Tájvonások és létmetszetek

Nyolc magyar, két német és egy szerb alkotó részvételével rendezték meg az elmúlt két hétben a miszlai Kulturális Központ és Alkotóházban a Miszla Art I. nemzetközi képzőművészeti szimpóziumot. A közös munkálkodás időszakában létrejött művekből vasárnap az alkotóházban rendeztek egynapos tárlatot, az anyag tegnaptól a budapesti Melange Galériában tekinthető meg.

Salus Intrantibus Pax Exeuntibus, azaz Üdv a belépőnek, béke a kilépőnek – ezek a szavak olvashatók a főhomlokzaton. Az egykori kúriát romjaiból megújító házaspár, Makayné Pál Berta és Makay Tamás úgy látszik, ma is időszerűnek tartja a Szent István-i üzenetet, amely szerint egy ország csak akkor erős, ha tiszteletben tart minden hagyományt és minden kultúrát, mert a kölcsönös tisztelet a nemzeteket egymáshoz közelíti.
A szimpózium két kurátora, Nagy Gábor és Nádas Alexandra képzőművész olyan nyitott szemléletű, értékteremtő művészeket hívott meg a közös munkálkodásra, akiknek eddigi munkássága is valószínűsíti, hogy érzékenyek a hely szellemének üzenete iránt, ugyanakkor munkál bennük egyfajta újító szándék. Ilyen például Kovács Lehel, aki az utóbbi években koncepciózusan foglalkozik a tájképfestészettel, azon belül az éjszaka, vagy a szürkület fényjelenségeinek képbe emelésével, de a német Stefan Wehmeier kutatási területe is a táj. Munkáit akár tájnaplóknak is nevezhetnénk, ha alkotójuk nem talált volna még kifejezőbb szót a Landstrich/Tájvonások elnevezésben. Lóránt János Demeter máltai vázlatok és groteszk figurákat megörökítő rajzok mellett jó néhány rajzot készített Miszlán is, amelyek nemcsak a táj részleteit, de alkotótársa, a német Ralf Klement szobrászművész visszatérő formáit, a répamotívumot is megörökítik. Nagy Gábor művein szintén felbukkannak miszlai részletek, például a kétszáz éves, romos magtár, munkái azonban abba a sorba illeszkednek, amely a látható világ elemeitől sajátos „meditatív létmetszetek” születése felé vezet. Kádár Katalin lapjai többségében elszakad a konkrét természeti látványtól, inkább általános törvényszerűségei érdeklik. Hasonló a helyzet Louis Stufjzand néhány munkájánál is: mintha valahol a parton állnánk, a víz és az ég találkozásánál, hogy azután az élmény a képi elemek kölcsönhatásának az érzékelése során mélyüljön el. Nádas Alexandra festményein a házak tömbje, a geometrikus elemek és az organikus táji részletek együttese érzékelteti azt a folyamatot, amely a táji élménytől az autonóm képi világ létrehozása felé vezet.
Hasonló utat jár be Végh András, Mayer Berta és Maja Erdeljanin festőművész is, de a táji elemek helyett előbbi kettőnél az emberi figura, utóbbinál maguk az élénk színek jelentik a kiindulópontot.
A szimpózium során készült alkotások kérdéseket tesznek fel, párbeszédet indítanak el a mű és a néző, a művek és alkotóik között, alighanem tökéletesen megvalósítva ezzel azt a célt, amelyet a szervezők kitűztek maguk elé .
(Az I. Miszla Art kiállítása, Melange Galéria, szeptember 10-ig.)