Hatszázmillióból hatszáz forintot sikerült lealkudnia a Honvédelmi Minisztériumnak a szocialista Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége idején annak az An–26-os katonai szállító repülőgépnek az árából, amelyet felettébb gyanús körülmények között, egy ciprusi offshore cégen keresztül vásároltak meg a Magyar Honvédség számára. A közbeszerzés alól a Juhász Ferenc által vezetett nemzetbiztonsági kabinet adott felmentést a vásárláshoz, hogy aztán azonnal el is indulhasson az eljárás. A gép beszerzésével azt a Specimpex Kft.-t bízták meg, amelynek kereskedelmi igazgatóját, Veres Istvánt már korábban egy helikopterbeszerzési ügyben jogerősen elítélték. A férfi másfél év felfüggesztett börtönt kapott lopás, köz- és magánokirat-hamisítás miatt a honvédség szolnoki repülőbázisán műszaki szolgálatvezetőként elkövetett visszaélései miatt. Tény, hogy ez a vásárlás is igen gyanús körülmények között zajlott, ráadásul a megvett „termék” is szinte használhatatlan volt a légierő számára. A gépet pedig előzetesen úgy mutatták be a közvéleménynek, mint egy VIP-vendégek szállítására is alkalmas, biztonságos katonai járművet. Később azonban kiderült, hogy inkább a szervizeknek adott munkát a használtan megvásárolt An–26-os. A lapunk birtokába került dokumentumokból kiderül az is, hogy nem sokkal a nemzetbiztonsági kabinet döntése után már hivatalosan adott ajánlatot Veres István és a Specimpex Kft. az ukrán gépre. Az erről szóló levelében a kereskedelmi igazgató egy korábbi megkeresésre hivatkozik, vagyis vélhetőleg már akkor tárgyalásokat folytatott a HM Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatalával, amikor hivatalosan még nem is került a vásárlás ügye a kabinet elé. Ennek megfelelően rendkívül gyorsan le is zavarták a beszerzést. Az ajánlattételt követően már átadás-átvételi jegyzőkönyvet is aláírtak Ukrajnában a gép megvételéről.
Érdekes volt a járművet szemléző bizottság tevékenysége is. Az ügyben vizsgálatot indító és a dokumentumokat a hatóságoknak átadó Csampa Zsolt fideszes képviselő szerint a testület tagjait hivatalosan még meg sem választották, amikor Ukrajnában megtekintették a hatszázmilliós „árut.” Utóbbi kifejezés azért is helytálló, mert a szállító repülőgépet több, a légierőnél szolgáló katona szerint sem lehetett a megvásárlását követően járműnek tekinteni. Alig több mint három év alatt ugyanis csaknem harmincszor kellett javítani. A jegyzőkönyvek szerint már a garanciális időn belül súlyos hibákat állapítottak meg, volt például a gépen olajszivárgás, de észrevették azt is, hogy furcsa zaj hallatszik a hajtóműből a légcsavar mozgatásakor. Kiderült, hogy a turbina lapátjain felületi leválások, bemaródások találhatók. Emellett szivárgott a kerozin a jobb szárnyon lévő keszontartályból, gond volt a bal szárny borítólemezével és a faroktámasszal is. Súlyos, akár katasztrófát is okozó meghibásodás volt az is, hogy nem működött az a jelzőberendezés, amely a hajtómű hőmérséklet-változásait követi a repülés során. Az An–26-os ugyanis szakértők szerint hajlamos arra, hogy bizonyos magasságon lefagyjon a hajtóműve.
Végzetes lehetett volna az is, hogy a jegyzőkönyvek szerint egy repülés során a gép lokátorernyői teljesen elsötétedtek, azokon semmilyen jelet sem lehetett észlelni. A leszállás után pedig a bal oldali felnyitható szerelőnyílásból égett szagot észleltek egy rövidzárlat miatt. Ekkor ismét meg kellett állapítani, hogy a gép alkalmatlan a további üzemeltetésre. Egy másik repülés is igen izgalmasra sikerült a méregdrága ukrán repülőgéppel. A felszállás után, ezer- méteres magasságon a személyzet azt észlelte, hogy a jobb oldali hajtómű gázhőmérséklete megközelítette a megengedett legnagyobb értéket, miközben a műszerek üzemanyag-elvételt nem észleltek. A pilótáknak így nem kis feladatot jelentett a szállítógép hazautaztatása, hiszen állandóan ellenőrizgetni kellett a hajtómű hőmérsékletét, miközben ennek megfelelően kellett megválasztani a gép üzemmódját. Később javítani kellett a légcsavart és egyéb fontos területek fűtését is. Egyszer elrepedt a gép főfutóművének fékkarimája, amely a biztonságos földre érkezéshez szükséges, de a repülő több helyen be is ázott, például a vezetőfülke ablakain vagy a függőleges vezérsík belső terében. Ki kellett cserélni a gép egyik hajtóművét is.
A Magyar Honvédségnek megvásárolt An–26-os beszerzése a 2003-as év egyik leggyanúsabb ügye volt. A Honvédelmi Minisztérium (HM) akkor arra hivatkozott: azért veszi meg a gépet 600 millióért, mert a honvédség egyik saját An–26-osának felújítása többe került volna, a Specimpex Kft. közreműködésével beszerzett jármű viszont tökéletes állapotban kerül a honvédség tulajdonába. Ehhez képest a Csampa Zsolt kérdéseire adott honvédelmi miniszteri tájékoztatásból kiderült: a gép számos alkalommal adott munkát a honvédség légijármű-javító üzemének, és több esetben olyan hibát találtak rajta, amely könnyen katasztrofális balesethez is vezethetett volna. A járművásárlás előtti felújításáért – amellett, hogy a már említett ciprusi offshore cég a Specimpex Kft.-nek 1,8 millió dollárért adta el – három ukrán cég számlázott százezer dollárt a HM-nek.
Az ügyben a nyomozást még a BRFK kezdte el egy országgyűlési képviselő feljelentése alapján, de nemrégiben azt a Nemzeti Nyomozó Iroda hatáskörébe vonta. Az eljárás ismeretlen tettes ellen, hűtlen kezelés miatt folyik.

Hiábavaló volt a Tisza Párt színjátéka: Magyar Péter szerepéről saját képviselője rántotta le a leplet