– Ön náci?
– Nem vallok nemzetiszocialista eszméket.
– Fasiszta?
– Nem, mert nem vagyok olasz.
– Ha olasz volna?
– Akkor lehet, hogy fasiszta lennék.
– A fasiszta eszmék egy része minden további nélkül átvehető, függetlenül attól, hogy melyik országban élünk.
– Maradjunk annyiban, hogy magyarként nem vagyok fasiszta.
– Szélsőjobboldali?
– Jobboldali.
– Attól függ, honnan nézzük.
– Nem tartom magam szélsőségesnek. És a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat sem tartom annak. Nem hirdetünk szélsőséges nézeteket. Elkötelezett nemzetiek vagyunk, és – ahogyan mondtam – jobboldaliak. Sokakkal ellentétben én nem gondolom azt, hogy az ilyenfajta, oldalak szerinti felosztás idejétmúlt lenne. A jobboldaliságnak vannak ismérvei. Aki ezekkel azonosul, az jobboldali. Még akkor is, ha nem tud róla.
– Milyen egy igazi jobboldali?
– A jobboldaliság elsősorban életvezetési kérdésekben és ideológiában csúcsosodik ki. Például konzervatívak vagyunk, tiszteljük és megéljük a hagyományokat, elvetjük a modernitást. Monarchisták vagyunk, a királyságban hiszünk, nem a parlamentarizmusban.
– Mondja ezt ön, a parlamenti képviselő.
– Most ez van. Nem feltétlenül úgy kell elgondolni, hogy holnap válasszunk királyt. Jelenleg nincs is legitim uralkodói dinasztia. Láttunk már király nélküli királyságot. Tarthat egy évig, de tarthat kétszázig is. Mindenesetre a történelem bebizonyította, hogy képes működni. Magyarország majdnem egy évezreden át királyság volt, és mindig képes volt alkalmazkodni a kihívásokhoz. Ez a fejlődés a kommunistákkal megszakadt, és azóta sem állt helyre. Amikor az új alaptörvény kapcsán azt hallom, hogy jogfolytonosság, csak röhögni tudok.
– A mai monarchiákban a mindennapokat meghatározó, gyakorlati döntéseket a pártok által alkotott országgyűlések hozzák, nem a király vagy a királynő.
– Mit csinálnak a pártok? Ígérgetnek, hogy neked több pénzed lesz, jobb lesz, könnyebb lesz, biztonságosabb lesz. A materialista szemlélet határoz meg mindent. Egyetlen párt sincs, amelyik ne materialista alapállásból vetne fel kérdéseket és kínálna azokra megoldásokat. De ez meg fog változni. Lehet, hogy nem a mi életünkben, de előbb-utóbb biztosan. Eljön az az idő, hogy nem kellenek majd pártok.
– Eszerint a Jobbik is materialista. Ön, aki a parlamentarizmust elveti, bent ül az Országgyűlésben, egy olyan frakcióban, amely a logikája szerint elvetendő módon materialista.
– Nem mindegy a mérték. A szocik teljesen materialisták, az LMP-nek fontosak a bálnák is, a Jobbik politikájában pedig vannak ugyan anyagi elemek, de lényegesebb a szellemi, nemzeti, értékalapú tartalom.
– Magyarán: ha valóra válnak az ön politikai ideái, a Jobbiknak annyi.
– Ebbe ne menjünk bele, mert a vége az lesz, hogy „a Zagyva a Jobbik ellen küzd”. Ez nem igaz. Most egy ilyen történelmi helyzet van, máskor meg majd lesz egy másik. Azt pedig, hogy nem vagyok parlamentarista, csak még jobban megerősítette az az időszak, amit az Országgyűlésben töltöttem eddig. A 386 képviselőből ugyanis 300 erkölcsi gané. Ezt nyugodtan leírhatja.
– Jobbikosok csak 46-an vannak. Magyarán van legalább 40, ön által nagyra tartott képviselő, aki más frakcióban ül.
– Még csak azt sem mondom, hogy az általam becsült képviselők között ott van az összes jobbikos.
– Ön lát szocialista erkölcsbajnokot is?
– Ezt így nem mondanám, de van olyan, akit tisztelek, mert – bár az elveit elfogadhatatlannak tartom – azt látom, hogy azok mellett becsülettel, tisztességgel kiáll. Fogalmazzunk úgy, hogy szocialistában is láttam már meg az embert. Mint ahogyan LMP-sben és fideszesben is.
– A kereszténydemokratákat kihagyta.
– Azok között vannak a legnagyobb farizeusok. A legjobban azokat vetem meg, akiknek semmilyen elvei nincsenek, csak a hatalom, a pozíció, a befolyás és a pénz érdekli őket, a lépéseiket viszont megpróbálják valamilyen értékalapú dumába csomagolni.
– Onnan nézve, ahol ön van, kik a szélsőségesek?
