Vigyázat, méreg!

Ökoterroir

Mondják, hogy a terménylopások elleni védekezés egyik, elrettentésül kieszelt módja, amikor az esemény után a károsult közhírré teszi: ne fogyasszák el az elorzott burgonyát, káposztát, mert mérgező vegyszerrel lett permetezve, ami még nem bomlott le, meghalhat, aki elfogyasztja. Én ezt nem hiszem el, mert ugyan nem könnyű a gazdáknak megóvniuk nehéz munkájuk gyümölcsét a tolvajoktól, de azt minden falun élő tudja, hogy ilyesmi trükkel nem lehet távol tartani a hívatlan látogatókat a veteményeskerttől. Miért hallgatnák éppen a közszolgálati rádió híreit azok, akik egyáltalán nem hallgatnak rádiót, nem olvasnak újságot, a tévében is csak a brazil sorozatokat nézik? S ha netán tudomásukra jutna a hír? Van, aki a dögkutat is megdézsmálja és kutyabaja se lesz az onnan származó hústól, a lopott árut meg legfeljebb eladnák valakinek, nem ennének belőle. Nekem, aki városlakóként éltem le eddigi életem javát, sokkal elborzasztóbb azt kihallani az ilyen hírből, hogy egyes élelmiszernövény-termesztők egészségre ártalmas, esetleg halálos mérgezést is okozó kemikáliákat alkalmazhatnak. Hozzájuk képest valóban ártatlan széplélek az, aki árammal próbálja megvédeni a javait a notórius önkiszolgálóktól.
Emlékszem, gyerekkoromban hogy megijesztett, amikor egy régi irredenta versfélében azt hallottam: „…megmérgezik kútjainkat, vizeinket”. A kútmérgező a mai napig a legaljasabb bűnök elkövetőinek kijáró titulus – akár szellemi és politikai vonatkozásban is –, a középkori német városokban a tejhamisítókat, borpancsolókat különös kegyetlenséggel büntették meg nyilvános elrettentésül mások számára. Főben járó gaztett szándékosan megrontani mások ételét, italát, hiszen abból vagyunk, amit megeszünk, megiszunk.
Néhány évtizede még a nikotinoldat volt a legveszélyesebb – természetes – növényvédő szer, amivel lemosták a levéltetvet a rózsa bimbóiról és egyes gyümölcsfák friss hajtásairól, a szőlőt rézgálicos-meszes bordói lével permetezték, de a gazdák pontosan tudták, mivel van dolguk, és az első eső lemosta a növényről a veszélyes anyag maradékát. Ma egész vegyianyag-raktár van a falusi házak garázsában, sufnijában, az ajtóra nyugodtan kiszegezhetnék a halálfejes figyelmeztető táblát. Olvasom a Magyar Nemzet július 23-i számában, hogy „számos gyomirtó szer egyik legfőbb összetevője, a glifozát nevű vegyi anyag hatása összefüggésbe hozható a rákkal, többféle születési rendellenességgel és idegrendszeri betegséggel, például a Parkinson-kórral. A glifozát károsíthatja a sejteket, még a nemi jelleget is befolyásolja, mivel felborítja a hormonális egyensúlyt. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ez a vegyszer káros a folyókra és a benne élő állatokra, a talajban felborítja a tápanyagok egyensúlyát, az ivóvizet is beszennyezi.” Micsoda remek segítő terméket sikerült kifejlesztenie korunk tudós vegyészeinek. Le a kalapokkal! – az utolsó kártékony „növényvédő” vegyszer ünnepélyes temetésekor.