Változatok országgáncsolásra

Egy futballcsapaton, ha a taktika sehogyan sem válik be, változtatnak. Az összeállításon igazítanak, de az is lehet, hogy más formációban játszatják a focistákat. Olyan azonban, hogy a tizedik vereség után is ugyanúgy lődörögjön a pályán egy csapat, miközben egyfolytában kapja a gólokat, teljességgel elképzelhetetlen. Nem úgy az ellenzéki vadászmezőkön. Ha felsültek az eddigi ócsárló-lejárató kampányokkal, és üres luftballonként pukkadoztak el a rágalmaik, attól tökéletesen függetlenül ugyanazt teszik holnap, holnapután és azután is. Mintha valami modern kori Kőműves Kelemen-paródiát adnának elő: újból és újból felépítik a falak helyett a nagy semmit, s programozott robotokként menetelnek a kudarcokba. Ha látleletünk kitalált lenne, ha a megújulást eltussoltuk volna, a felmérések rácáfolnának. De azok – kis eltéréssel – változatlan társadalmi reakciót tükröznek. Oly sok pocskondiázás és viszály után a népesség nagy többsége nem hajlik az ellenzéki szóra, és lényegében kitart a kormány politikájának támogatása mellett.
Az sem véletlen, hogy jó szívvel nem írhatunk balliberális erőket. Hogyan is tehetnénk, ha egyszer zavarba ejtően ugyanazt a sirató- és hergelőnótát nyekergi, fújja a Jobbik is, mint az MSZP és az LMP. A szélsőséges-radikális népfront tagjai egyformán abban bíznak: előbb-utóbb csak sikerül rászorítani az embereket, legyenek hajlandók rosszul érezni magukat, s lázadjanak végre fel. Ha nem megy most vagy holnap, megy a jövő héten vagy a jövő évben, a választásokig még van idő, gondolják.
Lehet, hogy ilyenformán a Karácsony Gergely-féle koalíciós javaslat mégsem olyan nagy marhaság, mint amilyennek első látásra tűnt?
A jobb- és balszéli ellenzéki erők valószínűleg azért hisznek az agresszív negatív kampányban, a kizárólag az ellenfél szakadatlan támadására alapított stratégiában, mert ők másként nem tudják elképzelni az áhított hatalom megragadását. Pedig ugyanazzal a negatív kampánnyal, amellyel a baloldal a liberálisokkal annak idején hatalomra került, már nem fognak győzni, mert a kormányzásuk alatti gyászos nyolc évet egyhamar nem felejtik el a választók. Miután önálló, koherens gondolatrendszerük nincs, csak az ellenfél alkalmasságának kikezdésével operálnak. Sajátosan foghatják fel a parlamentáris demokráciát, ha a Házon kívül és belül kizárólag a kudarcpropaganda és a pesszimizmusbiznisz eszközével élnek.
Így aztán kialakul egy abszurd munkamegosztás az ellenzék és a kormány között. Az ellenzék mindenre tüzel az utolsó töltényig, míg a kormány mindent megpróbál megtenni azért, hogy kivergődjünk a válságból. Szomorú, hogy a konzervatív kormányok a hangya, a balliberálisok a tücsök politikáját követik. Az egyik felhalmozza, a másik elkölti. A jelek szerint az emberek érzik ezt a dühítő munkamegosztást, és már nem dőlnek be a milliárdos baloldalnak.
Mesterházy Attila pártelnök bosszúsan reagált a Hír TV kérdésére, vajon ő elfogadná-e a kormány által felkínált megoldást a devizahitelesek helyében. Nehezen dekódolható válaszféleséget préselt ki magából: szerinte a probléma az, hogy amit kidolgozott a kormány, nem oldja meg a problémát, és nagyon sokféle probléma van, amit nem lehet általánosan kezelni. Ezt hívják tautológiának. Amikor valamit önmagával magyarázunk. A kormány nem tudja megoldani a problémákat. Mi erre a bizonyíték? Hogy megoldatlanul maradnak. Primitív érvelés? Ennyire futja.
