Figyeljünk Bécsre!

Az osztrák kancellár alig néhány hét alatt csatlakozott Európa erős embereihez.

Techet Péter
2018. 01. 24. 14:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Propagandasajtója szereti a magyar miniszterelnököt Európa erős embereként láttatni, aki belpolitikai lehetőségein-határain túl is alakítja a kontinens gondolkodását. Ennek esélyét Orbán Viktor 2015 elejétől látta elérkezni. A Charlie Hebdo elleni terrortámadás idején szembement a legtöbb európai állam- és kormányfővel. Nem pusztán a tettet ítélte el, hanem a bevándorlás egészét, amely szerinte e gyilkosságokhoz elvezetett. A bevándorlás nem akkor lett először vitatéma, Nyugat-Európa országaiban a kilencvenes évek elejétől jelen van. Az osztrák Jörg Haider, az olasz Umberto Bossi, a holland Pim Fortuyn, a dán Pia Merete Kjaersgaard jelentős választási sikereket ért el bevándorláskritikával. A német kereszténydemokrata Roland Koch – nem épp szélsőjobbos figuraként – hesseni kormányfői székét nyíltan törökellenes kampánnyal tudta megszerezni 1999-ben.

2015 elején Orbán Viktor valóban ügyes-merész döntéssel arra érzett rá, hogy a kérdés immár nemcsak Nyugat-, hanem Közép- és Kelet-Európában is meglovagolható lesz. A miniszterelnök és a Fidesz – ellentétben provinciális balliberálisainkkal – figyeli és érti a nyugat-európai politikai-szellemi folyamatokat. Noha a közép- és kelet-európai tagállamokban gyakorlatilag nem élnek bevándorlók – pláne muzulmánok –, és a migrációnak sem célállomása a régió, Orbán Viktor meglátta a téma belpolitikai használhatóságának lehetőségét. Elvégre: a legjobb ellenség a láthatatlan vagy nem is létező ellenség. A végtelenségig folytatható ellene a harc. A miniszterelnök olyan brutális méretekben kezdte tolni Magyarországon az idegenellenes kampányt, amitől azelőtt a nyugati szélsőjobb is visszahőkölt volna. Így lett hirtelen a magyar kormányfő ennek a szélsőjobbos univerzumnak a hőse: Marine Le Pentől Geert Wildersen át Heinz-Christian Strachéig mindegyikük méltatta őt.

Orbán Viktor azonban mégiscsak a konzervatív Európai Néppárt tagja. Ráadásul kormányfő, és nem ellenzéki pártvezér. Számára a siker elvileg nem az, ha a német Junge Freiheit vagy a francia Valeurs actuelles a címlapján dicséri meg – hanem, ha tényleg formálni tudja az európai döntéseket. Ezen a téren azonban semmiféle sikert nem tud felmutatni. Eleve nem is érdeke az európai menekültválság megoldása. Neki a káosz kell, hiszen mindenekelőtt belföldre játszik. Kint talán még meg is súgja Angela Merkelnek vagy Jean-Claude Junckernek: nyugi, úgyis befogadtuk már azt a 1300 menekültet.

Vele szemben Sebastian Kurz osztrák kancellár elegáns bécsi fiatalemberként, jól szabott öltönyben, kifinomult modorban, okosan megválogatott mondatokkal lépett az európai porondra. Orbán Viktor megmaradt a szélsőjobb szentjének, Sebastian Kurz viszont máris alakítja a kontinens jövőjét.

Már külügyminiszterként is hozzájárult a 2015-ös menekülthullám megállításához. Nem Orbán magyar–szerb kerítése, hanem a macedón–görög határzár vetett ugyanis véget a korlátlan beáramlásnak. Annak létrehozását Sebastian Kurz érte el. Bécsnek Délkelet-Európában – sok tekintetben a Habsburg-örökség részeként – óriási a tekintélye, politikai-gazdasági-kulturális befolyása. Kurz még 2015 augusztusának végén (a magyar–szerb kerítés előtt) Bécsbe hívta a legtöbb nyugat-balkáni ország vezetőjét. Orbán Viktornak nem is szólt. Kurz ekkor nem volt még harmincéves – és lezáratta a balkáni útvonalat. Mire Orbán Viktor felépítette a kerítését, Sebastian Kurz már megoldotta a problémát.

A politikus december óta Ausztria kancellárja. Beiktatása után azonnal fogadta őt Jean-Claude Juncker Brüsszelben. A múlt héten Párizsban Emmanuel Macronnal, majd Berlinben Angela Merkellel tárgyalt. Orbán Viktornak nyolc év alatt nem sikerült olyan diplomáciai offenzívát indítania, amilyet a 31 éves kancellárnak egy hónap alatt. Kurz világosan beszél: az európai belső határvédelem csak a külső határok biztosítása esetén lehetséges. Orbán is ezt mondja, de elismertsége ezzel együtt is korlátos csupán. A cseh konzervatív Lidové noviny napilap múlt csütörtöki cikkében meg is jegyezte: amiért a visegrádi vezetők majd három éve ordibálnak, azt Kurz, „akinek volt gyerekszobája”, néhány hét alatt el fogja érni.

A kancellár azonos szemmagasságban tárgyal Junckerrel, Macronnal, Merkellel. Nem egy EU-támogatásokból élő, mélyszegénységgel küszködő, autoriter kelet-európai állam kormányfőjeként kiabál összevissza, hanem annak az Ausztriának a kormányfőjeként, amelynek diplomáciai tekintélye messze nagyobb az ország méreténél. Budapesttel, Prágával, Varsóval szemben Bécs tárgyalóképes a nyugatiakkal és a keletiekkel is. Tényleg hídszerepet tud és fog is betölteni. Odafigyelnek rá a nyugati fővárosokban éppúgy, mint a nyugat-balkániakban. Orbán Viktor ezzel szemben csak a magyar belpolitikát tudja sikeresen formálni. Az Európai Unió jövője kapcsán figyeljünk mi is inkább Ausztriára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.