Gazdaságpolitika Magyarországon

Kezdettől fogva bírálatok tárgya Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, az utóbbi hetekben különösen. Írásom célja az eddigi véleményekben megjelent súlypontok áthelyezése. Szinte mindegyik véleményben megtaláljuk az egykulcsos személyi jövedelemadó bírálatát, kiemelve elhibázott voltát, igazságtalanságát, mert a 16 százalékos szja-kulcs a tehetősebbek számára kedvező, másoknak hátrányos. Csökkentek az adóbevételek, ellenben nem nőtt a fogyasztás.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a személyi jövedelemadó mértéke és annak egy-, avagy többkulcsos volta nem csodaszer a gazdaság élénkítése szempontjából, továbbá nem is kizárólagosan alkalmazandó eszköz a vállalkozásokat és a munkát terhelő közterhek szabályozása során. Jó néhány szakértő állítja, hogy a járulékok változtatása – ami alatt csökkentés értendő – nagyobb jelentőségű lenne. Az elmúlt két évtizedben igen sokféle mértékű és kulcsú szja létezett, megfejelve adókedvezményekkel, jóváírásokkal, majd azok eltörlésével/bevezetésével. Egyetlen tanulmányt sem láttam azonban, amely kifejtené, vajon mindezen rendszerek közül melyik milyen mértékben használt, illetve ártott a gazdaságnak.
Viszont azt is olvastam több közgazdásztól, hogy az adórendszer állandó változtatása kifejezetten káros a gazdaság szereplőinek a véleménye szerint, mert a tevékenység nem tervezhető, és az egyedüli biztos pont a bizonytalanság. Erre most a bírálók kevesebb mint egy év után megint változtatni akarnak. Szeretném, ha a rendszer legalább megélne annyi időt, hogy valóban értékelhető legyen. A legfrissebb adatok szerint a lakosságnál maradt 200 milliárd forint egyharmadát fogyasztásra, a másik harmadát a hitelek törlesztésére, a harmadikat pedig megtakarításra költötték a polgárok. Szerintem ez nem rossz.
Adóügyben két észrevételem van. Az alapvető élelmiszerekre kedvezményes áfakulcs bevezetését ellenzem. Először is, ez semmi más, mint érdekcsoportok harca. Mi az alapvető élelmiszer – le van ez írva valahol? Jó lenne meghatározni a fogalmat. Csak hazai vagy importtermékek tartoznak ide? És még sok más kérdés, aminek megválaszolása nélkül az ügy semmi más, mint érdekek harca. Hagyjuk! Inkább törekedjünk hosszabb távon az egyszerűsítésre, minél kevesebb kulcs alkalmazására.
A második a dohánytermékek jövedéki adójának drasztikus emelése. Ebben a törvényhozók egy nagyon felpuhított verziót fogadtak el, elég rejtélyes körülmények között. Tisztázzuk: ennek az adónak az emelése csak hasznot hozhat – vagy adóbevételi szempontból, vagy közegészségügyi szempontból. A gyártók azon érvelése pedig, mely szerint az adóemelés szükségszerű velejárója a csempészet növekedése, demagógia. Állítólag ezért (is) tart az ország vámosokat meg rendőrséget. A bűnözés nem elfogadandó dolog, amivel együtt kell élni, hanem fel kell lépni ellene, például a büntetési tételek szigorításával, az ellenőrzések számának és hatékonyságának növelésével, a sikeres felderítések európai alapokból származó – tehát nem a magyar költségvetést terhelő! – jutalmazásával. Életpályamodell – tetszik rá emlékezni? A dohányipari esetleges munkahelymegszűnések pedig – fájdalmas, de nem jelentős. A dohánygyárak nagy része már úgyis elhagyta az országot. A cikk írásának idején megelégedéssel értesültem arról, hogy a dohánytermékek jövedéki adójának emelése kormányzati szinten is felmerült, legalább ötletként. Megfontolásra ajánlom. És még egy. Minden dohánytermékre vonatkozzon.
Lenne tennivaló a már meglévő jogszabályok pontosítása, a kiskapuk fokozatos bezárása terén. Ilyenek például a társaságok felszámolását, végelszámolását és a kialakult gyakorlatot szabályozó törvények. Mértékadó elemzők, továbbá az adóhatóság szerint csak itt évi ezermilliárd forint kár éri az államot. Másik fontos terület az offshore társaságok kérdése. Van olyan, nemzetközileg is teret nyerő, sőt, uralkodóvá váló jogi álláspont, miszerint minden offshore-tevékenység adócsalás.
Nem adóelkerülés, csalás. Az érvelés lényege, hogy az offshore cég valódi tulajdonosa, miután a bejegyzés helyszínén nem folytathat gazdasági tevékenységet, azt valójában abban az országban végzi, amelynek adóját el akarja kerülni. Adót pedig a tevékenység helyszínén kell fizetni. Ha pedig kifejezetten az adó meg nem fizetése céljából alakult az offshore cég, akkor ez bűncselekmény, és nem adóoptimalizálás.
Nos, ez egy jogi megközelítés. Alkalmazása és hatása az előző bekezdésben említett ezermilliárdos összeget egy nagyságrenddel meghaladná. Bevezetését össze lehet kötni egy utolsó adóamnesztiával, de ezt aztán komolyan kell venni. Az intézkedés államháztartásra gyakorolt pénzügyi vonzata mellett pedig van egy hozadéka is. Igen népszerű lenne választói körökben…
Sem temetni, sem dicsérni nem jöttem Matolcsy Györgyöt. A gazdasági miniszter se nem labdarúgóedző, se nem varázsló. Most nem az a legfontosabb, vajon menjen-e, avagy maradjon. Közelítsünk más irányból!

A szerző közgazdász

A magyar gazdaság helyzetéről indított vita hozzászólói: Mellár Tamás (Válaszút előtt, vitaindító, augusztus 26.); Lóránt Károly (Tisztázó viták kellenek!, augusztus 29.); Csath Magdolna (Gazdaságpolitikai fordulat: de merre?, szeptember 1.); Spaller Endre (Hétköznapi válságkezelés Magyarországon és Görögországban, szeptember 2.).