A Szovjetunió összeomlása után hárommillió német családi gyökerű személy települt át ősei szülőföldjére. Két évtized elteltével közülük sokan visszavágynak és vissza is indulnak az új lehetőségeket rejtő Oroszországba.
II. Katalin cárnő 1763-ban meghívó kiáltvánnyal igyekezett benépesíteni hatalmi szférájának lakatlan területeit, és számtalan kiváltságot helyezett kilátásba a bevándorlóknak: földadomány, vallásszabadság, adómentesség, felmentés a katonakötelezettség alól, a nemzeti identitás szabad ápolása. Több német tartományból mintegy harmincezren hallgattak a hívó szóra, és vállalták a cseppet sem rizikómentes utat. Az első bevándorlási hullám súlyos áldozatokat követelt, járványok, a szokatlan időjárási viszonyok, a nélkülözés, a nomád kirgiz törzsek támadásai tizedelték meg az érkezőket. Sorsuk csak a XVIII. század végén fordult jelentősen jobbra. A német földművesek szorgalma és szakmai tudása – a nagyrészt jobbágy orosz parasztokkal szemben – szerény jólétet hozott nekik a Volga, a Dnyeper és a Fekete-tenger mentén. A birodalom számtalan területét, Szentpétervárt, Moszkvát látták el terményeikkel. 1850-ben csak a Volga menti német kisebbség százhatvanezer főre rúgott. Települések alakultak a Kaukázusban, a Krím félszigeten, sőt Szibériában is. A bolsevista hatalomátvétel első szakaszában az etnikai kisebbség bizakodóan tekinthetett a jövőbe. Az új rendszer nemzetiségi politikája önrendelkezési jogot ígért a „történelmileg kialakult, szilárd közösségnek”. Így alakult meg 1924-ben a volganémetek „autonóm szocialista köztársasága”. A folytatás viszont sötét fejezetnek bizonyult, a kulákok elleni hadjárat tönkretette a teljes földművelési szektort, éhínséghez vezetett. A kollektivizáláskor azonban a német kisebbség ismét lábra tudott állni, az általuk lakott területek kolhozai a legjobb terméshozammal dicsekedhettek. Az oroszországi németek sorsát végül megpecsételte a hitleri Wehrmacht támadása a Szovjetunió ellen. Rövid néhány hét alatt – Sztálin utasítására – deportálták, majd hosszú évekre munkatáborokba kényszerítették őket Szibéria legeldugottabb vidékein.
A múlt század közepétől ismét falvak alakultak Halbstadt vagy Heidelberg néven. A szovjetrendszer összeomlásával azután megindult az oroszországi németek népvándorlása, az újraegyesítést követően hárommillió személy szánta el magát arra, hogy visszatelepüljön, kihasználja a neki nyújtott kiváltságot: nemzetiségi hovatartozásuk alapján rövid idő alatt megkaphatják a német állampolgárságot. A remélt szociális integráció azonban keveseknek sikerült. A nagyszülőktől tanult német nyelv azonnal megbélyegezte a „késői hazatérőket”, a társadalom peremére szorította őket, s ez zárt lakónegyedek kialakulásához vezetett, ahol az üzletekben orosz nyelvű személyzet dolgozik.
origo.hu
Ez történhetett a holtan megtalált Danival
