Volt nagy ünnepség a francia fővárosban, amikor július végén, kemény egyeztetések után Christine Lagarde-ot választották meg a szintén francia Dominique Strauss-Kahn helyére a Nemzetközi Valutaalap élére. A csapodár és nőfaló előd helyett most a szakmaiság, a szigor, a pontosság erénye diadalmaskodott, és mindenki csak örülhetett, hogy Christine Lagarde személyében első alkalommal nő került az IMF vezetői székébe. Az örömkönnyek hamar felszáradtak a francia fővárosban. Bár már a gazdasági és pénzügyminiszter jelölése pillanatában tudtak róla, hogy könnyen büntetőbíróságra kerülhet Lagarde asszony, Nicolas Sarkozy mégis őt jelölte a jelentős nemzetközi posztra. Egy hete a francia Köztársasági Igazságügyi Bíróság, a CJR eljárást kezdeményezett Christine Lagarde ellen, mégpedig „hamisításban való cinkosság és közvagyon megkárosítása” ügyében. A CRJ az egyetlen francia hatóság, amely miniszterek esetében a hivatali idejükben elkövetett visszaéléseket vizsgálhatja. Az említett vádak, ha bizonyítást nyernek, igen súlyosak.
Miről is van szó? 2007-ben a miniszter asszony szóbeli közbenjárására, legalábbis ezt vallotta kabinetfőnöke, Bernard Tapie ügyét újra polgári békéltető bíróság elé utalták ahelyett, hogy hagyták volna a büntetőbíróságra. A három évvel ezelőtt megszületett egyezségben Tapie, az Adidas cég volt tulajdonosa – a kamatokkal együtt – 400 millió eurós csekket kapott a Crédit Lyonnais, akkor még állami cég felszámolójától.
A Crédit Lyonnais ellen ekkor már 15 éve vívta jogi csatáját Tapie. A szocialista Francois Mitterrand második elnöksége alatt még városfejlesztési miniszterséget is kapott a nagyszájú vállalkozó, aki soha nem szégyellte „self-made-man” jellegét, az önmaga megcsinálta ember típusát. A szegénysorból jött Tapie a 70-es, 80-as években csődbe jutott vállalatok megvásárlásával, majd miután rendbe szedte őket, busás haszonnal történő eladásával tett szert vagyonára.
Így szerezte meg a német Adidast is, miközben tulajdonosa lett az Olympique Marseille-nek, amellyel megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A vállalkozó 1993-ban utasítást adott bankjának, hogy vásárolja vissza az Adidast, ám az – a feltételezések szerint az új tulajdonossal összejátszva – ezt nem tette meg. Tapie ezért kárpótlásért és az elmaradt haszonért is perelte a Crédit Lyonnais-t. Időközben megjárta a börtönt is, ahol a kilencvenes évek végén két évet ült a futballcsapatának egyik rábizonyított bundameccse miatt.
Csődbe jutott, mindenét elárverezték. De Tapie nem az az ember, aki könnyen feladja. Színészkarrierbe kezdett, a hozzáértők szerint nem is tehetségtelenül. Nyilván ez nem volt nehéz számára, hiszen mindig valamilyen szerepet játszott. A magát mindig is radikálisnak valló ember a 2007-es választásokon nagy Sarkozy-hívőként jelent meg. Rajongói mindig is voltak, bár párt nem állt mögötte, de azért jó pár szavazatot hozott – főleg a baloldalról – a megválasztott elnöknek. A francia lapok most azt sugallják, hogy valamilyen formában az államfőnek meg kellett köszönnie ezt a nem várt szívességet. Ez egy beszélgetés is lehetett, amelyben felhívta minisztere figyelmét Tapie kérésére, hogy gazdasági békéltetőbíróságon rendezzék ügyét – véli több francia napilap.
Egyelőre arra van bizonyíték, hogy az utasítás Lagarde-től jött, ami már önmagában visszaélés a hatalommal, megengedhetetlen beavatkozás az igazságszolgáltatás ügyeibe. Hiába hangzik frappánsan a volt gazdasági miniszter védekezése: „Olyan fejem van, mintha Tapie barátja lennék?” – tette fel a költői kérdést az újságíróknak. Ennél nyomósabb érvet kell majd előadnia a kihallgatáson. Christine Lagarde személyesen nem ismerte Tapie-t, nem került vele semmilyen kapcsolatba. Mégis, akkor kinek az utasítására, kérésére cselekedett az eddig csak a becsület mintaképeként emlegetett Lagarde, amivel törvényt sértett?
origo.hu
Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