– Mindazok, akik nem tűrnek meg semmilyen véleményt a sajátjukon kívül, osztják az észt, közben tönkreteszik az országot. Ebben leginkább a magukat liberálisnak hazudók jártak élen az elmúlt évtizedekben. Bennünket – nem csak ők – folyamatosan ütnek-vágnak, hogy így vagyunk szélsőségesek meg úgy vagyunk szélsőségesek. Hát mondja meg: mi hangoztatunk olyan eszméket, társadalmi és gazdasági okosságokat, amelyek csődbe vitték az országot? Mi tettük tönkre morálisan, egzisztenciálisan, mi nyomorítottuk meg az embereket testileg-lelkileg, mi sodortuk őket a kilátástalanság szélére, mi zúztuk szét az egymás iránti felelősségvállalás, az összetartozás szellemiségét?
– Ha már összetartozás: ön bajtársának nevezte Tyirityán Zsoltot, a Betyársereg vezetőjét, aki a Magyar Szigeten más bőrszínűek és zsidók lelövéséről beszélt. Vona Gábor Jobbik-elnök viszont elhatárolódott tőle.
– Tyirityán felvázolt egy fikciót, de nem mondta azt, hogy le kell lőni a zsidókat. Nem szeretünk arról beszélni, hogy mi lesz a világban 20-30 év múlva, pedig nagyon is reális veszély, hogy népek vagy inkább kultúrák egymásnak esnek. Erről szólt az a beszéd. Nem mondta, hogy a sötétebb bőrűekre lőnek majd a világosabb bőrűek. Lehet, hogy a sötétebb bőrűek lőnek a világosabbakra. Egy lehetőséget vázolt fel, amelyre fel kell készülni, mert nem lehet kizárni.
– Idézzük szó szerint Tyirityánt: „el kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütőbillentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszínt lát”. Azt is mondta, hogy „amikor az izraeliek ide fognak jönni Merkava harckocsikkal vagy lopakodó bombázókkal, bennük meglesz az a morális kérdés, hogy lakóházat szétlőjön? Biztos vagyok benne, hogy nem! És bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?”
– Az idézetből is látszódik, hogy Tyirityán Zsolt egy feltételezett önvédelmi helyzetről beszélt, nem pedig arról, hogy mi lépünk fel agresszorként.
– Vona Gábor azt mondta, hogy ezekkel a kijelentésekkel sem ő, sem a Jobbik nem vállal közösséget.
– A Hatvannégy Vármegye és a Betyársereg sem szól bele, mit és hogyan mond vagy tesz a Jobbik, így van ez fordítva is.
– Mindenesetre az ön által támogatott Tyirityán-féle retorika a Jobbik számára elfogadhatatlan. Márpedig ön a Jobbik frakciójában ül. Ne mondja, hogy ez nem feszültségforrás!
– Annyira imádom, amikor a magyar sajtó azzal foglalkozik, hogy megpróbálja összeugrasztani a Jobbikot és a többi nemzeti radikális szervezetet! Felejtsék már el! A Hatvannégy Vármegye, a Betyársereg, a Jobbik és még több más nemzeti radikális szervezet mást és mást képvisel. Különböző stratégiai és ideológiai elképzelésekkel rendelkező csoportok ezek, amelyek a 90-es évek óta képtelenek voltak megegyezni a közös nevezőben. Holott legfeljebb 20 százalék volt az eltérés közöttük. Most a közös 80 százalékra építünk. Én a Jobbik frakciójában a Hatvannégy Vármegyét képviselem, a nemzeti radikális kemény magot. Az én dolgom ez. Másé meg más.
– Képviselőként az első kemény magos szöveg az volt öntől, amikor Bányai Gábor fideszes honatya egy beszólására azt válaszolta a parlamenti ülésteremben, hogy „a folyosón majd megbeszéljük”.
– A média ocsmányul elhazudta a lényeget. Bányai Gábor egy felszólalásom alatt azt kiabálta be, hogy „kussoljál, te hülyegyerek”. Szerintem erre elég elegánsan és visszafogottan válaszoltam, főleg a korábbi önmagamhoz képest.
– Még elegánsabb, ha ilyenkor a sértett képviselő azt kéri a levezető elnöktől, hogy vetesse jegyzőkönyvbe a sértő bekiabálást, a házbizottság tárgyalja meg a kérdést, és járjon el az Országgyűlés méltóságának megsértése miatt.
– Na ne vicceljünk már! Ez nem az ovi, hogy „elnök bácsi, a Gabika csúnyát mondott”, a Gabika erre azt válaszolja, hogy „a Gyuszika árulkodik”, az elnök bácsi meg azt, hogy „gyerekek, béküljetek ki”. Egy kis karakánságtól nem kell megijedni, de Gabika megijedt, mert egy nap múlva a folyosón már nem volt olyan nagyfiú.
– Bármennyire megveti a politikai korrektséget, a parlamentben nem engedhet meg magának ugyanúgy mindent, mint az utcán.
– Bizony, meg is állítanak időnként, hogy puhulok. Érzékelem, hogy ez így látszik, és ez okoz némi belső konfliktust. De megbirkózom vele, vannak ennél fontosabb problémáim. Aki ismer, az úgyis tudja, hogy mennyire vagyok vagy nem vagyok kemény.
origo.hu
Budapesten egyre nagyobb a veszély
