(változhat-e a trend )

Én nem tudom, hogy július vége felé, a legtöményebb uborkaszezonban, illő-e politikai mérlegelésbe bocsátkozni, hiszen a jövendölések sohasem a forró nyárról, hanem a forró őszről szólnak. Annyi biztos, hogy a kormány elképzelései az elmúlt hónapokban markánsan kirajzolódtak, s itt nem a kisebb-nagyobb, már közölt tervekre gondolok, hanem az egyre nyilvánvalóbb, hosszú távú szándékra, amely arra irányul, hogy Magyarország gazdasági, politikai, kulturális és erkölcsi trendje alapvetően megváltozzon. Egyértelmű, hogy ehhez mindenképpen meg kell nyerni először is az eladósodással vívott csatát.
Egy dolgot érzek valóban egyértelműnek: ha a hatalom érzéketlenséget mutat, és erejét fitogtatja, s nem veszi tudomásul, hogy egyéni érdeksérelmeitől senki nem tekint el készségesen, nagy hibát követ el, s az önmaga elé állított erkölcsi (szolidaritási) mércét semmibe veszi. A józan eszemre vagyok utalva, amelynek józanságához csak annyi kétség fér, hogy tagadhatatlanul rokonszenvezek azzal a világszemlélettel, amit a kormány – legalábbis verbálisan – képvisel. Az első kérdés önmagamhoz: egyetértek-e azzal, hogy Magyarország ideológiai, politikai és kulturális trendjét szükséges megváltoztatni, s ezt megelőzően, a gazdaság rendbetételének módja és annak kommunikációja nem igényel-e kérdezősködést, s nem kifogásolható, illetve bírálható-e azok részéről, akik a céllal maradéktalanul egyetértenek? Ebből logikusan következik a második kérdés: a kormány „rendbetevési” technikája gyakorlatilag és (nem mellékesen) a kommunikáció terén átgondolt, szakszerű és helyes-e. Már esztendőkkel ezelőtt, amikor biztossá vált, hogy a Fidesz – az MSZP segítségével – gond nélkül, hatalmas fölénnyel megnyeri a választásokat, számos írásomban utaltam rá, hogy a pártszövetség akkor jár el helyesen, ha jó előre közli választóival, miszerint az ígért változás áldozatokkal jár sokak részéről, és bizonyos korlátozó, érdeksérelemmel járó intézkedések elkerülhetetlenek.
A Fidesz-kormány kétségkívül komoly lépéseket tett az irányban, hogy elkerülje a látványos megszorításokat, de mégis keresztülvigye azt, ami a csőd elkerüléséhez okvetlenül szükséges. Nem hazudott tehát, csak bizonyos dolgokról hallgatott, s közben kereste az igazságosság útját, ami nem mindig egyenes. Az IMF-et, amely minden alkalommal úgy viselkedik, mintha az ő feladata lenne kormányozni a kormányokat, Magyarország részéről meglepetések érték, ez a kormány makacsul a saját útját járja. Eme bátorság elvileg helyeselhető. Ám hamar eljön az ősz, s ha a kormány az erőt és a határozottságot nem vegyíti fokozott empátiával, s nem keresi a megegyezés, megértés útját, az ősz valóban forró lehet, érthető indulatoktól vezérelt „tűzoltótűzfészkekkel és rendőri rendbontásokkal”.
A következő időszak döntően befolyásolja Magyarország további sorsát. Hogy a trendek megváltoztatására van-e igazán komoly esély, én nem tudom…