Mire megy ki a játék? El akarnák tüntetni vagy legalább jelentékteleníteni a kétharmados többséget. Presszionálnák a kormányt: ha demokratikusnak érzi magát, ne merészeljen élni a kétharmados jogosítványaival. Azért kell egyre drasztikusabb eszközökhöz nyúlniuk, mert ez a kétharmad-eltüntetés valahogy nem jön be nekik. A kabinet társadalmi támogatottsága csupán az alkalmi karriervoksolókkal csökkent valamelyest, ám szó sincs arról, hogy kétharmad alá olvadna, amit lobogtathatnának mint bizonyságot: nincs már igazi felhatalmazása a Fidesznek. Ha belegondolunk, a támogatottság megőrződése a lakosság intelligenciájának a bizonyítéka. (Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a türelmének is.) Jellemző a balliberális elsivatagosodott elmeműködésre, hogy már a kritikájukat is a kormányról puskázzák. Képesek voltak a szocialisták az európai bankfelügyelethez fordulni a devizahitelesek ügyében, függetlenül attól, hogy a kabinet ezt már megtette. Az emberben felmerül: hát már enynyire csak lopott anyagból tudnak dolgozni? Ennyire nincs saját ötletük? Beküldték az MTV reggeli műsorába Simon Gábort, védje meg a gyerekes akciót. Tudvalévő: ha nagy a baj a pártban, Lendvai Ildikó jelenik meg a kamerák előtt, hogy eljópofizza, szeleburdi hancúrozásnak állítsa be még azt is, ha az elnökségben öszszeverekednek az elvtársak. Ha ellenben a választmányi elnök tűnik fel a színen, merőben más a helyzet. Már pusztán Simon láttára sejti a sajtó: olyan ügyről van szó, ami veszett fejsze nyele, tehát a pártelnök nem szívesen koptatná vele tovább a népszerűségét. Simon hozta is szokott formáját. A következtetés: nagy reményeket nem fűznek a kormánymajmoló bankfelügyelet-levélhez az álbaloldalon. De mit remélhetnek az olyan találomra eldurrantott, az MSZP-uralom alatti ellenzéki poénokat kopírozó petárdáktól, mint hogy Mesterházy szerint bankárkormány van hatalmon? Valahonnan ismerős ez a mondat… Mesterházy nem finnyás: azt hiszi, ami jól hangzott Orbán szájából, az a realitásoktól függetlenül az övéből is siker lesz. Pár napja meg azzal állt elő: új cselédtörvény készül. Az ijedelemmel elárulta, mennyire megszeppentek attól az eshetőségtől, hogy meglódulhat a foglalkoztatottság, és visszaszorulhat a feketemunka.
Képesek voltak abba belekötni, hogy a miniszterelnök kivett négy nap szabadságot. Még egy hivatalnoknak vagy melósnak is sokkal több szabadság dukál. A kormányfőnek miért ne járhatna egy töredéke? Hasonlítsuk csak össze az előző nyolc év kubai és egyéb luxusüdüléseivel. Arról is dörgedelmes cikkeket olvashatunk, hogy Skodákat kapnak az államtitkárságok a régi, kiszolgált autók helyett. Mintha ez valami éktelen pazarlás lenne. Ezek sem jobbak a Gyurcsányék vásznánál – szuggerálják. Akkor mi volt az MSZP–SZDSZ nyolc éve alatt a méregdrága, fullextrás Audik dömpingje? 2010 tavasza óta már a Skoda is fényűzés? Az az erős gyanúnk, hogy az ellenzék még arra is acsarogna, ha felújított Trabantokat vásárolt volna a hivatal. Odáig süllyedtek, hogy a kormányt a kínaiakkal és az oroszokkal kialakított jó viszony, ígéretes együttműködés miatt támadják. Azaz néha éppen az ellenkezőjét terjesztik. Már azt sem tudják, mi a saját álláspontjuk. Nem csoda, hogy zavarban vannak. Hányszor hencegtek az ő fantasztikus keleti kapcsolataikkal, amelyeknek amúgy semmiféle eredménye nem volt?
Már csak az hiányzik, hogy a kizsákmányoló kapitalistákat kárhoztassák. Hogy igazodjon ki rajtuk a választó, ha ők maguk sem tudják, milyen ideológiai platformról akarják aprítani a jobbközép kormányt?