Vádlottak

Vádlottá válni jogállamban is kellemetlen, kényelmetlen, sok esetben idegtépő állapot. A büntető-, majd az azt követő hosszadalmas peres eljárás megtépázza az ember idegrendszerét, hogy a jó híréről ne is beszéljünk. Ám ha a közmegbecsülés övezte bíróság bűncselekmény hiányában menti fel a megvádoltat, miután a tárgyalások során lehetőséget biztosított arra, hogy a nyilvánosság előtt megmutassa gondolkodásmódját, erkölcsi nézetrendszerét az őt tisztázó bizonyítékokkal együtt, a felmentő ítélet szinte feddhetetlenséget kimondó erkölcsi bizonyítvánnyá magasztosulhat. A törvény előtti egyenlőség azt jelenti, hogy nincsenek kivételezett emberek. Ugyanolyan jogokkal rendelkezik tehát a cigány, aki uborkát lopott a szomszédja kertjéből, mint a népszerű színész, aki bedrogozott állapotban balesetet okozott, majd cserbenhagyta áldozatait, vagy mint egy volt miniszterelnök, akit hivatali visszaéléssel gyanúsított meg az ügyészség.
A bűnüldöző hatóságok most nagyvadra vetették ki a hálójukat. Egy volt miniszterelnököt akarnak gyanúsítottként kihallgatni. A nyomozás végeredménye az is lehet, hogy vádat emelnek egy volt kormányfő ellen. Ilyenkor az lenne a normális reakció, ha a makulátlanságában biztos politikus férfiú okirati bizonyítékokat, jegyzőkönyveket és tanúk garmadáját maga mögött tudva, emelt fővel állna a vizsgálat elé, ha a nyilvánosságot hívná segítségül a gyors eljárás érdekében, hogy mielőbb tisztázhassa magát a közvélemény előtt, hogy eloszlassa a gyanú árnyékát is. Ehelyett öszszevissza csapkod a levegőbe, a jelenlegi kormányfőt rágalmazza azzal, hogy őt, a politikai riválisát börtönbe akarja csukatni.
Először is, már régen nem politikai riválisa ő senkinek. Még Mesterházy Attilának sem. Eddig azt gondolhattuk, hogy a visszatérés lehetőségét a politikai élvonalba akkor veszítette el Gyurcsány Ferenc, amikor lemondott kormányfői posztjáról, kurtán-furcsán hátrahagyva csapot-papot, plusz a sok ezer milliárdos államadósságot, egy erkölcsi és anyagi romhalmazzá züllesztett országot. Hogy a bohóckodásáról az utódkeresés bohózatában most ne is essék szó. A közvéleményben nagymértékben erősíti a kételyt a potenciális gyanúsított Gyurcsány Ferenc ártatlanságát illetően a volt kormányfő harcmodora.
Hogy tudniillik sokkal inkább hangoztatja azt ország-világ előtt, hogy a hivatalban lévő kormányfő akar politikai leszámolást végrehajtatni ellene, semmint azt, hogy ártatlan. Gyurcsány ellen jelenleg eljárás folyik a Sukoró-ügyben – mégpedig az LMP-s Schiffer András feljelentésére – hivatali visszaélés gyanújával. Hogy lesz-e a végén az ügyben vádemelés, azt a végrehajtó hatalomtól, így Orbán Viktortól is független ügyészség dönti el. Mint ahogy a bűnösségéről is független szervezet, a bíróság fogja kimondani a végső szót.
Az eddigi információink szerint Orbán Viktor egyetlen feljelentést sem tett Gyurcsány Ferenc ellen. Elég nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy nem is fog.
Neki nem Orbán miatt kell tartania a lehetséges büntetőeljárásoktól, hanem a beismerő vallomásnak beillő őszödi beszédért, az elismert hazugságokért a gazdasági tényadatokat illetően, illetve ama kimondott igazságért, hogy a 2006-os választások megnyerése érdekében nem kormányozták felelős politikai vezetőkként az országot. És akkor még nem ejtettünk szót a „felelős” kormányzásuk idején tomboló és az ezermilliárdokban mérhető kárt okozó korrupcióról. Azt senki nem gondolhatta, hogy miközben a maffiahálózattá fejlődött Vörös Polip tagjait börtönbe csukják, a főnököt meg sem próbálják majd kérdezni megfelelő jogállami keretek-körülmények között, hogy tudott-e ezekről az ügyekről, illetve, hogy véletlenül nem ő irányította-e ezt a szervezett akciósorozatot.