Az a bizonyos három T

A szocializmus időszakának magyar filmgyártásával foglalkozik az Alpbachban tartott Európai Fórum filmworkshopja. Az esemény kétnapos, a tegnapi nyitónapon Vitézy László filmrendező tartott előadást Tiltás, tűrés, támogatás címmel. A rendező a szocialista filmgyártásban szerzett tapasztalatairól mesélt a konferencia kulturális és gazdasági szakemberekből és egyetemi, főiskolai hallgatókból álló közönségének.

Négyezer résztvevő, köztük fiatal diplomások és hallgatók tanácskoznak hatvan országból azon a szeptember elejéig tartó Európai Fórumon, amelyen időszerű kérdéseket járnak körbe. A fórum részeként rendezik meg a Magyar film Hollywood és a politika között című, kétnapos filmworkshopot, ahol a magyar filmipar olyan külföldre emigrált alakjainak életművéről is szó esik, mint például Kertész Mihály vagy Gábor Zsazsa, de körüljárják az itthon maradott művészek sorsát is, akik a kommunista érában, az aczéli három T, a tiltás, tűrés, támogatás kultúrpolitikájának háromszögében próbáltak meg a valóságról beszélni.
A vitaindító előadást Vitézy László filmrendező tartotta tegnap. A rendező maga is számos játék- és dokumentumfilmben igyekezett megmutatni a szocializmus igazi arcát, de ő a rendezője például a Legvidámabb barakk című, a múlt rendszer tizenkét volt vezetőjével a rendszerváltozás idején készült dokumentumfilm-sorozatnak is. A rendező lapunknak úgy nyilatkozott: nagyszerű volt a téma fogadtatása Tirolban. – A közönség körében nagyon sok fiatal van: úgy meséltem, mintha az unokáimnak mesélnék – mondta lapunknak Vitézy László, aki szerint a hallgatók soraiban mindenki pozitívan viszonyult a témához. – A fiataloknak meg kell érteniük ezt a világot, amely tulajdonképpen tovább él, hiszen ma sincs válasz arra a morális űrre, amely az előző rendszer ötven évében létrejött. Pedig akkoriban is voltak művészek, akik mégis a valóságról próbáltak meg filmeket készíteni. Az én előadásom arról szólt, hogyan lehetett akkoriban filmet csinálni az ő pénzükből, ellenük – tette hozzá a filmrendező. Vitézy László úgy gondolja, a korszak feldolgozásához európai összefogásra van szükség, és arra, hogy azok is megértsék a posztkommunista országok múltját, akik soha nem éltek hasonló rendszer uralma alatt.
A rendező szerint a múlt feldolgozásában a kortárs kultúrának, ezen belül a televíziónak és a filmnek is nagy szerepe lesz. – Olyan mélyen megalázták a népet, annyira reménytelenné, érdektelenné, piszkos alkukat elfogadóvá tették, hogy sok időnek kell eltelnie, s egy újfajta művészi stílusnak kell megszületnie ahhoz, hogy az emberek újra öntudatra ébredjenek, megtanuljanak rendesen dolgozni, vetni és aratni, felelősséggel gondolkodni a jövőről – foglalta össze előadását zárógondolataiban Vitézy László.