A bajnokság és a BL mellett jövőre a válogatott számára januárban Európa-bajnokságot, áprilisban a sportág jövőjét is jelentősen befolyásoló olimpiai selejtezőt, júniusban pedig vb-selejtezőt rendeznek – vázolta a menetrendet Mocsai Lajos. – Ráadásul sokak régi vágya teljesül, mert az erős hazai élboly mellé felzárkózik egy olyan középmezőny, amely komoly erőbedobásra készteti az élcsapatokat is.
– Mennyire komolyra? Legborzongatóbb rémálmában egyáltalán felvetődik, hogy ne a Veszprém lenne a bajnok?
– Erre most mit válaszolhatnék? Ha az én pozíciómban ez felvetődne bennem, már nem is lehetnék a Veszprém edzője, még a saját szememben sem. Több mint három éve veretlenek vagyunk az NB I-ben, de idén átrendeződik a belső négyes védekezésünk, támadásban pedig elveszítettük Eklemovicsot, ezért inkább azt mondom, nagyon kell rá ügyelnünk, hogy a bajnoki címünket és a veretlenségünket is megőrizzük.
– Szurkolóik számára ez alapvetés, ők a Bajnokok Ligája négyes döntőjére áhítoznak. Ennek eléréséhez mi kellene: óriási bravúr vagy közepes csoda?
– A világ afelé halad, hogy a BL-ben már a nyolc közé jutás is jelentős siker, de az is szerencse- és sorsolásfüggő. A négybe kerülés pedig inkább az álom kategóriája.
– Négy játékos távozott, négy érkezett – nélkülük, illetve velük erősebb vagy gyengébb lesz az idei Veszprém? Bár egyesek szerint évről évre törvényszerűen gyengül a csapat, hiszen az utánozhatatlan Carlos Perez egy esztendőnyit mindig korosodik.
– Igen, augusztusban ünnepeltük a negyvenedik születésnapját. De ha nem gyötrik sérülések, ugyanolyan kiváló játékra képes, mint korábban, úgyhogy a pótlásáról szerencsére nem ma kell gondoskodnunk, az hosszú távú feladat. Egyébként a tavalyihoz hasonló szintű lesz a csapatunk, Perics egyénisége azonban mindenképpen hiányozni fog, ő a munkában, a háttérben erőt adott a többieknek is. Iváncsik Gergő lett a csapatkapitány, mostantól neki kell majd ezt a feladatot ellátnia.
– A válogatottban is számít Perezre? A januári svédországi vb-n a klubvezetőség csupán három mérkőzést engedélyezett neki, de e tekintetben az olimpiai selejtező az ideális verseny a számára, hiszen ott mindenkinek csak három meccset kell játszania.
– Az olimpiai selejtezőre a legjobb kerettel kell felállnunk, ennek tagja Perez is, tehát számítok rá. Az Eb-n még lesz mód a kísérletezésre, csapatépítésre, az más ügy. Természetesen szó sem lehet arról, hogy feladnánk akár egyetlen meccsét is, de a halálcsoportba kerültünk, és akad néhány csapat, amelynek az Eb-n kellene megszereznie az indulás jogát az olimpiai selejtezőre. Nekünk ez szerencsére megvan, úgyhogy az Európa-bajnokságot öszszességében az áprilisi olimpiai kvalifikációs torna érdekei alá kell rendelnünk.
– Ha valaki felajánlaná önnek, hogy a nemzeti együttes kijut Londonba, viszont a szezonban egyetlen más sikert sem ér el sem válogatott, sem klubszinten, azt elfogadná?
– A munkakörömnél fogva sem tehetném meg. Egyensúlyt kell tartani a válogatott és a Veszprém munkája, érdekei között, hiszen a kettő ráadásul erősen összefügg egymással.
– A nyári felkészülési mérkőzéseken a megszokottnál gyengébb eredményeket ért el az MKB Veszprém. Levonható ebből bármiféle következtetés?
– Annyi, hogy ha harmadosztályú ellenfeleket választottunk volna, bizonyára százszázalékos mérleggel zárunk. Mi viszont a világ élvonalával találkoztunk, idegen környezetben, olykor játékvezetői nyomás alatt. Ráadásul abban a tekintetben is a nehezebb utat választottuk, hogy olyan hathetes munkával kezdtünk, amelynek az erőfejlesztés, a játékosok állóképességének növelése volt a fő célja. De kár is erről többet beszélni, mert a felkészülés szóban benne van annak az eredeti értelme.
– A női szövetségi kapitány kiválasztásának azonban érdemes néhány mondatot szentelni, már csak azért is, mert sokak szerint ön Vetési Iván elnök első számú szakmai tanácsadója. Így van?
– A női szövetségi kapitány kijelölésében, a döntés utolsó fázisában nem vettem részt.
– Nem is ért egyet vele?
– Én a magam részéről magyar kapitányt választottam volna. Amikor Németországban dolgoztam, a Lemgóval elért sikereink alapján 1995–96-ban kapitányjelölt voltam – a klubnál a közelmúltban szavaztak az előző évszázad csapatára, és engem választottak edzőnek –, ám az ottani sportági elnökség és edzőbizottság úgy döntött, hogy a német válogatott élén német szövetségi kapitánynak kell állnia. Ezen egyáltalán nem sértődtem meg, a magyar nemzeti együttes kispadjára én is magyar edzőt képzelnék. Annál is inkább, mert 1978 óta jelentős erőfeszítéseket teszünk a Testnevelési Egyetemen, hogy kiváló hazai edzőket képezhessünk. Nem ismertem a jelöltek pályázatát, valamint a válogatottakat adó klubok véleményét sem, elképzelhető, hogy konszenzus alakult ki közöttük, ezzel orientálták a döntéshozókat, úgyhogy csak annyit mondhatok: én Kovács Péter és Hajdu János mellett voltam, nem Karl Erik Böhn ellen.
origo.hu
Készek a mobilgátak, a Dunakanyar a tetőzést várja
