A „hűtlen” Poprád – ahogyan Krúdy nevezte a Visztulába igyekvő folyót – a Magas-Tátra déli lábánál fakad, majd északnak kanyarodik, és tucatnyi középkori települést fűz össze. Poprád, Szepesszombat, Strázsa, Mateóc, Nagylomnic, Hunfalva, Késmárk stb. egy-egy nyíllövésnyire épült egymástól a tatárjárás után, a XX. századra jórészt össze is nőttek. Közülük Szepesszombat a leggazdagabb művészeti emlékekben. IV. Béla király 1256-ban kelt oklevele Forum Sabbathinak nevezte a helységet, V. István 1271-ben városi rangra emelte, és megerősítette hetivásár-tartási szabadalmát. Templomát Szent György tiszteletére emelték szász telepesei, magát a települést is Georgenbergnek nevezték el, s így hívták egészen az újkorig, amíg el nem űzték őket szülőhelyükről a – Herder szerint – „galamblelkületű” szlávok.
A város orsó formában kiszélesedő piacterén már a XIII. század közepén állt egy kisebb, román stílusú egyház, amelyet előbb kéthajóssá bővítettek a kora gótika jegyében, majd 1464-ben érett csúcsíves stílusban építettek át és nagyobbítottak meg. A Hunyadi Mátyás uralkodása alatt – 1458 és 1490 között – Magyarországra köszöntött gazdasági és művészeti virágkort öt szárnyas oltár és megannyi művészi értékű szakrális emlék, kegytárgy idézi a templomban – e műkincsekről készített látványos albumot a fotográfus Méry Gábor és az emlékeket tüzetesen ismertető Jankovics Marcell.
A bemutatás az idegenvezetői gyakorlatra emlékeztet, csak ezúttal nem azon a színvonalon. A szászok középkori szokásjoga szerint a templomi ülésrend a fordítottja volt a magyarokénak, a férfiak a hajó jobb felén – a leckeoldalon –, míg az asszonyok és leányok a bal – evangéliumi – oldalon foglaltak helyet. A híveket a két-két mellékoltár címszentjei segítették eligazodni a hit és az élet útvesztői között: bal felől a Szűz Mária- és a Szent Anna-oltár a nőknek szóló üzeneteket közvetítette, délről, a Remete Szent Antal és a Szent Miklós püspök életét bemutató táblaképsorozat – megannyi képregény! – a férfiakat óvta a rájuk leselkedő kísértésektől, s vezette a helyes döntésekre. Az 1464 után készült Mária-oltár középszekrényében a gyermekét tartó, napsugárkoszorúval övezett Boldogasszony életnagyságú alakját látjuk aranyozott-festett hársfába faragva, két oldalán a négy segítőszent – Dorottya, Margit, Katalin és Borbála – tündéri szobrai mosolyognak ránk. Szent Miklós történetét az 1507 és 1510 között késő gótikus stílusban készült szárnyas oltár beszéli el a látogatónak. A középszekrényben Szent Ágoston és Jeromos egyházatyák társaságában láthatjuk Myra, majd Bari jószívű püspökét. Az oltár „képes felének” táblái a jótéteményeit ábrázolják, a nagyhét idejére becsukott szárnyak hátoldalán, a „böjti felén” pedig négy apostol – János, Tamás, Máté és az idősebb Jakab – mezítlábas alakja őrködik a szinte szecessziósan hajladozó, csipkeszerűen kifaragott oromdísz alatt (képünkön). A szentély csúcsíves boltozata alá magasodó főoltár a templom védőszentjét, a gonosz sárkányt lóhátról leküzdő György lovagot mutatja „akció” közben. Különös figyelmet érdemel a középszekrény alatti, nyolcvan centiméter magas nyitott „fiókban” – a predellában – látható jelenet, amely az utolsó vacsorát örökíti meg. Egybehangzó hasonlósága a lőcsei Szent Jakab-templom főoltárának faragott jelenetével a világhírű Lőcsei Pál mester s. k. munkájára vall.
Itt kell átadnom a szót és a képeket a reprezentatív és a tárgyát rendkívül alaposan körülíró könyv szerzőinek. Csupán némi hiányérzet a részemről, hogy nem sikerült helyet szorítani az albumban legalább egy külső felvételnek a gyönyörű házakkal szegélyezett piactéren álló templomról, valamint egy intelem a jövőre nézve, főleg a tipográfus tervezőnek: oldalpárok mélyen ülő hajtásába soha ne tervezze személyek, főleg szentek és különösen ne Krisztus képmását!
(Méry Gábor–Jankovics Marcell: A szepesszombati Szent György-templom. Méry Ratio Kiadó, Somorja, 2011. Ára: 7900 forint)
origo.hu
Itt vannak a legviccesebb mémek Magyar Péter legújabb akciójáról
