Súlyos kifogásokkal illette a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát (SZTNH) az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nemrég lezárult vizsgálata.
A gondok nem új keletűek, korábban is felmerültek az SZTNH külföldi megbízásaival kapcsolatban, és főként egy szingapúri megbízással kapcsolatosak (amellyel viszont az ÁSZ-jelentés konkrétan nem foglalkozik):
Miről is van szó? Íme, a részletek!
2013 áprilisa óta szerződés alapján magyar, szingapúri és egyéb szabadalmiújdonság-kutatási munkákat ad át a hivatal a Hipavilon Kft.-nek. A feladatátruházás tilalmára az ÁSZ-jelentés előtt is figyelmeztette a hivatali elnök Bendzsel Miklóst egy KSH-állásfoglalás; az innovációvédelemmel összefüggő tevékenység a hatósági joggyakorlaton túl csak ügyvédi vagy szabadalmi ügyvivői keretek között végezhető, amihez felelősségbiztosítás, titoktartási eskü, kamarai tagság egyaránt szükséges, ez garantálja, hogy a szabadalmak részletei nem kerülnek illetéktelenek kezébe. Márpedig a Hipavilon Kft. alapító okirata nem enged meg efféle vállalkozási munkát, amelyet például a szingapúri megbízás jelent.
A Hipavilon hírlevelében nemrég azzal büszkélkedett, hogy 2015-ben 1620 újdonságkutatást végzett, viszont ez az ÁSZ-jelentésben foglaltak alapján 1620 „darab” törvénysértést jelenthet egyetlen év alatt az SZTNH és a Hipavilon Kft. részéről, pedig külön kormányrendelet írja le, hogyan lehetne törvényesíteni a hivatal és a kft. hasonló szerződéses viszonyát.
A mostani ÁSZ-jelentés a 16. oldalon hosszasan ostorozza a Hipavilon és a szabadalmisok gyakorlatát, amely szerint a kft., miután megkapta a megbízásokat, az egyébként is engedély nélkül végzett munkákat a szabadalmi hivatal – kormánytisztviselői státusban dolgozó – munkatársainak csurgatta vissza. Mivel így az alvállalkozónak kiadott munkát ugyanúgy a hivatal munkatársai végezték, nem egészen érthető, miért van szükség a cég közbeiktatására. (Az ÁSZ egyébként azzal vágná át a gordiuszi csomót, hogy vegyék ki a folyamatból a Hipavilont, a hivatal munkatársai pedig, ha bírják, végezzék a feladatokat munkaköri kötelezettség szerint.)
Ábrán is mutatjuk, hogy értetlenségünk világos legyen:
Ezen jogsértő állapot megszüntetését is kéri az ÁSZ a hivataltól. Néhány oldallal később (38.) az is kiderül, a munkavégzésre a hivatal részéről maga Bendzsel adott engedélyt a szabadalmis beosztottaknak.
Más kérdés, de idevág, hogy közben úgy tűnik, a magyar szabadalmi ügyekkel nem nagyon haladnak a hivatal dolgozói. Mint korábban megírtuk, a magyar innovációvédelem malmai drágán és lassan őrölnek. Ennek egyik fő oka az lehet, hogy a többezres hazai ügyhátralék mellett az energia a szingapúri melóra megy el. A külföldi megrendelőnek a szabadalmisok három-négy hónap alatt elvégzik a vizsgálatot, míg a magyar ügyfeleknél ugyanez évekig tart; a Szabadalom szakblogon vannak esetek, amikor tizenöt-húsz évig is tartott a vizsgálat. Olyan is, amikor a tempó miatt a Fővárosi Törvényszék ítélte el a hivatalt.
Nagyító alá véve a további kritikákat az ÁSZ megállapítja, a szabadalmi hivatal igen lazán bánt a számlarenddel, nincs etikai kódexe, de még csak a hasonló aggályos helyzetek kikerülésében segítő kockázatkezelési eljárásrendje sem. Ez utóbbi annak fényében érdekes megállapítás, hogy az alapvető jogok biztosa 2014. március 10-én tömeges alkotmánysértésben marasztalta el az SZTNH-t, amikor több mint egy évig nem biztosította a szabadalmi titkok védelmét. Az SZTNH információbiztonsági felelőse abban az időben Bendzsel Miklós volt a hivatal szmsz-e szerint. Bendzsel akkor erre válaszul sajtótájékoztatón a szabadalmi kamara útján próbálta fenyegetni a titoktartási botrányt feltáró civil Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület elnökét.
Bendzselék természetesen most az ÁSZ-jelentést is megkérdőjelezik (részletek keretes írásunkban), Trócsányi László igazságügyi miniszter azonban megköszönte és elfogadta azt, valamint ígéretet tett arra, hogy haladéktalanul intézkedik, felelősségre vonja, akit kell.
Az ÁSZ-jelentéshez vezető tényfeltárás oroszlánrészét egyébként a Bendzsel által korábban megfenyegetett MSZTE és a Szabadalom blog végezte el, az interneten pedig „Hipavilon-mutyi” néven lett egyre ismertebb. Több párt parlamenti politikusának ingerküszöbét is átlépte a botrány, ők mind Trócsányi miniszterhez fordultak a tisztelt Házban, a tárcavezető az ÁSZ-jelentésig hárított.
A számvevőszék dokumentuma felvetheti a költségvetési csalás gyanúját is, ebben az ügyben a NAV és az ügyészség teheti meg a következő lépést. Mert térjünk csak vissza az ábrához! Látható, a szingapúri munkák továbbadása, majd a saját emberek viszontmegbízása azt eredményezi, hogy a költségvetést megillető közpénzből magánpénz lesz. A Btk. 396. paragrafusa szerinti költségvetési csalás szankcionálja, ha a büdzsébe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe(n) ejtenek vagy tartanak, valótlan nyilatkozatot tesznek, vagy valós tényt elhallgatnak, vagy az ebből származó pénzeket a jóváhagyott céltól eltérően használnak fel. A tárcavezetőnek mindenesetre feljelentési kötelezettsége van, ha szerinte bűncselekmény történt.
Az ÁSZ fel is kéri Trócsányi Lászlót arra, hogy indítson a munkaügyi felelősség tisztázására irányuló eljárást, felhívva a figyelmét még arra is, hogy a miniszter mintha elfeledkezett volna egy időszakban felügyeleti hatásköreivel élni.