladatuktól függően kábítószer-, illetve holttestkeresésre, esetleg őrző-védő tevékenységre képezik ki négy-hat hónap alatt.
– Marihuána, hasis, kokain, heroin, amfetamin – ezek azok az alapkábítószerek, amelyek megtalálására oktatjuk az ebeket, hiszen ezek a legtöbb tiltott anyagban benne vannak. Tudja valaki, hogy közülük melyik növényi eredetű? – tette fel a kérdést a központ oktatószobájában Ilauszki Tibor.
– Az összes, kivéve az amfetamin – vágja rá az első sorban ülő vékony roma fiú, majd azonnal sorolni kezdi a szerek egészségre gyakorolt hatásait is. A fiatalok kezében eközben körbe jár a mintául bemutatott gyurmaszerű hasis.
– Két apró szabály van. Az egyik az, hogy a tasakot nem szabad felbontani, a másik pedig, hogy az előadás végén a hasist kérem majd vissza – mondja a főreferens a társaság nagy derültségére.
– Mit tudtok, a kábítószeres bűncselekmények elkövetőire mekkora büntetés szabható ki? – teszi fel máris a következő kérdést az őrnagy, majd a hallgatóság rávágja, hogy az a kábítószer mennyiségtől függ.
– Nem mindegy, hogy valaki terjesztő vagy fogyasztó. A fogyasztók ugyanis vállalhatják az elterelést – magyarázza egy fiatal lány. A tizenhét esztendős Petrovics Helga csendben hallgatja a szerek használatával kapcsolatos információkat, majd az előadás végén az ajtó felé sodródva megjegyzi, az ötnapos tábor minden percét élvezte, de ez a központ tetszett neki a legjobban.
– Ha sikerül felvételiznem a rendőrszakközépbe, akkor biztosan a kábítószer-ellenes területet választom. Ez nagyon izgalmas – teszi hozzá a fiatal lány, aki Baracskáról érkezett a fővárosba. Helga elárulja, hogy két bátyja és a szülei is támogatják abban, hogy a rendőri pályát válassza. – Romaként így példát is tudnék mutatni azzal, hogy sikerül kiemelkednem a szegénysorból, mondja, megjegyezve, hogy Baracskán is gyakoriak a lopások, az erőszakos bűncselekmények.
Styaszmi Gittát inkább az életellenes bűncselekmények érdeklik; a rendőri hivatás akkor jutott az eszébe, amikor ezzel kapcsolatos pályázatot olvasott a gimnáziumában. Úgy véli, a tábor első napján, amikor a felvételihez szükséges fizikai felmérés következett, jól teljesített. – Két kilométert kellett futni, majd fekvőtámaszoztunk is, de nekem nem ment rosszul. Bármennyire is fárasztó volt, végigcsináltuk a feladatokat – magyarázza Gitta.
– Szerencsére még két évem van arra, hogy erősödjek egy kicsit, mert a fekve nyomás nagyon nehéz volt. Az biztos, hogy az önvédelmi sportokat is megtanulom, hogy a felvételi mindenképpen sikerüljön – veszi vissza a szót Helga. Mindkét lány úgy érzi, sok rendőri és tűzoltói feladattal is sikerült közelebbről megismerkednie a tábor ideje alatt, és míg eleinte a biztos megélhetésért szerették volna a rendőri pályát választani, az utolsó napokban már valóban érdeklődni kezdtek a szakma iránt.
Véberné Rostás Krisztina, a Belügyminisztérium romaügyi referense lapunknak elmondta, a minisztérium pályázatára idén nyolcvankét fiatal jelentkezett, közülük negyvenet támogattak.
– Az ötnapos tábort azoknak a középiskolás roma tanulóknak vagy korábban érettségizett diákoknak hirdettük meg, akik még nem töltötték be a 20. életévüket. A pályázatok elbírálásánál a tanulmányi eredményt és a családi körülményeket is figyelembe vettük – magyarázza a kiképzőközpont parkjában Rostás Krisztina. Hangsúlyozza, a kezdeményezés célja az volt, hogy a rendvédelmi pálya iránt érdeklődő fiatalok bepillantást kaphassanak a rendőri, tűzoltói vagy akár a katasztrófavédelmi munka titkaiba, és megtapasztalják, milyen teljesítményt kell elérniük a szakközépiskolába való jelentkezéshez.
Az első napon egyébként Nagykovácsiban, az adyligeti kiképzőközpontban tartották a tábornyitót, a következő napokon rendezték meg a fizikai szintfelmérőket, majd a Liszt Ferenc repülőtér tűzoltó-parancsnokságának bejárása következett. A Parlament megtekintése után nézhették meg végül a dunakeszi kutyakiképző központot a fiatalok. A tábor már nyolc éve elindult, de – hangsúlyozza a referens – évről évre nagyobb az érdeklődés.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.