Az utóbbi években, még a válság előtt sokat hangsúlyoztuk, hogy a két ország viszonya problémáktól mentes, ám nem használjuk ki a potenciálisan benne rejlő lehetőségeket. Milyen kitörési pontokat lát? Mely területeken nyílik lehetőség a kapcsolatok elmélyítésére?
– Mindenekelőtt szögezzük le, hogy jól ismerjük egymást, tisztában vagyunk a másik lehetőségeivel, gondjaival, s a földrajzi elhelyezkedésünk eleve szoros kapcsolatokat feltételez. Magyarország például Ukrajna európai integrációjában is megkerülhetetlen nyugati szomszéd. Összeköt bennünket az is, hogy a múltban hasonló utat jártunk be. Gazdaságaink fejlettségi szintje s a hasonló tapasztalat arra ösztönöz minket, hogy egymástól tanuljunk, s ne azonnal a nyugati modellt másoljuk. Ha például egy az egyben átvesszük a szőlőművelés terén Olaszországban működő módszereket, akkor meglepődhetünk, hogy a mi adottságaink között ez messze nem hozza meg a kívánt eredményt. Gazdaságaink a múltban összefonódtak, ám az előző húsz évben ezek a kapcsolatok jelentős mértékben leépültek. Éppen ezért örvendetes, hogy ígéretesen nő a kétoldalú kereskedelmi forgalom, s egyre nagyobb az érdeklődés a tőkebefektetések iránt is. Ukrajna szívesen fektetne be a komoly tapasztalatokkal bíró magyar agrárszektorba és élelmiszeriparba, s erőinket ily módon egyesítve közösen jelenhetnénk meg az európai piacon is. Ugyanígy Kijev prioritásként kezeli a villamos áram exportjának növelését, amely szektor szintén lehetőségeket kínál az együttműködésre.
– S akkor még nem beszéltünk a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséről, a széles nyomtávú vasút meghosszabbításáról.
– A kelet–nyugati forgalom növelésének ez a leginkább környezetkímélő, időtakarékos és a legolcsóbb módja. Saját tapasztalatunk is ezt mutatja, hét éve sikeresen működik ugyanis a Fekete- és a Balti-tenger közötti vasúti tranzit. Ukrajna tehát tisztában van a vasúti szállítás előnyeivel, támogatja az ilyen irányú elképzeléseket, s a megvalósítás esélyeit növeli, hogy a széles nyomtáv európai meghosszabbítása mellett kiáll Kína, Oroszország és az Európai Unió, benne Magyarország is.
– Említette az ukrán tőke magyarországi megjelenésének újabb lehetőségeit, nem öregbítette azonban az ukrán üzleti szféra jó hírét a közelmúltban az ISD kudarccal végződő szerepvállalása a Dunaferrben s még kevésbé Dmitro Firtasnak az Emfesz körüli botrányai.
– Két különböző esetről beszélünk. Ami a donyecki csoportot illeti, pontosabban fel kell talán mérni a lehetőségeket. A jelenlegi kormány az ország tekintélyének ilyen értelmű megőrzését már elvárja a külföldön befektetőktől. Eleve tisztában voltunk vele, hogy kockázatos befektetésről van szó, s erre jött a válság. De az is igaz, hogy a magyar kormányoknak is komolyabb segítséget kellett volna nyújtaniuk a befektetőnek, ha meg akarták volna őrizni a magyarországi acélgyártást. Mint ahogy most az együttműködés lehetőségeiről a magyar borászokkal tárgyalva is felmerült a kormánygarancia fontossága.
– Az ISD esete valóban alapvetően összefügg a gazdasági válsággal, az Emfesz körüli botrányok azonban felvetik a befektetések átláthatóságának kérdését.
– Ez így van, s bár Dmitro Firtas ukrán állampolgár, ez ügyben nem is igazán Ukrajna az érintett.
– Térjünk vissza a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséhez. Milyen lehetőségeket kínál ez a magyar gazdaság szereplőinek?
– Milyen téren a legnagyobbak s világszerte elismertek Magyarország tapasztalatai? Ez természetesen elsősorban a mezőgazdaság. Adott az együttműködéshez minden. Magyarország e téren komoly tudással s potenciállal bír, partnereket keres, Ukrajna pedig kész befektetni ebbe az ágazatba. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a világ előtt álló egyik legnagyobb kihívás éppen az egyre érezhetőbb élelmiszerhiány, akkor világos, hogy ugyancsak perspektivikus ágazatról van szó. A másik, már említett terület a közlekedési infrastruktúra elengedhetetlen fejlesztése. Szó volt a vasútról, de mondok másik példát is. Miért nem használjuk ki közösen a dunai hajózásban rejlő potenciált? A világnak szüksége van az ukrán búzára, amelynek exportjához az útvonalak bővítésére van szükség. De vegyük a Tiszát, amely természeti anomáliáival mindkét országnak rendszeresen gondokat okoz. Itt is kézenfekvő az együttműködés.
– A gazdasági kapcsolatok fejlődését megalapozza, hogy a viszony politikai értelemben is kiváló. Éppen ezért aggasztók az utóbbi időben megszaporodott, a Kárpátalján élő magyar kisebbséget érintő, alapvetően nacionalista indíttatású incidensek. Mivel magyarázza mindezt?
– A legfelső szintű találkozók hangulatát a teljes egyetértés jellemezte. Bizonyos kérdések megoldását azonban a kormányközi vegyes bizottság hatáskörébe utalták. Miután a kinevezésemet csak a közelmúltban kaptam meg, ezen a szinten az egyeztetés nem kezdődhetett meg, s a párbeszéd hiánya, e köztes szint munkájának kiesése bizony érződött. Maguktól nem oldódnak meg a
dolgok.
origo.hu
Kiugrott a kocsiból a pirosnál, és tiszta erővel kezdte ütni felesége autóját az elhagyott pécsi férj - videó
