Erősebb fordulat kell

Nem kis feladat előtt áll a kormány. A kabinetnek ugyanis jövőre elő kell teremtenie a forrásokat az összességében 700 milliárd forintra becsülhető kiigazításhoz – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Madár István közgazdász. A rosszabb növekedési kilátások miatt még az is bekövetkezhet, hogy a kormánynak le kell mondania egy-két emblematikus intézkedéséről, ígéretéről.

Röpködnek a sajtóban a százmilliárdok. Pontosan mekkora feszültséget is kell kezelnie idén és jövőre a kormánynak a költségvetésben?
– A növekedési környezet romlásából adódóan akár egy 300 milliárd forintos csúszásról is beszélhetünk a jövő évet illetően. Ha azonban az idei évben keletkezett bő 100 milliárdos lyukat tartós intézkedésekkel orvosolják, akkor 2012-ben is csak nagyjából ekkora, valamivel magasabb lehet a szükséges pluszkiigazítás mértéke. Ebben az esetben a konvergenciaprogrammal és a Széll Kálmán-tervvel együtt nézve (amelyik 550 milliárdnyi kiigazítást irányoz elő jövőre) 2012-ben 700 milliárdnál kicsit nagyobb lehet az elvárt lépések hatása. A számításokat azonban sok bizonytalanság övezi, ugyanis a Széll-terv végrehajtásában is jelentkezhetnek még akadályok. A hétfő-keddre tervezett kormányülés után már jó lenne tudni, hogy a program ütemezése hogy áll, mert úgy érzékeljük, hogy jelentősek lehetnek a csúszások.
– Az Orbán Viktor miniszterelnök által előrevetített idei adóemeléseknek tartós hatása lenne?
– Igen, a szerencsejáték-, a jövedéki és a regisztrációs adó emelése a tartós körbe sorolható, éves szinten azonban ezekből mindöszsze 50-60 milliárd forint többletbevétel származhat. Az idei hiánycél tartását viszonylag egyszerűen biztosítani lehet intézményi elvonásokkal, azonban a jövő évben ezek már nem fejtik ki automatikusan a hatásukat.
– Az idei év miatt akkor már nem fájhat a feje a kormánynak?
– Kételyek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy miből fogja még ebben az évben kifizetni a kormány a vállalkozóknak azt az áfatartozást, amelyre az uniós bíróság döntése kötelezte. Arról volt szó, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyonból fedezik ezt a kiadást, ha azonban a privát kasszáktól visszaáramlott eszközöket a korábbi „címkézés” alapján használják fel, akkor mindössze 100 milliárd marad meg. Az áfafizetési kötelezettség pedig a 200 milliárdot is meghaladhatja.
– A kormány elzárkózott egy magasabb szja-kulcs bevezetésétől , és a szolidaritási adóra sem nyitott. Megoldható a kiigazítás ezek nélkül?
– Nem tudom megmondani. A kormány részéről erős az elszántság a hiánycélok tartására, de a romló külső környezet mellé anynyi determinációt – az egykulcsos adó mellett például az ingatlanadó, vizitdíj elutasítása – beépített magának, hogy igen összetett feladat megoldása elé került. Ha a deficitcélt valóban nem adja fel a kormány, akkor szerintem rákényszerül valamelyik emblematikus intézkedés feladására.
– Akkor is ilyen nehéz helyzetben lenne a kormány, ha a világgazdasági környezet nem romlik le az év elejéhez képest?
– Az év első felében sem voltak fényesek a globális kilátások, bár azóta romlott a környezet. Mindenképpen nehéz helyzetben lett volna a kormány, ugyanis lemondott 500 milliárd forintról, amit átmeneti intézkedésekkel pótolt. Ehhez előbb-utóbb elő kellett volna teremteni a forrásokat. A kormány gazdaságpolitikájában már a Széll-tervvel egy időben megtörtént a fordulat, ugyanis ekkor dolgozták ki a tartós intézkedések sorát, amelyek átveszik 2012-től az átmeneti lépések helyét. Ebben az értelemben nem beszélhetünk arról, hogy mostanra bukott meg a Matolcsy-program. Arról van szó, hogy amit a minisztérium összerakott, kevésnek bizonyult, és az év elején végbement gazdaságpolitikai váltásnál is nagyobb fordulat szükséges.