Egy antik értelemben vett igazi népünnep

Tasnádi Csaba Jászai Mari-díjas rendező 1999 óta vezeti a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat. Harmadik ciklusát tölti, kinevezése 2014. június 30-ig szól. A teátrum vezetése mellett a direktor nevéhez fűződik a Vidor fesztivál elindítása is, amelyet az idén tizedszer rendeztek meg Nyíregyházán.

Miért döntött úgy, hogy elindítja a Vidor fesztivált?
– Már akkor megfogalmazódott bennem az ötlet, amikor a Szentendrei Teátrum igazgatója voltam. Hiányzott a fesztiválpalettáról egy kizárólag szórakoztató előadásokra fókuszáló színházi mustra. A színházművészet gyakran mostohagyermekként kezeli ezeket az előadásokat, pedig abban az országban, ahol a műfaj olyan kiválóságai éltek és alkottak, mint például Kabos Gyula, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, a míves szórakoztatásnak is komoly hagyománya van.
– Színházi mustra helyett mégis világzenei fesztiválként jegyzik a Vidort…
– Alapvetően színházi fesztiválnak terveztem, de a cél az volt, hogy létrejöjjön a régió egyik legfontosabb összművészeti seregszemléje. Mivel a színház befogadóképessége korlátozott, sokan kiszorultak a programokról. Antik értelemben vett népünnepélyt szerettem volna. Tudatosan fejlesztettük és bővítettük a kínálatot. Nagyon fontos a Vidor karitatív jellege is; a programok nagy része ingyen látogatható, börtönökben, szociális intézményekben is vannak előadások. És ami talán még fontosabb: a fesztivál nagyon sokat tett a régióról alkotott negatív sztereotípiák megváltoztatásáért. Messziről is sokan visszatérnek, és ez jótékony hatással van az itt élők önbecsülésére.
– Milyen költségvetésből gazdálkodnak?
– Az elmúlt években 95 millió forint körül volt a költségvetés, de annak ellenére, hogy sokat segített a város, a megye és a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán is 18,5 millió forintot nyertünk, a megvonások és a válság miatt ez a szám a kétharmadára csökkent. Szerencsére így is erős programot tudtunk összeállítani.
– Több vidéki színház finanszírozása is bizonytalan. Önökre is igaz ez?
– Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke az évadnyitó társulati ülésen hangsúlyozta, hogy a megyének nagyon fontos a színház léte. Az önkormányzati törvény változásával azonban minden vidéki városban módosulni fog, hogy ki a fenntartó. Várhatóan az állam viszszaveszi a fenntartói jogokat a megyéktől, majd – remélhetőleg – konszolidálva a színházak helyzetét, visszaadja azt a városoknak. Ez az őszi törvénykezési időszakban fog tisztázódni.
– Az ön kezdeményezésére holnap Nyíregyházán ül össze a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete, hogy az előadó-művészeti törvény változásaival kapcsolatos aggályokat megvitassák. Miről lesz itt szó?
– Több olyan kérdés van a nemrég módosított törvényben, amire nem tudunk egyértelmű választ adni. Szeretnénk az ilyen típusú problémákat összefoglalni, és észrevételeinket eljuttatni az illetékes minisztériumhoz, hogy – miután választ kaptunk – minél tisztábban lássunk a törvény alkalmazásakor. Az első törvény megszületésénél éreztük, nem tökéletes, de örültünk, hogy kialakult egy egységesnek mondható szabályrendszer.
– Színházuk nem tagja egyik szakmai szervezetnek, a Magyar Színházi Társaságnak és a Magyar Teátrumi Társaságnak sem. Miért?
– A színháznak nem feladata, hogy politizáljon. Egy ideális társadalom nem engedheti meg magának, hogy átpolitizált színházi döntések mentén alakuljon a kulturális életének egy szelete. Nem szeretnénk semmilyen politikai alapokon álló csoporthoz tartozni, annak megfelelni. Egyedül a nézőnek. Egykori mesterem, Ádám Ottó mondta valamikor: próbáljunk meg olyan színházat csinálni, amelyről legalább a buszmegállóig beszélgetnek az emberek. Erre törekszem.