Repülni kell!

Ökoterroir

Régi filmeket nézve a tévé mozicsatornáin, mind feltűnőbb a különbség a három-négy évtizeddel ezelőtti és a mostani légi forgalom között. Nem is a gépek és a repülőterek technikai, formai és kényelmi átalakulása, fejlődése ragadja meg a figyelmünket, hanem a hetvenes-nyolcvanas évek közlekedésének fesztelensége, hangulata, szabadsága a maihoz képest. Az akkori, boldog békeidőkhöz viszonyítva egy ideje mintha mindennapos és kilátástalan háború folyna a világ repülőterein, a biztonság mindenekfelett jelszavával.
A repülés ördögi körbe került: ha túlemelik a jegyárat, fogynak az utasok, ha elmaradnak az utasok, fogy a bevétel, nő a veszteség. A megoldást egyelőre a fapados, azaz a hovatovább minden kényelmétől és polgári kedélyétől lecsupaszított repülőjáratok beállításában vélték megtalálni a légitársaságok. A légi forgalomra nézve legfenyegetőbb következő csapás oka a levegőszennyezésben való intenzív részvétele lesz. A gigászi teljesítményű, rendkívül intenzív belső égésű hajtóművel falják az oxigént, a gépek által kibocsátott káros égéstermék részaránya már elérte a globális emisszió három százalékát. Érdekes fejlemény várható ebben a kérdésben jövő januártól: amennyiben az Európai Bizottság még az ősszel jóváhagyja az uniós parlament határozatát, az öreg kontinensre beérkező és innen induló (valamint a belső) repülőjáratok után környezetterhelési adót kell fizetniük a légitársaságoknak. Ez a lépés becslések szerint negyven euróval emelné meg egy utasra számítva a személyszállítás díját. Több, Európán kívüli ország kormánya máris kemény választ helyezett kilátásba az intézkedéssel szemben, beleértve az európai gyártású Airbus gépek bojkottját vagy a járataik viszontadóztatását. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szintén jelezte tiltakozását a „szén-dioxid-adó” bevezetése ellen, a zöldszervezetek üdvözlik az elképzelést. Az intézkedés környezeti és gazdasági jelentőségét talán az szemlélteti a legjobban, hogy Földünk légterében minden időpillanatban mintegy tízmillió utas tartózkodik valamilyen légi járaton. Izgalmas fejleményeket tartogathat tehát a jövő számára az a globális kereskedelmi versenyfutás, amelyik a civil légi közlekedés piacainak megszerzéséért és újrafelosztásáért folyik. A csendes gazdasági háború fő célja természetesen az elérhető minél nagyobb üzleti nyereség, a gépezet mozgatója azonban az olaj. Aminek az ára egyre nő, márpedig a nyersolaj hordónkénti árának minden egyes dollárral történő emelkedése 1,6 milliárd dollár pluszkiadást jelent a világ légitársaságainak. Ha további – például utasbiztonsági és levegővédelmi – költségemelkedésekkel kell számolni, kiszámíthatatlan fordulatokat gerjeszthetnek a világpiacon a lassan megfizethetetlen repülési tarifák. A világ piacát magától értetődően már egy ideje az ázsiai országok vállalatai uralják, messze megelőzve az észak-amerikai és az európai társaságokat. E két utóbbi terület együttes profitja (és forgalma) sem éri el a távol-keleti cégekét. Navigare necesse est, hajózni muszáj, vallották az ókori tengeri népek. Repülni szintén kell. A nagy kérdés, hogy milyen áron.